Kerecsenyiné meg az ura

Debrecen - Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától.

Ejj, be szép asszony is a Kerecsenyiné!

Már lyány korába is csudájára járt a falu, főként a búcsúba, ha meg talált ottan jelenni. De ott vót az a búcsúba, mint minden eladó leány, ha szép, ha nem is az. Kondor Ilonának hítták mielőtt békötötték a fejit.

Ha mulatság vót, hát Ilonka a szép piros pántlikát fonta aranyos-barna hajába, s ha táncra perdítette valamellik legény, úgy szállt a copfja, meg a pántlika, hogy csuda! Annál szebbet még sose látott Kerecsenyi Jankó! Oszt akkor el is határozta, ű nem élhet ennélkül a lyány nélkül, hát ha belegebed is, az övé lesz!

Oszt lássatok csudát, esztendő múlva csak oltárhoz vezette a Kondor Ilonkát, s azóta ű már Kerecsenyiné. Addig sündörgött, udvarolt, dörgölődött a Jankó az Iluskáho’, addig addig járt hozzájuk, mígnem neki adta az apja. Mármint Jankónak a lyánt.

Na, de vót is nagy boldogsága a Jankónak, hogy övé lett a szépséges Ilonka!

Egészen mostanáig.

Mert ippen ma, ahogy hazamegyen, sietvén a földrűl a munkábúl az ifiasszonyhoz, hát ott tanálta Kerecsenyinét egy fess katonahuszárral kettecskén a tisztaszobába.

Kérdette is a Jankó, hogy miféle dóga van itt katonának az ők tisztaszobájukba?

Hát hebegett, habogott a feleség, hozzá a tisztecske meg zavartságába’ igen csak pederte a bajszát. Nagy vót ott a zavarodás!

Aztán csak kibökte az asszony, hogy a katona távoli unokasógora, s jött őket meglátogatni, boldogságot kívánni a házasság végett. De mán igyekezett is kiiramodni a házbúl a huszár, mer’ hirtelen sürgős dóga akadt másutt. Ki is kísérték a házastársak az unokasógort.

Hitte is vóna ezt az unokasógorságot a Jankó, - mert akarta ő hinni - ha kifele menet meg nem látja a karmazsinvörös katonazubbony hátán az Ilonka lisztes keze nyomait. Mer’ befele menet meg látta, hogy a pitvarba dagasztásra van a teknő beállítva. - Tyíí, az egek urát asszony, hát így ölelgeted az unokasógorodat? Lisztes kézzel, he?

- Hát mán, ahogy begyütt, nem vót időm megtürűni! - hangzott az asszonyi felelet, de arra meg olyan pofoncsattanás hangzott a feleség orcáján, hogy rossz vót azt hallani még Kerecseny Jankónak is.

Na, most a Jankó a kocsmába azon kesereg, hogy nem lett e vóna jobb egy kevésbé szemrevaló fehérnépnek bekötni a fejit?

Az asszony meg odahaza azon hüppög, hogy micsoda szerelmetes ura van neki, ű maga ezt eddig nem is igen vette észre! Hát micsoda fülcsengető maflást suhintott az ő csudálatos orcájára amiatt a pimasz huszár miatt! Há’, má’ mégiscsak szereti őtet az ura!

No, de ne igyekezzetek sokat aggodalmaskodni a dógon kedveseim! Lássátok meg, még ma összebékülnek ezek, oszt addig élnek, míg meg nem halnak!

[related-post post_id="3935965"]

[related-post post_id="3934664"]

[related-post post_id="3934195"]

[related-post post_id="3932932"]

[related-post post_id="3932065"]

[related-post post_id="3930459"]