Mélységek és magasságok a létavértesi fociban

Létavértes - Húsz év munkáját ismerte el a település, mikor Létavértes Városért Díjat adományozott az egyesületnek.

Hatalmas utat járt be a Létavértes ’97 addig, hogy civil szervezetként elsőként ilyen komoly városi elismerésben részesüljön. Bár amikor kérdezzük csak ingatja a fejét Árva Barna, ám személye megkerülhetetlen, ha az egyesületről van szó. Edzőként összesen több mint 300 megyei első osztályú, és közel száz NB III-as találkozón dirigálta a futballistákat. Neve összeforrt a klubbal, és mint mondja, neki ez az élete.

Megye kettőtől az NB III-ig

– Jelenleg négy szakosztályunk van: az NB II-es női kézilabda, országos bajnokokkal büszkélkedő úszók, a cselgáncs és legrégebbiként a labdarúgás – mondja büszkén Árva Barna. – Hosszú évek óta Papp Zoltán szakosztály-elnök, Szima Sándor és jómagam igyekszünk az egyesületet az általunk vélt helyes úton tartani. Rengeteg utánpótláskorú versenyzőnk van. Létavértesen a futballistákkal 1989-ben kezdtem el dolgozni, még járási csapatként. Amikor felkerültünk a megye egybe, akkor csábítottuk ide először Szima Gábort, mint helyi vállalkozót, hogy együtt csináljunk egy jó csapatot. A megyei első osztályt 1995-ig uraltuk, aztán Gábor a DVSC felé kezdett kacsingatni és kiszállt a Létavértes támogatásából. Ekkor magunkra maradtunk, majd 1997-ben újraalakultunk. Eleinte csak a városvezetés segített, ami a megye kettőre volt elég, aztán idővel Szabó József is a klub mellé állt támogatóként, és attól kezdve az anyagiak – közösen az önkormányzattal – ismét megvoltak ahhoz, hogy megint az első osztályban szerepeljünk, ahonnan 2000-ben sikerült a feljutás az NB III-ba. Ez ismét nagyobb anyagi áldozatokat követelt a klubtól, így jött egy újabb szponzor Belényesi Zoltán személyében, aki négy éven keresztül pénzelte a csapatot. Nagyon szép négy évünk volt a harmadosztályban, de ezt követően Belényesi úr jelezte, más tervei vannak, így a jövőben már nem akar áldozni a futballra.

Úttörőként az országban

Ekkor ismét egy asztalhoz ült a vezetés és Szima Gábor, amelynek eredményeképpen akkor az országban egyedülállónak számító együttműködés jött létre. Összehangolták a szakmai munkát, Létavértesen egy utánpótláscentrum alakult ki azzal a céllal, hogy ott játszhassanak az Ifi A korosztályból kiöregedett, de Debrecenben a felnőtt csapatba még be nem kerülő játékosok. Mindezt annak érdekében, hogy később még felkészültebb játékosként térhessenek vissza a DVSC-hez.

A kupamenetelés

– Néhány név azok közül, akik később NB I-es focisták lettek: Dzsudzsák Balázs, Nagy Zoltán, Rezes Lászó, Balogh Norbert. Ha akkor nem hozzuk létre ezt a rendszert, talán a játékosok elvesztek volna a magyar futball számára. Edzősködött nálunk Herczeg András, Kondás Elemér, Gyarmati András és Zoran Spisljak is. Ennek az állandóságnak az eredménye volt, hogy 2012-ben a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé jutottunk, majd 2013-ban NB III-as bajnoki elsőséget ünnepelhettünk. A kupából kivertük a Szolnokot, a Pápát, a Mezőkövesdet, a Putnokot és csak a Loki állított meg minket a nyolc között, 800 ember volt kint a meccsen februárban és csak kettő-nullra kaptunk ki. A bajnoki cím után következett a trauma, adminisztrációs okok miatt nem indulhatott el a klub a másodosztályban, amelynek az lett a vége, hogy megszűnt a kapcsolat a Lokival és mindent előlröl kellett kezdeni. Ez óriási törést jelentett a Létavértes életében.

– A szakítás Szima Gáborral az NB II-es feljutásnál történt 2014 nyarán. Sajnos nem adtuk be időben a másod­osztályra a nevezést, emiatt megromlott a kapcsolat a DVSC-vel. Az NB III-as indulási jogot megkaptuk, de a Loki vezetése úgy döntött, eláll a további együttműködéstől. Tudni kell, pont amikor bekövetkezett az elválás, attól az idénytől kezdve évi 30 millió forinttal támogatta az MLSZ a harmadosztályú csapatokat, így szinte önjáróvá lehetett volna tenni a klubot. Mindettől függetlenül Szima Gábornak sokat köszönhetünk, hiszen tíz évig fenntartotta a csapatot, állta a költségeket. Annak idején mi javasoltuk, hogy Létavértesen díszpolgári címet kapjon.

HBN–MSZ

Büszkék a bővülő sporttelepükre

Jelenleg a megyei másodosztályban szerepel a Létavértes, a csapatot kizárólag helyi kötődésű játékosok alkotják. A focisták idővel szeretnének ismét felkerülni az ország futballtérképére, hiszen a feltételek adottak, itt található a megye egyik legszebb sporttelepe. – Büszkék vagyunk rá, a kezdetekkor még csak a régi centerpálya állt, azt azóta már felújítottuk, 2001-ben avattuk az edzőpályát, a telep sarkán jégpálya van, jó időben pedig kisméretű focipályaként üzemel. Szabványméretű salakos futópályánk is van, de rendelkezünk például teniszpályával is. A terveinkben van egy új harmadosztályú csapat kialakítása, most épül 18 millió forintból a lelátó, ami feltétele az NB III-as licensznek.

De emellett szeretnénk egy kézilabdázásra alkalmas munkacsarnokot építeni, valamint kialakítani egy kisméretű műfüves pályát is. Nekem a klub a második otthonom, én itt érzem jól magam, ha bármilyen gondom van, kijövök ide, és mire körbejárom a létesítményt megnyugszom, lehiggadok – mosolyodott el Árva Barna.