2008.06.21. 12:13
Búcsú az égen
<p>Ha az ember már elég bajt s bánatot él meg (lett légyen akár okozója, elszenvedője vagy kívülálló szemtanúja), azt is megtanulja, hogy nincs joga ítéletet mondani senki fölött.</p>
A tragédiákat okozzuk és okozzák nekünk, s ha már megtörténtek, a vélt vagy valós hibák, vétkesek keresése helyett a fájdalmas feldolgozásra szorít a kellő bölcsesség. Hogy mi történt Fehérgyarmat egén, azt szakemberek próbálják meg kideríteni, de lehet, hogy sohasem tudjuk meg. Csak azt tudjuk bizonyosan, hogy elvesztettünk két embert, s ahogy bajtársaik elmondták: két nagyszerű barátot, kiváló pilótát.
Gyönyörű hivatásnak szentelték életüket – ez is bizonyosság. Repülni csodálatos érzés – készen állni a haza védelmére felemelő kötelesség. Ezt így éli meg belülről az ember. Ami pedig kívül van: jelenleg is dolgoznak egy koncepción a légierő fejlesztéséről, s vizsgálják a lehetőségeket, hogyan tudnák a pilóták repült óráinak számát növelni. Új repülőgép vásárlása is tervek között szerepel – csak az életet nem lehet beszerezni egyetlen piacon sem. Jelképes áron vehetnénk gépeket a csehektől, így növelhető lenne az egyéni repülési idő, s mélyülne a repülési gyakorlat, mielőtt a csúcsot jelentő Gripen botkormányához ülnének a pilótáink. Erre készült a rozsályi fiatalember is.
„A kormánynak 2008-ban dönteni kell, hogy a jövőben biztosított legyen a szükséges repülési idő” – mondta a miniszter. Úgy legyen - ámen helyett.
- Nyéki Zsolt -
