Postánkból: Messze az ígéret földje

A rádió legfrissebb híre eljutott a tudatomig: „egymillió új munkahelyet létesítek tíz év alatt, ha kormányra kerülök” – nyilatkozott egy prominens politikus. Na végre valami.

Milyen szerencsések vagyunk, mi mai emberek, nekünk már nem kell kétezer évet várni, és belül leszünk az Éden kapuján. Aztán merengéseimből felriadva, józan paraszti eszemmel kezdtem el gondolkodni. Mi? Egymillió munkahely? Tíz év alatt? Nagy bátorság, önbizalom, kell egy ilyen nagy súlyú bejelentéshez.

A mai politikai, gazdasági helyzetben, a világviszonylatban kialakult zűrzavarban, már a bejelentés pillanatában túlzottnak tűnik, tíz évre előre ígérni, tíz évre megpályázni a hatalmi széket. Négy- ötszáz ezer regisztrált munkanélküli van évtizedek óta hazánkban, annak nagyobb része vidéki falvakban él, akik iránt nem nagy a kereslet, és félő, hogy belátható időn belül nem is lesz. Az önhibájukon kívül, csak a „fanyelű” szerszámmal dolgozni tudóknak, milyen munkahelyet létesítene az ígérettévő? Azoknak, ezután is a jól bevált közcélú, közhasznú munka marad, ami valljuk be, más lehetőség híján, szükséges rossz.

Aztán, ötszáz ezer munkanélkülinek miért kell egymillió munkahely? Nem fér a fejembe, mit kezdünk félmillió munkahellyel? Munkahelyeket még egyetlen kormány sem teremtett, legfeljebb segítette abban a vállalkozókat. Több, kevesebb sikerrel. A vállalkozói munkaigény kapacitást a piac farkastörvényei diktálják. Egyetlen vállalkozó sem teremt azért munkahelyet, hogy kisebb legyen a munkanélküliség. Ahol száz munkaerőre van szükség, ott nem fognak száztízet alkalmazni, még az ígért kedvezmények hatására sem.

A munkanélküliség nem csak magyar probléma, azt a gondot még sehol, a kapitalista világban nem tudták megoldani. Egy haszna azonban van. Jól lehet politikai célokra használni. Meg is tette eddig minden kormányváltó politikai erő. De a statisztika maradt ugyan az. Igaz, kitudja, mennyi nem regisztrált munkanélküli van? Ezek nem is lesznek nyilvántartásba véve. Megélnek így is.

Ne ígérjenek nagyokat, maradjanak a realitás talaján. Hitelesebb lesz, annál is inkább, mivel nem hiszünk már benne. A sokat emlegetett előrehozott választás sem fogja megoldani. Véleményem az, hogy amíg a politikai erők így feszülnek egymásnak, fekete-fehér, igen-nem játékot űznek, addig nem haladunk az ígéret földje felé. Csak az együtt gondolkodás visz előbbre. Félő, hogy még sokaknak ki kell várni a másik kétezer évet is.
Filep Gyula, Beregsurány

Kapcsolódó cikkek:

• A kétforintos fagyiról
  Generációm még emlékszik a kétforintos fagyira, a csattos Bambira és a nyarakra. Még a villámlás is más volt, Akkor nem volt ekkora feszültség a levegőben, mint manapság.
• Postánkból: Nem értem a szociális támogatást
  A szociális támogatás fonákságairól manapság csak beszélnek, de a megoldás évek óta elmarad.
• Postánkból: Közfoglalkoztatás, papírhegyekkel
  Remélem, hogy változtatnak a segélyrendszeren is, és akkor nekem is lesz munkám egy irodában, ugyanis ez rengeteg adminisztrációval jár.
• Postánkból: A nagy átverés
  Legutóbb a táskatrükk: egy jól ismert nagyáruházban olcsón meghirdették, szórólapokon behülyítették az embereket, és mentek is szép számmal a reklámhirdetésre.