Így karácsonyozik az „újvárosi légió”

Balmazújváros - A szerb, a grúz és a nigériai ünnepi szokásokba kaptunk betekintést.

Karácsonykor is igaz az, hogy ahány ház, annyi szokás, hát még akkor, ha három különböző országról beszélünk. A Balmaz Kamilla Gyógyfürdő három idegenlégiósa mesélt a gyerekkori karácsonyáról, országuk karácsonyi szokásairól, és arról, hogy az idén ők hol, és milyen módon ülik meg az ünnepet. Andrics Nemanja Szerbiában született, bár már magyar állampolgár, Bachana Arabuli grúz származású, míg Eke Uzoma nigériai. Volt, aki országa miatt nehéz gyerekkori karácsonyról beszélt, volt, aki egész mély vallásosságáról vallott.

Hogyan emlékeztek vissza a karácsonyra, milyen volt gyerekként számotokra?

Andrics Nemanja: Mindig nagyon izgultam szenteste reggelén, hiszen számomra ez volt az év legcsodálatosabb napja, ez volt a „tökéletes nap”. Mi a családban csak így hívtuk.

Az akkori Szerbia (Jugoszlávia) területén nagyon rossz állapotok uralkodtak, mikor gyerek voltam, így nem mondhatnám könnyűnek a napokat, viszont Jézus születésének éjszakáján úgy tűnt, minden egy kicsit más, vagy talán nem is annyira kicsit. Ilyenkor elfelejtettük az országban fennálló gondokat.”

Mindig családi körben töltöttem az ünnepet, hiszen nálunk ez is a hagyomány része, nagyon fontos szokás, hogy ilyenkor összegyűlik mindenki a családi fészekben.

Bachana Arabuli: Gyermekként úgy éltem meg minden egyes évben a szentestét, hogy ez az esztendő legszebb napja, amire évről évre várunk. A családommal mindig ragaszkodtunk a grúziai hagyományokhoz, vagyis ezt a napot, és magát a szentestét minden esetben együtt töltöttük. A család szerepe jelentős fontosságú, és ilyenkor még jobban felerősödik. Ahogy minden gyerek, úgy én is izgatottan vártam, hogy „mit hoz a Jézuska”.

Eke Uzoma: Nigériában gyereknek lenni karácsonykor olyan, mintha egy gyönyörű álom válna valóra. A szülők ünnepi ruhát vesznek a gyerekeknek, amit karácsony első napján kell felvenniük, amikor mennek a templomba. Ezt én mindig úgy éltem meg, mintha valami „varázsruhát” kaptam volna. A szeretet ünnepe még különlegesebbé vált ez által.

Mind a hárman más-más országból valók vagytok. Szülőhazátokban mik a karácsonyi szokások?

Andrics Nemanja: Szerbiában nem akkor van a karácsony, mint Magyarországon, illetve a világ nagy részén. Mi ortodox vallásúak vagyunk, így mi a szentestét január 6-án tartjuk, és január 7-e karácsony első napja. Nálunk a szenteste a karácsonyt megelőző szigorú böjt utolsó napja. Ekkor sütjük ugyan a malacpecsenyét, de ezen a napon még nem eszünk belőle. Nem mondom, hogy könnyű megállni, de ez van! Szenteste babgulyást szoktunk enni, és sok-sok zöldséget. Hús, és tejtermékek mellőzve vannak, ezt a böjt így követeli meg. Viszont január 7-én már lehet enni húst is, így ekkor ebédre már jöhet a malacsült. Január 6-án este, és 7-én reggel mindig templomba megyünk a családdal, és ez elég sok famíliára jellemző Szerbiában. Ami még különbség mondjuk a magyar szokásokhoz képest, hogy nálunk az ajándékozás nem karácsonykor van, hanem újévkor, fontosabbak a belső értékek karácsonykor nálunk.

Bachana Arabuli: A karácsony az nálunk is január 6-7-re esik. Én is ortodox vallású vagyok, csakúgy, mint Nemanja.

A legfontosabb, hogy ezen az ünnepen mindig együtt vannak a családok, ez kifejezetten családi ünnep.”

Nálunk nincs külön tradicionális étel, viszont a vacsora az szenteste rendre ünnepi, a család minden tagjának különleges. Úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi gálavacsorát, ahova kiöltöznek az emberek, és finomabbnál finomabb ételek várják az embereket.

Eke Uzoma: Nigériában egész nap ünnepelnek az emberek. „Rice and stew”-t esznek, mind a mellett a sok-sok különböző étel mellett, ami egy-egy családra külön-külön is jellemző. Ez gyakorlatilag magyar értelmezésben rizs és pörkölt, de mégsem egészen ugyanaz, nagyon finom, tradicionális afrikai étel. Ajándékokat vesznek egymásnak az emberek, de nem csak a családtagoknak, hanem a közeli barátoknak is. De a legeslegfontosabb az, hogy mindenki ünneplőbe öltözteti a lelkét is, és ilyenkor reggel 8 órától egészen délig templomba vannak, és hálát adnak a jóistennek az egész évért, és mindenért.

Labdarúgóként téli szüneten lesztek az ünnepen. Merre lesztek karácsonykor, mit fogtok csinálni? Hogy fog telni az ünnep?

Andrics Nemanja: A karácsonyt idén Szerbiában tölöm, bár nekem az már nagyon téli szünet vége, hiszen január 9-én lesz az első edzésünk. Édesanyámmal, édesapámmal és az öcsémmel leszek szenteste. Nekünk – ahogy már említettem – ilyenkor nincs ajándékozás, és a mi családunkban nincs is igen nagy jelentősége annak, hogy tárgyi ajándékokkal lepjük meg egymást. Inkább az a fontos, hogy a lelkükben legyen minden rendben. Természetesen január 6-án este (szenteste) és 7-én reggel templomba megyünk, hogy megünnepeljük Jézus születését, és hálát adjunk mindenért az Úrnak.

Bachana Arabuli: Ahogy minden karácsonykor, így most is családi körben, Grúziában fogom tölteni az ünnepet. Bár már több mint egy éve élek párkapcsolatban, a kedvesem nem lesz velünk, hiszen nálunk annyira fontos a család, hogy a szentestét mindenki a saját vér szerinti rokonaival tölti. Általában saját kezűleg szoktunk egymásnak ajándékot készíteni, mindig olyasvalamit, amire a másiknak szüksége van, és örömet szerzünk vele, már lázasban gondolkozásban vagyok e téren. Együtt megvacsorázunk a szeretteimmel, és utána minőségi időt töltünk együtt majd. Beszélgetünk, játszunk, pihenünk – de együtt.

Eke Uzoma: Nigériában leszek, nagyon rég találkoztam a szüleimmel. Innen nem rövid idő hazajutni.

Hosszú évek végre haza tudok menni egy kicsit, már nagyon hiányolom édesanyám főztjét, édesapám vicceit és a testvéreimet is.”

Karácsony után utazok vissza, hogy a feleségemmel és a lányunkkal ünnepelhessem az újévet.

HBN-Palánki István

[related-post post_id="3714191"]