Te(l)jes bizonytalanság

Pár napja a kenyér, a „mindennapi” került terítékre az újság, olvasó-szerkesztő oldalán. Már akkor is foglalkoztatott a tej körüli mizéria, hiszen a második legfontosabb alapvető élelmiszerünkről van szó. Valamikor régen, ha egy módosabb vagy tehetősebb emberről azt mondták, hogy „van mit aprítania a tejbe”, akkor a mondatnak az értelme többet jelentett, mint „aprítani valót”. A szegény ember, különösen, ha már idős volt, akkor a kenyeret, ünnepek alkalmából a kalácsot, a tejbe aprította, mert így az puha lett, és nem kellett a rágással bajlódnia.

A tej mostanság fogytán van állítólag, így aztán előállhat az a helyzet, hogy van kenyerünk (még ha drága is), de nem tudjuk azt a tejbe aprítani, mert abból meg pont nincs elegendő. Azt mondták 10-15 évvel ezelőtt, hogy egyre kevesebb tejet iszik a magyar lakosság, pedig ez fontos táplálék a szervezet számára. Később azt hallhattuk, hogy túltermelés van tejből, amelynek a csökkenő fogyasztás az oka. Akkor most van elég magyar tej vagy nincs?

A beregi, dús legelőről hova lettek a tehenek? Nincs olyan falu sehol e vidéken, ahol a falusi emberek (nem a gazdák!) tehenet tartanának. Nem éri meg, és a tejet nem veszi meg a tejipar? Ez szerintem nem lehet ok arra, hogy akár saját szükségletre, akár a szomszédok részére értékesítésre, ne foglalkozzanak tejtermeléssel, és ne tartsanak tehenet. A nyári legelőn a költség minimális, így aztán igaz az, hogy a magyar falvak lassan jószág nélkül a „se nem falu, se nem város” címre pályázhatnának inkább. Az biztos, hogy a cifra falusi házakhoz nem illik istállót vagy malacólat építeni. Bezzeg, a szomszédos EU-tag Romániában nem finnyásak a falusiak. Volt alkalmam megtapasztalni a pilledús forralt tejet Koltón, s reggel dudaszóra ébredni, mert a ház előtt ment éppen a csorda. Minden negyedik udvarról tehén jött ki, s nem zavart senkit, hogy kerülgetni kellet őket. A tej eladásából bevétele volt a családnak, de jutott az unokáknak is.

Szégyenszemre, a nagy jómód és kényelem odáig vezetett, hogy a földműves ember is zacskós tejet iszik, és bolti kenyeret eszik. Miért kell ennyire elkényelmesedni a falvaknak? Mi, itt a városban csak félig igazi tejet iszunk, mi már nem ismerjük a jó, házi aludt tejet. A falusi tejet ugyanakkor várják a városiak, hiszen ellenőrzötten árulható, tudtommal. Szerintem az sem szégyen, ha a falu aszfaltjára potyogtat a tehéncsorda, hisz e látvány is lassan turista- csalogató lesz, ilyet városi gyerek még nem látott!
Dombóvári István