Áltűzoltó és álrendőr a Loki-stadionban

Debrecen - A sokat megélt biztonsági igazgató, Képíró János tizenöt éve szolgálja a klubot.A Manchester United–DVSC BL-mérkőzés idején összefutott Bobby Charltonnal, a MU legendájával, megivott egy pohárkával Sir Alex Fergusonnal és a németországi focivébén Maradonával is volt alkalma borozni. A DVSC biztonsági főnöke, Képíró János 1998 óta áll a Loki alkalmazásában, az eseménydús évekről nyilatkozott a Hajdú-bihari Naplónak.

Meséljen a kezdetekről, mikor került a DVSC-hez, hogyan festett akkoriban ez a klub?

Képíró János: Anno a fiam futballozott az utánpótlásban, s mivel a vállalkozásom ezt megengedte, gyakran segítettem az ifjú labdarúgók utaztatását külföldre, a mostani kapusedző, Erdélyi Miklós papájával együtt. Később a pályamunkákat is ránk bízta az akkori vezetés, sokat dolgoztunk a Vágóhíd utcai játéktéren. Ez 1998-ban volt. Emlékszem egy jellemző, vicces sztorira: a Dnyepr Mogiljevvel játszott a Loki az UEFA Intertotó-kupában. A debreceni meccs délelőttjén rohantak hozzám, hogy most tartják az európai szövetség mítingjét a találkozóval kapcsolatban, de nincs ott a tűzoltóság részéről senki. Szóltak, hogy mondjam azt, én vagyok a tűzoltó parancsnok és akkor minden rendben lesz. Egy holland ellenőr volt kirendelve, neki jeleztem is, hogy én vagyok ott a „fire brigade” képviseletében, de ráfaragtam, mert az ellenőr kérdezősködni kezdett, hogy milyen kocsival, hol fogunk elhelyezkedni. Valahogy kivágtam magam, aztán az értekezlet után siettem a tűzoltóságra, hogy jöjjenek és segítsék a mérkőzés biztosítását. Akkoriban még nem voltak egyértelműek a szabályok és a klubnál is csak tanultuk ezt a műfajt. Ma már persze nem adnám ki magam tűzoltónak.

Az az Intertotó-sorozat a debreceniek szép meneteléséről marad számunkra emlékezetes.

Képíró János: Így van, akkor még ezen kívül három fordulót ment a csapat, többek között a Hansa Rostockot is elbúcsúztatva. Az akkori elnök, Erdei Zoltán látta bennünk az affinitást és megkérdezte, nem lenne-e kedvem a klubhoz szegődni főrendezőként. Még nem voltak biztonsági emberek, kapott egy-egy karszalagot Jani bácsi, vagy Józsi bácsi és ők voltak a rendezők. Úgy gondoltam, ha teljes mellszélességgel végzem ezt a munkát, ideje komolyabban venni. Magyarországon például először a mi embereink viseltek megkülönböztető mellényt: a váci kupadöntő előtt egy lelkes Loki-szurkoló varrt számunkra ilyen ruhadarabokat, a 99-es MK-fináléban már ebben pompáztunk. Még az In-Kal is csak utánunk vezette be az egyen mellényt.

Az a Magyar Kupa-győzelem volt a cívisvárosi futball első nagyobb sikere, egy győztes korszak hajnalán.

Képíró János: A Győr ellen játszottunk kupameccset, s akkor a szünetben Kósa Lajos polgármester kiállt egy mikrofonnal, s többek között elmondta: megmentjük a Lokit. Ez 1999 februárjában vagy március elején valóban megtörtént, az anyagi nehézségek közepette összeállt egy hármas vezetőség, sok embert elküldtek akkor, de szerencsére mi – Horváth Béla, Tőkés Bernátné és én – maradhattunk a DVSC-nél, és Győri Gyula illetve Kotosmann Zoltán

vezetésével egyenesbe jött a klub. Ezután érkezett Szima Gábor, aki a mai nap is biztos anyagi hátteret teremt. Jött az a bizonyos kupadöntő, ha Béla ért rá, ő ment az MLSZ-be tárgyalni, ha én, akkor nekem kellett értekeznem a szövetséggel. A döntő kapcsán egyedül képviseltem a Debrecent, míg az ellenfél, a Tatabánya részéről megjelent Bíró Péter, Margitai Zoltán, mellettük a gazdasági vezető, a jegyértékesítő, tehát egy 4-5 fős küldöttség. Megbeszéltük, amelyik csapat győz, annak a drukkerei a lefújás után bemehetnek a pályára, ezt írásban le is fektettük. Később a fegyelmi tárgyaláson erre tudtunk hivatkozni, illetve fotókkal bizonyítottam, hogy a 92.percben a pálya szélén, az alapvonal mögött állnak a szurkolóink. A pirotechnikát sem akarták engedélyezni a fanatikusainknak, de személyes felelősséget vállaltam, hogy semmiféle rendbontás nem lesz. Megjegyzem, ma ezt sem tenném már meg, mert a sok füsttől volt olyan szurkoló, aki beesett a kerítésen belülre. Ekkoriban láttam, hogy más szemléletű rendezői gárdát kell szerveznünk, ugyanis előfordult, hogy volt 800 fizető néző, holott majdnem tele volt a stadion. Mivel én is közülük jöttem, jól ismertem a szurkolóinkat. Odamentem – hadd nevezzem így – Sz. Sándorhoz, mondtam neki, segítsen már nekünk, szedjen össze egy pár srácot a biztosításhoz. Az Újpest jött a Nagyerdőre és beöltöztettem hat B-középből való kemény legényt, akik nem hazudtolták meg magukat, mert a sárga mellény alatt ott volt a nyakukban a Loki-sál. Sz. Sándort, mint jól megtermett legényt betettem a két kispad közé, hogy ő ott rendet fog tartani. Igen ám, de közben a pályán elszabadultak az indulatok, Sándor Várhidi Pétert, az akkori újpesti vezetőedzőt lökdöste hogy "menj már vissza a zónádba, Peti", de Sarlós András, a pályaedző is megindult a kispadtól, erre Sz. Sándor megfogta a nyakát, azt hittem, megfojtja! Akkor rájöttem, hogy ez sem megoldás. Már megvolt a vagyonvédelmi törvény, ezért verbuváltam egy csapatot és mindenkit beiskoláztunk, ma már elmondhatjuk, hogy az általunk készített, minősített anyagból oktatják a labdarúgó-mérkőzésen közreműködő rendezőket!

Melyik volt a legrázósabb feladat a tizenöt év alatt?

Képíró János: 2000 körül a Tatabánya jött az Oláh Gábor utcára, úgy véltem, nem kell túlbiztosítani a meccset, kevés vendég szurkoló érkezik, próbáltam lefaragni a biztosítási költségeket. Csakhogy tíz perc alatt kaptunk három gólt, a B-közép pedig minden mozdíthatót elkezdett bedobálni a pályára. Ott álltam tehetetlenül, nem volt elegendő emberem, akkor eldöntöttem, nincs többé alultervezett, könnyű mérkőzés. Amire legbüszkébb vagyok: a Liverpool elleni BL-találkozó után, amelyen a Puskás-stadionban 42 ezer néző vett részt és hatszáz emberünkkel biztosítottunk, Sepp Blatter, a FIFA elnöke, valamint Michel Platini, az UEFA első embere írásban gratulált a Bajnokok Ligája csoportmérkőzéseinek hibátlan megrendezéshez. A BL-ben, illetve az Európa Ligában már nagyon komoly

biztonsági tervet kellett készítenünk, de oda kellett figyelnünk például a krízismenedzselésre is, hatalmas szervezést igényelt a rendezés, Balla Judit kolléganőmmel sokat dolgoztunk ezen. A 2009-es esztendőben kaptam meg a szakmai kamarának az elismerését, de kitüntetett az MLSZ is, azaz el volt ismerve a munkánk.

A krízisről beugrik egy spilti történet, amit hallottam.

Képíró János: Splitben a Hajduk ellen futballozott a DVSC, remekül játszott és 5–0-ra győzött, ezt a helyi kemény mag, a Torcida nem nézte jó szemmel és felgyújtotta a székeket a stadionban. Az UEFÁ-nál van egy kulcsszó, hogy „meeting”, akkor a helyszínen rögtön összeállnak értekezni a biztosításért felelős emberek, a rendőrség képviselői, a tűzoltóság, stb. Ilyenkor lezárnak minden utat és senki nem mehet sehová. Kijelentettem, hogy krízis van, mindenki maradjon a helyén. Ekkor, jött a klub elnöke, Szima Gábor, hogy elmegy megnézni a lelátói helyzetet. Erre a fia szólt nekem, hogy „Jani bá , a tiltás ellenére apa elindult valahová”. Mondtam neki: „Elnök úr? Hát ő hadd menjen.”

Időnként előfordult, hogy egy játékvezető számára forró lett a talaj az Oláh Gábor utcán.

Képíró János: Varga Sándor számára, aki felhatalmazott rá, hogy név szerint említsem az esettel kapcsolatban, igen rosszul sikerült az egyik DVSC-meccs. Őt rendőr ruhában, szolgálati kocsiban menekítettük ki az erdőn keresztül a feldühödött szurkolók közül. Vélhetően a meglincseléstől óvtuk meg a bíró sporttársat.

Számtalan nemzetközi mérkőzést látott Európa futballstadionjaiban. Hol volt a legprofibb az esemény biztosítása?

Képíró János: Ha azt mondom, a magyar biztonsági embereknél sehol nem dolgoznak jobban, azt el kell fogadnia. 2001-2003-ig Hollandiában rendeztek egy Uniós tanfolyamot, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtanunk a Hollandia-Ausztria nemzetközi és a Feyenoord-Breda holland bajnoki mérkőzéseken. Ott láthattuk, hogy arrafelé könnyebb dolguk van a biztonságiaknak, mert ott betartják a drukkerek a szabályokat, a törvényeket, illetve szigorúbbak a szankciók. Ha a Balkán felé tekintünk, ott pedig más módszerekkel, drasztikusabb eszközökkel bánnak a renitensekkel. Mi Debrecenben kommunikálunk a szurkolókkal, ugyanis ha nem beszélsz velük, nem születik együttműködés.

- Tamás Nándor -