Prima díj jelöltek - Kurucz Gyula

1944. május 21-én született Nyíregyházán. A buji általános iskola elvégzése után Sárospatakon végezte a gimnáziumot. Egy év „fizikai átnevelő munka” után a debreceni KLTE Bölcsészettudományi Karán kezdett magyar-német szakon 1963-ban, majd egyszakosként diplomázott 1968-ban, ám tanársegédi állását politikai okok miatt nem kapta meg.

1968-tól 1972-ig Budapesten dolgozott szerkesztőként, tanárként, segédmunkásként. 1971-ben, első regénye megjelenése után felvették az írószövetségbe, belépett a MNK Művészeti Alapjába és szabadúszó író lett.

Írt, németből fordított, tolmácsolt, dramatizált, lektorált, ebből tartotta fenn magát.

1980-ban átvette a romjaiban heverő magyar könyves újság, a Bücher aus Ungarn/Hungarian Book Review/Le Livre Hongrois szerkesztését, majd főszerkesztését. Tagja volt az Írószövetségnek, a Magyar P.E.N.-nek, olykor vezetőségi tagja is. 1982-ben a rangos Hoffmann und Campe kiadónál kiadta Kelet-Európa első fiatal (magyar) prózai antológiáját. Ezt további, több tucatnyi könyv megjelentetése követte németül (Grendel Lajos, Gion Nándor, Csoóri Sándor, Déry Tibor regényei és sok novellaantológia). 1987-ben az MDF lakitelki alapítói közé tartozott.

1988-ban (a világútlevél kiadása után), 13 év tilalom után kiutazhatott Nyugat-Berlinbe egy éves ösztöndíjra. 1990-ben Antall-diplomataként utazott ki Berlinbe, majd 1991 szeptemberétől az ottani, NDK-s kulturális intézetből építette föl hazánk egyik legsikeresebb központját. 1995-ben hazahívtak. 1996-tól 2000-ig a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiója elnökének választották (MDF-párttagságát megszüntette). 2000-ben, Patrubány Miklós megválasztásakor minden tisztségéről lemondott. 1999-ben nemzetközi kulturális diplomáciai és irodalmi tevékenységéért a Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta meg.

Egy szép és tartalmas magyar nemzetpropaganda lapot épített föl, a New Hungarian Review/Ungarnrevue/ Revue Hongoris-t. (A lap külföldre távozása s négy szám után 2001-ben megszűnt.) 2001-ben megpályázta a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatói posztját, melyet elnyert, s szeptemberben el is foglalt.

Hamarosan beválasztották Baden-Württemberg kormányának Kulturális Tanácsadó Testületébe, 2004-ben a miniszterelnök Staufer-Érdemrendjét kapta meg. (Külföldi kultúrdiplomáciai tevékenysége során ottani szponzorpénzekből további tucatnyi kötet magyar irodalmat, történelmi, kultúrtörténeti, politológiai, gazdasági és művészettörténeti tárgyú kötetet jelentetett meg.)

2006 legelején szinte minden intézeti igazgatót hazahívtak, természetesen őt is.

2006 májusában nyugdíjba ment. Kötetei száma magyar és német nyelven cca. 58, publikációit nem tudja fölmérni, hiszen több ország rádiójában, tévéjében, sok-sok folyóiratában jelent meg négy évtized alatt. Húsz év szünet után megírta a „Tükörben a halál” című regényt, ez 2009-ben a könyvhétre jelent meg. 2010-ben ugyancsak a könyvhéten az „Akkor is, ha fáj” című regény, 2011-ben a „Léggömbhuszárok”.

Felesége és két gyermeke van.