Büszkék a hazai teljesítményükre

Gyanítható, ezzel mindenki elégedett a másodosztályban harmadik idényében járó csapat háza táján.
– Valóban azzal az elképzeléssel vágtunk neki a bajnokságnak, hogy megfeleljünk a középcsapat minősítésnek – mondta Kovács János, a BVSE edzője, aki egy év szünet után a tuzséri szakmai stábból tért vissza Baktára.

Ha a mutatókat nézzük, akkor ennek tökéletesen megfeleltünk, és azt hiszem, a csapat szereplése is kiegyensúlyozottnak mondható. Az eredményesség mellett a jó öltözői hangulat kialakítására is törekedtünk, hiszen ez egyenes arányban van a pályán mutatott produkcióval is. Az összkép tehát nem rossz, de hiányérzet azért akad.

A Makó vereség, és annak 4–1-es különbsége például nagyon fájó, mert a játék képe nem ezt mutatta, de Jászberényben is az utolsó pillanatokban buktuk el a már zsebben lévő egy pontot. Ugyanakkor ezeket a sors visszaadta hazai pályán, gondolok itt elsősorban a Tököl elleni sírból visszahozott meccsre vagy a hátrányból megnyert találkozókra.

Bizony, bizony, hazai pályán a baktai gárda többször ragaszkodott ahhoz, hogy hendikepről indítsa a meccseit, a Vác, az Orosháza, a Kecskemét és a Tököl is előnyhöz jutott, ám ezen találkozók közül csak az őszi bajnok ellenit nem tudta megnyerni.

– A csapat erejét és tartását bizonyította, hogy hátrányból is fel tudtunk állni, a Vácot és az Orosházát kifejezetten látványos játékkal győztük le – így Kovács János. – A Kecskemét ellenünk is bizonyította, hogy a csoport legjobbja volt az ősszel, vele szemben túl soknak bizonyult az összeszedett hátrány. Hazai pályán jól teljesített a társaság, nyolc meccsünkből ötöt megnyertünk, a két borsodi gárda, a Barcika és a Bőcs ellen ikszeltünk.

Az idegenbeli eredményességünkre már nem lehetünk ennyire büszkék, bár a Mezőkövesdet még úgy sem volt könnyű legyőzni, hogy a sereghajtó otthonából hoztuk el a három pontot.
Az idényzárásnál kihagyhatatlan az egyének értékelése, gyanítjuk, a házi gólkirály kívánkozik a sor elejére.

– Osztályzataim alapján Szabó Róbert az ősz játékosa, nyolc gólja mellett hasznos játékával is kitűnt – mélyedt a papírjaiba a tréner. – Őt Kozma József és Sándor Gábor követi, mellettük Illés Lászlót, Márkus Gyulát, Bodnár Jánost, Kozma Attilát és Szenes Istvánt sorolhatom abba a körbe, akik végig egyenletesen teljesítettek, és ki kell még emelnem a Saliga-testvéreket, akiknek több jó mérkőzésük is volt.

Csalódást okozott labdarúgókról nem nagyon beszélhetek, legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy Illés Gyula és Pálvölgyi Balázs teljesítményét a sok sérülés negatívan befolyásolta. Meg kell még említenem a vezetők áldozatkész munkáját, Illés Lászlóra pedig nemcsak játékosként, hanem pályaedzőként és technikai vezetőként is számíthattam.

- Bodnár Tibor -