Halott Pénztől lesz hangos a Főnix

Debrecen - A sikert sikerre halmozó pécsi zenekar a természetességre és az őszinteségre épül.

Amióta Marsalkó Dávid és csapata, a Halott Pénz berobbant a köztudatba, azóta van valami a levegőben. Egy bizonyos pezsgés járja át mindazokat, akik a pécsi alakulat zenéjét hallgatják, még akkor is, ha darabokra törik a szíveket. A Bergendy-feldolgozáson túl szinte mindenre ráveszik őket, legyen szó akár egy mozifilm betétdaláról. Vallják, minden szobába kell álom, mégis a népszerűségüket nem igazán élik meg („Pezsgőt nem iszunk”), a reflektorok kereszttüze helyett inkább otthon töltik az idejüket. Marsalkó Dávid a Hajdú-bihari Naplónak adott interjújában természetesen beszélt a közelgő debreceni koncertjükről is.

Legutóbbi találkozásunk 2015 májusában volt, akkor azt nyilatkoztad, mindig is önbizalomhiánnyal küzdöttél, viszont a sikerek jót tesznek a lelkednek. A tavalyi Petőfi Zenei Díjátadó gálán három kategóriában is diadalmaskodtatok, s amikor kiszólítottak a pódiumra, olyan meglepve vetted át a díjakat, mintha nem hinnéd el, hogy az ország egyik legnépszerűbb előadói vagytok.  

Ez azért érdekes dolog, mert az ember belülről mindent egy kicsit másképp lát vagy érez, mint a kívülállók. Bennem megmaradt egy bizonyos „földhözragadtság”, ami vélhetően azért alakult ki, mert elég későn jött a siker: már közel 30 voltam, és nagyon sok mélypont után indult el ez a sikertörténet. Már egy kicsit idősebb fejjel csöppentem bele ebbe a világba, s így alázattal állok az egészhez. Az alázat itt most azt jelenti, hogy mindenféle sztárságtól pszichológiailag távol tartom magam. Bár bevallom, nem kell nagy erőfeszítéseket tennem, mert egyáltalán nem vagyok klasszikus sztáralkat.

A fények és a pompa helyett inkább abból próbálunk táplálkozni, hogy motiváltak maradjunk, jó dalokat írjunk, s a közönség elégedett legyen. Ez áll nálam a középpontban, ez motivál leginkább.”

Nálatok népszerűbb zenekar nem nagyon van most hazánkban, viszont a magánéletetekről szinte semmit sem hallani. Sok munkába kerül, hogy elzárkózzatok a nyilvánosság elől?

Régóta arra törekszem, hogy ez így legyen. Nálunk a magánélet egyáltalán nem publikus dolog, nem véletlen, hogy például a Facebookon sem mutatunk többet magunkból, csakis a zenekarról, a koncertekről, a dalokról, a klipekről, de semmiképp sem a magánéletről szól.

Egyrészt azt gondolom, valahol ez egy fontos dolog, mert az embert a magánélete tartja egyben. Hazamész, becsukod az ajtót, és a saját kis váradban vagy. Azt az érzést szeretném megtartani, hogy a magán- és a családi életem az enyém, illetve a szeretteimé. Nem véletlen, ha velük vagyok, akkor teljesen ki tudok kapcsolni.

Mi a csapat sikerének titka?

A Halott Pénz nem a világ legprofibban szerveződött társasága, hanem egy alulról építkező, barátságra, őszinteségre épülő zenekar. Ilyenek a dalaink is. Ebben van egy csomó esetlegesség és buktató, de sem én, sem a zenekar nem tudnánk ezt másképp csinálni.

Nagyon fontos, hogy az együttes működése alapvetően nem változott az évek alatt, természetesen próbáltunk fejlődni, bővülni, de maga az alapmentalitás az olyan, ami a természetességre és őszinteségre épül.”

Néhány éve az első átdolgozást is elkészítettétek, a Darabokra törted a szívem átütő siker lett. Terveztek több ilyen remake-et vagy ez egy egyszeri kirándulás volt?

Nem zárkózom el az elől, hogy legyen újabb feldolgozás, de alapvetően saját zenékkel dolgozunk. Nem kizárt, hogy lesz újabb ilyen dal, de nem a közeljövőben, mert legfőképpen saját dalokra fókuszálunk.

Miért éppen a Bergendy zenekar slágerére esett a választásotok? 

A Darabokra törted a szívem az egyik kedvenc magyar dalom, szerintem az egyik legjobb popszám, ami valaha íródott. Ráadásul abszolút favorit időszak számomra a 70-es évek, mert vízválasztó, nagyon érdekes korszak. A szívem odahúz nagyon sok szempontból. A végső lökést az adta meg, amikor egy koncert előtti beálláson ezt a számot énekelte Márk. Megragadt bennem, mert régóta gondolkodtam azon, hogy miért nem csinálunk egyszer egy feldolgozást. Ez mintha olaj lett volna a tűzre, és elindult bennem valami. Otthon, a kis stúdiómban elkezdtem ezen dolgozgatni, majd felhívtam Márkot, hogy „gyere már át, mutatni akarok neked egy ötletet.” Megtetszett neki, felénekeltük a refrént, aztán érlelődött s végül elkészült a feldolgozásunk, ami szerencsére jól sikerült. Azt gondolom, hogy minden feldolgozás egy alapvető tiszteletadásra épül, mi ezzel a dallal egy zenekar és egy korszak előtt rójuk le nagyrabecsülésünket.

A dalszerző Demjén Rózsi hogyan értékelte a munkátokat? 

Nem volt egyszerű elérni, ennek ellenére többször beszéltem vele telefonon. Úgy tűnt, nem az a nagyon dicsérgetős típus. Mindent korrektül megbeszéltünk, természetesen úgy zajlottak a dolgok, ahogy ő szerette volna. A lényeg az volt, hogy ő boldog legyen. Tetszett neki és úgy érezte, rendben van. Az a durva, hogy ezt a számot már nagyon sokan feldolgozták, csak valamiért nem lett széles körben ismert.

Legutóbbi számotok, a Mindenre ráveszel a Valami Amerika 3 egyik betétdala. Mennyire nehéz felkérésre számot írni?

Ebben az esetben egyáltalán nem, ugyanis teljesen szabad kezet kapunk. Úgy álltam ehhez a számhoz, mint bármelyik más dalunkhoz, azaz egyetlen kitétel volt: jó legyen! Amiből a munka során merítkeztünk, az az eddigi filmek hangulata volt, illetve nyáron elmentünk pár forgatási napra, ahol beszélgettünk a színészekkel, együtt lógtunk egy kicsit a rendezővel. Alapvetően így formálódott, ami a dal hangulatában és hangszerelésében tükröződik. Szerettem volna egy laza, rock and rollos beütésű, vagány számot, ami passzol a filmhez.

Láttad a filmet? Beleillik a dalotok? 

Igen, láttam. Szerintem abszolút beleillik, nekem tetszett, ahogy megszólalt. A végén van, lényegében vége főcím lett belőle, ami jó, mert meghatározza a nézők utolsó hangulatát.

Pár esztendeje még csak pár százan jártak a koncertjeitekre, most a fesztiválokon tízezrek állnak a színpad előtt. Ezt hogyan tudjátok feldolgozni?

Nagyon jó érzés, hogy ennyire bővült a közönségünk, s ennyien járnak a koncertjeinkre. Alapvetően nagyon élvezzük a mai napig, hogy ezt csinálhatjuk és zenélhetünk. Emellett rengeteg felelősséggel is jár a kialakult helyzet.

Folyamatosan fejlődünk, mert muszáj előrébb lépnünk. Maximálisan ki akarjuk szolgálni a közönséget, éppen ezért igyekszünk színvonalas dolgokat csinálni a színpadon és dalírásban is. Próbálunk felnőni a feladathoz, és a legmagasabb szinten csinálni azt, amiért szeretnek bennünket.

A közelgő Aréna Show valamilyen szinten egy újabb lépcsőfok, amit teljesíteni kell. Mennyire motivációs tényező ez a kihívás? 

Abszolút mértékben, mert kellenek a megmérettetések! Mindenképp szükségesek a zenekarnak új célok és feladatok. Ez egy új szint, hogy hazánk három legnagyobb fedett létesítményében önálló esten lépünk színpadra. A Budapest Parkot - amit nagyon szeretünk - már hatszor megtöltöttük, ami koncertenként 11 ezer ember jelent. Hat ilyen telt házas koncert után azt éreztük, hogy kell valami új. Ez egészül ki azzal a ténnyel, hogy a főváros mellett a keleti és a nyugati gócpont, azaz Debrecen és Győr a helyszín, azaz az ország három részében történik mindez, s ez egy turnéjelleget ad a fellépéseknek.

A Tankcsapdán kívül nem sok magyar együttesnek sikerült megtöltenie a Főnix Csarnokot. Ti mivel készültök? Mire számíthatnak azok, akik március 24-én elmennek a koncertre? 

Alapvetően látványban és hangban lesz új a történet, mert ezt egy ilyen volumenű előadás megkívánja: egy ekkora helyszín esetén nagyon meg kell nyomni a show részét. Kiegészülünk fúvósokkal, vokalistával és maga a nagyjából kétórás műsor is olyan lesz, ami fesztiválon nem hallható. Most rengeteg lehetőség van arra, hogy előhúzzunk régi dalokat, áthangszereljük, átalakítsuk őket. Főként ez van fókuszban, nagyon kerek, látványos show-t szeretnénk, ezért közel 100 fő dolgozik majd a koncerten.

Nagyon nagy a kihívás, mert nem titkolt cél, hogy mi is megtöltsük a Főnix Csarnokot.”

- Boros Norbert -

[related-post post_id="3797293"]