Sport

2017.05.10. 12:57

Az imádság is napi tápláléka

Debrecen - A túlélési és navigációs specialista, extrém sportoló volt a beszélgetőtársunk. Interjú Hidvégi-Üstös Pállal, a "Tisza Nagykövetével".

Debrecen - A túlélési és navigációs specialista, extrém sportoló volt a beszélgetőtársunk. Interjú Hidvégi-Üstös Pállal, a "Tisza Nagykövetével".

A debreceni természetbarát hét előadója, Hídvégi-Üstös Pál arról vallott, miért nevezték el a hálás emberek a Tisza Nagykövetének. Közép-Ázsiában 12 ezer kilométert tett meg kerékpáron. Kelet-Afrikában tíz országon át négy hónapig tekert, napi átlag 200 kilométert. Afrika három legmagasabb csúcsát három hét alatt mászta meg. A Tiszával a forrástól a torkolatig futva és úszva ismerkedett.

Mi hatására vágott bele extrém vállalkozások teljesítésébe?

Hidvégi-Üstös Pál: Talán azt mondhatom, hogy mindig hallgattam a szívemre, éppen mit kell tennem, mit kell képviselnem és hogyan. Gyerekkorom óta a sportban élek, ezekre az extrém távokra nem lehet 1-2 év alatt felkészülni. Mára már negyvenhét éve állok készen minden kihívásra, testileg és leginkább fejben, lelkileg. Az expedíciókba, pedig azért merek belevágni, mert közel húsz évig biztonsági területen dolgoztam, tisztán átlátok olyan szituációkat, amiket az átlagember nem, és nekem már a tarsolyomban van ezekre a megoldás. Ezért merek csapatot is vinni magammal, persze ilyenkor előre tisztázzuk, a sokszor nagyon szigorú, már-már katonás szabályokat.

Hogy talált rá a Tiszára, amelynek Nagykövete lett?

Hidvégi-Üstös Pál: Már a 2001-es tiszai ciánszennyeződés óta ért bennem a gondolat, ha regenerálódik a folyó, akkor végigúszom. Legnagyobb meglepetésemre még senki nem vállalkozott előttem erre a kihívásra, sőt azóta sem. 2006-ban jött el az ideje. Egy napsütötte szeptemberi napon csobbantam a „szőkébe”, majd harminckét nap elteltével értem el végcélom a borongós októberben a szerbiai Titelnél. Annyi szeretetet kaptam a tiszai emberektől, és kérést, hogy ezután szinte évente vissza kellett térnem, hogy képviseljem a folyó ügyét. Végigfutottam, körbefutottam kezemben a „Mit kíván a Tisza mente” nyilatkozattal, majd velocipéddel is körbetekertem. Tiszavölgy-kalandtúrát szerveztünk. Kétezer embert csábítottunk a Tiszavölgybe, és mutattuk be nekik minden falu minden látnivalóját öt hétvégén át, kerékpáros túrák keretében. A „Tisza Nagykövete” címre nagyon büszke vagyok, mert nem állami kinevezés, nincs róla papírom, hanem az emberek neveztek el így.

Nem ott született, nem ott él…

Hidvégi-Üstös Pál: Székely vagyok, talán a legmagyarabb területen. A Sepsiszentgyörgy közeli Erdővidéken születtem, és éltem közel húszéves koromig. A patakokkal szabdalt, magas hegyekkel szegélyezett erdélyi tájban gyönyörű gyermekkorom volt. Nagyapámmal bóklásztunk a vadonban, horgásztunk az Olt holtágaiban, hétvégenként hatalmas focimeccseket játszottunk, ahol ott volt a falvak apraja -nagyja. Valami mégis Magyarországra húzott, ezért kalandvágyból, vagy a sors parancsára 1989-ben átszöktem. Magyarországon is megtaláltam a helyem, és a feleségemet, Szücs Julit, akivel már lassan tizenhét éve a Duna mellett, Vácon élünk, és itt nevelgetjük Domi fiunkat és Iza lányunkat. A gyerekek születése után vágtunk bele közösen az álmom kibontakoztatásába. Feleségem segít a „küldetések” szervezésében, mert egyik programot sem öncélúan szervezzük. A kivételes teljesítmény mindig csak eszköz ahhoz, hogy kifejezzük a természet, a környezetvédelem üzenetét.

Mindig birtokolta a lelki erőt?

Hidvégi-Üstös Pál: A 2013-as, öt hónapos Közép-Ázsia expedíció során nemcsak fizikailag jártam be hosszú utat, hanem lelkileg is, a bibliát jól ismerő András barátom segítségével. Megtapasztaltam milyen közel lehet a halál és milyen végtelen Isten hatalma, amikor megvédett attól, hogy egy kaukázusi juhász kutyafalka széttépjen, amikor egy hatalmas kerékpáros esés után vérben feküdtem. Persze ilyen szituációkban rájövünk, hogy hányszor és hányszor nyújtotta Isten a kezét és húzott ki a slamasztikából, és ha a szívünkre hallgatunk, akkor azt is meghalljuk, hogy mi a szándéka velünk. Én azóta nem az eszemre, hanem a szívemre hallgatok és elmondhatom, hogy megtaláltam a békémet, napi táplálékom az imádság is. Így sokkal könnyebb átevickélni a XXI. századi élet zúgókkal és zátonyokkal tarkított folyóján.

HBN–Kiss Erzsébet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!