A DEAC „Nagy” tehetségei!

Akad jó néhány híres testvérpár a sport világában, elég, ha csak a teniszes Williams nővérekre vagy a Forma 1-es Schumacher fivérekre gondolunk.

Sikereik titka talán épp abban rejlik, hogy nem csak otthon, hanem az edzéseken, mérkőzéseken is van egy biztos pont, akire támaszkodhatnak. Valami hasonlót élhet meg a DEAC két kiváló kosarasa, Nagy Botond és Nagy Benedek is, akik mindketten rendkívül eltökéltek és igazi sportemberek módjára élik mindennapjaikat.

- Először is: miért pont a kosárlabda? Közel 180 centisen talán nem ez a legkézenfekvőbb választás, vagy mégis?

Botond: Ez egy percig sem volt kérdéses, mivel édesapánk kosárlabda edző, így már egészen kicsi korunkban megszerettette velünk a sportágat. Állítólag már 1-2 évesen is a kosárlabdát pattogtattuk. A magasság meg amúgy sem minden, hiszen irányítót játszunk, ide fontosabb a gyorsaság és a kreativitás.

- Apropó edző! Jelenleg is édesapátok, Dr. Nagy Ágoston kezei alatt pallérozódtok, azért ez sem mindennapi, hogy egy szülő a gyermeke edzője, ráadásul rögtön kettőnek is…

Benedek: Nem mindennapi, de egyértelműen előny számunkra. Mármint olyan értelemben, hogy sokszor nem is kell mondani, mi már tudjuk, hogy mi a dolgunk. Természetesen igaz ez a Botonddal való kapcsolatunkra is, a pályán rendkívül hasznos, ha tisztában vagy vele, hogy mit akar a társad és így az ellenfeled előtt jársz fejben.

- Amennyire tudom, elég feszített a napi tempótok, mesélnétek róla, hogyan is néz ki egy heti programotok?

Benedek: Heti három mérkőzésünk, mindig megvan. Az NB I/B-s meccseken túl szerepelünk még az NB II -es és az U23-as csapatban is, sőt az egyetemi bajnokságban, a MEFOB-on is játszunk, így meccshiányra nem panaszkodhatunk. Mindemellett legalább heti tíz edzésünk is van, beleértve a csapattal illetve az egyénileg elvégzett tréningeket is.

- Elismerésre méltó, ahogy a sporthoz hozzáálltok! De mi a helyzet a tanulással?

Botond: Én tavaly érettségiztem, az idén nyelvvizsgákra készülök angol és spanyol nyelvből, valamint bevárom öcsémet, aki még az idén érettségizik a DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában és jövőre, ha minden jól megy, együtt kezdhetjük a Testnevelési Egyetemen a testnevelő tanár szakot.

- Említetted a spanyol nyelvtanulást, úgy érzem, ennek van némi köze a kosárlabdához is…

Botond: Nem titok, hogy szeretném majd magam kipróbálni külföldön is. Volt is már megkeresésem Malaga környékéről, de egyelőre itt szeretnék még bizonyítani.

- Akkor úgy néz ki, hogy mind a sportban, mind pedig az iskolában jól helytálltok, de ez azért nem kevés lemondással jár. Nyugtassatok meg, hogy jut idő olykor lazításra is!

Benedek: Természetesen muszáj pihenni is néha. Szabadidőnkbe sokat filmezünk, vagy összehozunk egy könnyed, beszélgetős estét a barátainkkal.

- Szemtelenül fiatal korotok ellenére már egészen komoly eredményeket tudtok felmutatni a sport terén. Mikre vagytok a legbüszkébbek?

Botond: Jelenleg is tagja vagyok az U20-as válogatott keretnek, ami rendkívül nagy elismerés. Szerencsére már korábban is kaptam meghívót a korosztályos csapatokba, így részt vehettem U16-os és U18-as Európa-bajnokságon is, az előbbin hatodik, míg az utóbbin nyolcadik helyen végeztünk.

Benedek: Én is tagja voltam az U18-as magyar csapatnak, ezen kívül a DEAC csapatával részt vettünk az egyetemek számára kiírt Európa-bajnokságon, ahol tizenötödikek lettünk, valamint a junior magyar bajnokságon ezüstérmet szereztünk.

- Zárásként kicsit tekintsünk a jövőbe! Milyen célokat tűztetek ki magatok elé az elkövetkező néhány évre?

Botond: Szeretnénk, ha 2 éven belül sikerülne kivívnunk az „A” csoportba való feljutást és Debrecennek újra lenne kosárlabdacsapata a legmagasabb osztályban. Ezen kívül, a már említett spanyolországi szerződés is itt lebeg a szemünk előtt, amiért minden tőlünk telhetőt megteszünk elkövetkezendő időben is.

- Kovács Miklós -