Ütközők

Jelképek erdején át visz az ember útja – írta egykoron a szimbolista Baudelaire. Valljuk meg, napjaink honi vasútjának már nem sok köze van a költészethez. Ha csak az nem, hogy a MÁV háza táján sikerült teljesen kiköltekezni, méghozzá minden (sín)téren. Hol van már Petőfi nagy-nagy lelkesedése a vasút iránt, s a többi neves tollforgatóé?! Nem beszélve az utasokról! Ami kapocs lehet még a poézis és a vonatok között, az az említett szimbolizmusban kereshető.

Az idősebbek a MÁV jelképében (és jelvényében) egy szárnyas vonatkerékre emlékezhetnek, amikor az államvasút még valóban szárnyalt. Azóta, bizony szárnyát vesztette a MÁV, mi több, sok szárnyvonalát is. A mai jelkép már egy ütközőt ábrázol. No, ez az ütköző ütközik ki oly sokat, oly sokunk ábrázatára!
Az idén a VDSzSz a négyszeri sztrájk során 109 órát ráncoltatta az utasok homlokát. Most újabb homlokráncok lesznek rajzolóban, mégpedig a vasutastársadalom ünnepén, a július 7-ei vasutasnapon.

Merthogy nem tud dűlőre jutni a legkeményebbnek aposztrofált érdekvédelem és a vasútvezetés. A VDSzSz jogosnak, a munkáltató jogtalannak tartja a nagyközönség előtt is ismert követeléseket. Szóval, tart az ütközet. Mi, utasok pedig – a foci Eb módjára – esetleg elfoglalhatjuk a szurkolói zónát. A veszteglő vonatok vágányai mellett.

• Jogszerű a VDSzSz-sztrájk
• Postaládánkból: Sztrájk vagy biztonság? – a vasúton
• Jegyzet aloldalunk

- Lefler György -