2016.12.03. 13:56
Adventek
<em>Csingilingi, bim-bam, hálaének, ünnepvárás, gyertyagyújtás, megy a tömeg, mindenki úgy, mintha ő lenne az egyedüli közlekedő a bazársor melletti szűk helyen, ahol még a villamosoknak is utat kell biztosítani, aztán ha valaki jól megtaszít, még neki áll feljebb, nyomul gyerekkocsival, ernyővel, ha nem húzod le a fejed, majd’ lenyakaz vele, mert nem néz se jobbra, se balra, előre meg főleg nem, közben figyelsz a villamosokra, igaz, ők is figyelnek rád, még csengetnek is, ha túl közel – netán éppen a sínen – mész, mert olyan is van bőven, szóval nagy a zűrzavar, a lárma, a tolongás, a bóvli, és valahol van talán némi kis békesség is.</em> Kenyeres Ilona írása.
Csingilingi, bim-bam, hálaének, ünnepvárás, gyertyagyújtás, megy a tömeg, mindenki úgy, mintha ő lenne az egyedüli közlekedő a bazársor melletti szűk helyen, ahol még a villamosoknak is utat kell biztosítani, aztán ha valaki jól megtaszít, még neki áll feljebb, nyomul gyerekkocsival, ernyővel, ha nem húzod le a fejed, majd’ lenyakaz vele, mert nem néz se jobbra, se balra, előre meg főleg nem, közben figyelsz a villamosokra, igaz, ők is figyelnek rád, még csengetnek is, ha túl közel – netán éppen a sínen – mész, mert olyan is van bőven, szóval nagy a zűrzavar, a lárma, a tolongás, a bóvli, és valahol van talán némi kis békesség is. Kenyeres Ilona írása.
Elvégre advent kezdete van, a várakozásé, a megbocsátásé, amikor mindent megkapsz, amit akarsz, és mindenütt: bevásárlóközpontokban, éjjel-nappaliban, úton-útfélen, még tán kapualjakban is. Régi emlékeimben nincs ilyen hangos eljövetelvárás, csak cudar hideg van, ki se dugjuk az orrunkat a jó meleg lakásból, ha mégis ki kell mennünk az utcára, iszonyatosan felöltözünk, de még a kesztyűben is meggémberednek az ujjaink, a cipőben, csizmában meg majd’ lefagy a lábunk. A macskakőre is odafagy minden, aminek oda kell fagynia, de nem számít, kipróbáljuk rajta a kurblis korcsolyát, meg a szánkót, kikerülve a naponta közlekedő egy-két lovas kocsit. Ennyi. Illetve még valami: öröm, csodavárás, Jézuskának írott levelek az ajándék megrendelés tekintetében, egyenesen a Mennyországba címezve. Banánt és narancsot csak karácsonykor látni, mint ahogy téliszalámit is. És boldogság, ha sikerül egy külföldről behozott, Isten tudja milyen pult alól kikerülő, spicces kivágású twist pulóvert, netán egy orkánkabátot kapni – mennyire vigyáztunk is rájuk, Istenem! És semmit nem dobtunk ki, igaz, nem voltak turkálók sem, nem is tudom, hová kerültek a nem használt holmik. Talán a szegényekhez, hiszen akkoriban is voltak nélkülözők, mint manapság, csak ekkora éles szakadék nem volt gazdag és szegény emberek között. És persze hiányzott a televízió, a mobiltelefon, az internet, meg a többi – nem is tudom, hogy tudtunk akkoriban élni? A kályha melege volt a legnagyobb összetartó erő – ma meg sajnos csak kevés helyen van kályha…
