DVSC: Hazudnak a számok, előrébb kellett volna végezni?

Véget ért az OTP Bank Liga 2023–2024-es szezonja, ahol a DVSC az ötödik helyen végzett. A tavalyi, bravúros harmadik helyhez képest ez visszalépésnek tűnik, de vajon tényleg az-e, erre is próbáltuk keresni a választ az alábbi cikkünkben, amely az első része a Loki szezonját kielemző sorozatunknak.

Kezdésként nézzük meg, miként is alakult át a bronzérmet szerzett DVSC kerete a nyáron.

Távozott Okan Aydin, Raul Balbarau, Matar Dieye, Peter Olawale, Kovács Péter, Kundrák Norbert, Major Sámuel, Saná Gomes és Sylvain Deslandes – ők alig, vagy egyáltalán nem jutottak szerephez tavasszal a Debreceni VSC színeiben. Varga Kevin, Sós Bence, Antonio Mance és Dorian Babunszki ellenben igen, de ők sem maradtak, utóbbi kettőért szép summát kaptak a piros-fehérek, ahogy a már a tavaszt is az FTC–nél töltő Baráth Péter játékjogáért is.

Az első csapatot a Brandon Domingues, Joao Oliveira, Andrija Majdevac, Vajda Botond, Alexander Mojzis, Tuboly Máté hatosfogattal igyekeztek megerősíteni, miközben a klub jó érzékkel végleg megszerezte Hamzat Ojedirant. A mezőkövesdi kölcsönjátékát követően visszatért Baranyai Nimród is, aki Kusnyir Erik súlyos sérülését követően alapemberré vált.

Látható, hogy nagy volt a jövés-menés a Lokinál, ami sosem könnyíti meg az edző dolgát, főleg az olyan filozófiát valló szakemberekét, mint amilyen Szrdjan Blagojevics is, aki a taktikára szabja a csapatot, és nem fordítva.

Emiatt a télen is elég aktív volt a Loki, érkezett Szuhodovszki Soma (klubrekordért), Jorgo Pellumbi, Kocsis Dominik és az izlandi csatár, Thor Úlfarsson. Elhagyta a DVSC gárdáját Bévárdi Zsombor, Marko Milosevics, Rácz Balázs,Varga József és Alekszandrosz Kiziridisz (utóbbi kölcsönben). Ha a nyári átigazolási szezonra azt írtuk, hogy felemás volt, a télit még nehezebb pozitívan értékelni: Pellumbi és Thor szinte azonnal lesérült, Kocsis alig kapott lehetőséget, Szuhodovszkit pedig láthatólag nehezen, és sokára tudta beépíteni a csapatba Blagojevics.

De térjünk át a számokra, hátha kiderül, mi lehet az egyik oka a DVSC kevésbé eredményes szezonjának

Míg a 2022–23-as szezonban 54 pontot gyűjtött a Loki (15 győzelem és 9-9 döntetlen és vereség, 52–39-es gólkülönbség), addig idén a 14 siker, 6 döntetlen, 13 vereség a 49–48-as gólkülönbséggel 48 pontra volt elegendő. Rögtön látszik, hogy miközben a győzelmek száma szinte ugyanannyi maradt, a döntetleneké visszaesett, ám a vereségeké megugrott. A szerzett gólok számában nincs akkora különbség, ám ebben a szezonban jóval többet kapott a Loki, nagyban ”köszönhetően” a három utolsó, csúfos verséggel (DVTK–DVSC 5–3, FTC–DVSC 5–1, Puskás Akadémia–DVSC 4–1) záruló idegenbeli összecsapásnak, amelyeken öszesen 14 gólt szedett be a gárda.

A 33. fordulót 3 darab 11-es meccses körre bontva kiderült, kiegyensúlyozottnak tűnő teljesítményt mutatott a Loki:

• a 1-11. fordulóban 17 pontot
• a 12-22. fordulóban 15 pontot

a 23-33. fordulóban pedig 16 pontot
szedett össze Szrdjan Blagojevics legénysége.

A Nagyerdei Stadionban 11 győzelem, 1 döntetlen és 5 vereség (34 pont, 29–16-os gólkülönbség) a Debreceni VSC mérlege, ám a várostáblát elhagyva mindössze 3 győzelmet, 5 döntetlent és 8 vereséget (14 pont, 20–32-es gólkülönbség) tud felmutatni a csapat.

Előrébb léptek a védekezésben, vagy mégsem?

A Büntető.com oldal elemzése szerint a védekezesében mégis előrébb léptek Dzsudzsák Balázsék, amíg tavaly 47,06, addig idén csak 44,56 xG-t (várható gólok száma) engedtek ellenfeleiknek, ami nem nagy ugrás, viszont ebben benne van a három utolsó, katasztrófálisan végződött idegenbeli bajnoki is, ami alaposan lehúzza a számokat. A DVSC labdabirtoklása 49,9 százalékról 56,8 százalékra nőtt a mostani szezonra, ami domináns futballt jelez, de a felállt védelemmel szemben sokszor tűnt tanácstalannak a csapat. Több meccsen is kevésnek tűnt a mozgás, emiatt statikus volt a játék és lassú a labdajáratás, amit le tudott követni a rivális.

A Loki ezt úgy próbálta orvosolni, hogy igyekezett a szélekre kivinni ilyenkor a játékot, hátha a szélsők vagy a felfutó szélsőhátvédek egy az egyben megverik az embereiket, vagy pedig jól beívelik a labdát, de ezekből is egyre kevesebbet láttunk az idény végéhez közeledve.
Az átmeneteknél a legtöbbször szépen és gyorsan lendült át védekezésből támadásba a DVSC, ám a labdavesztések utáni kontratámadások kivédekezése – leginkább a tavasszal – komoly nehézségeket okozott a gárdának. Sokszor rohant át az ellenfél a debrecenieken, és ha Zilahi-díjas Megyeri Balázs nem véd úgy a szezonban, ahogy, csúfosabb lehetett volna az összkép.

Nem ér véget a DVSC szezon elemzése, későbbi írásainkban igyekszünk elemezni majd a Loki játékosainak teljesítményét, és Szrdjan Blagojevics vezetőedző munkáját is gorcső alá vesszük.