Hogyan is volt és van a babák etetése?

Telefon, fonográf, transzformátor és benzinmotoros jármű. A korszak embereinek életmódja is – országonként és társadalmi rétegenként persze más és más módon – gyökeresen átalakult.

Hihetetlen fejlődésnek indult az ipar és számos tudományág, köztük az élettudományok is, jelentős kutatások indultak. Felfedezték a vitaminokat, és egyre jobban megismerték a szervezet működését, a táplálkozás és az egészség kapcsolatát.

A szoptatós dajkák

Igen elterjedt volt a XVIII. században a szoptatós dajka alkalmazása. 20-30 év körüli, külsőleg ápolt, nyugodt, kedves és békés nőket bíztak meg szívesen ezzel a fontos feladattal.

A XIX. században már elkezdték a babák hozzátáplálását, de gyakorta nem tiszta vízzel készültek az étkek, és nem is steril üvegeket használtak. Sok fertőzéses esetet jegyeztek is fel, ezért alkalmazták inkább a szoptatós dajkákat. Míg nem bújtak ki a babák első rágófogai, nem is igazán adtak nekik szilárd ételt. Ha ismerték volna a modern eszközöket, az etetőcumit és az etetőkanalat, persze sokkal könnyebben ment volna akkor az etetés és hozzátáplálás.

A századfordulón

Furcsa „bébipüréről” szólnak a feljegyzések e korból. Sós lisztre csepegtettek kevés forró vizet, míg pasztilla állagúra össze nem állt. Forrásban lévő vízhez keverték ezt egészen a püré állag eléréséig. Ezt adták lehűtve a babáknak. Mivel nagyon féltek a vérhastól és a kolerától, a gyümölcsök és zöldségek adását mellőzték még ekkortájt.

Ma már persze tudjuk, mennyire nagy szerepe van a vitaminoknak és a rostoknak az egészséges és harmonikus fejlődésben, de eleink még nem rendelkeztek ezekkel az ismeretekkel. Sőt, azt tartották, hogy a rostok ártalmasak. Éppen ezért számos zöldséget és gyümölcsöt átpasszírozva adtak a gyermekeknek. Az eredeti bébipürék „simák”, azaz szinte folyékonyak voltak.

A bébiételek kora

Az 1920-as években jelentek meg az első, kereskedelemben kapható bébiételek. 1940-től már a tápszert és az üveges bébiételeket tartották a csecsemőtáplálás csúcsának. Szakemberek azt javasolták, hogy öt-hat hónapos korukig anyatejen kívül mást ne is adjanak a babáknak, utána is csak fokozatosan vezessék be a gyümölcsöket és zöldségeket. A 70-es és 80-as évek hozták el a fordulatot a rostok szerepét illetően és a cukor és a só, valamint a tartósítószerek túlzott alkalmazása is kezdett visszaszorulni. Magyarországon nagyon elterjedt volt Pikler Emmi Anyák könyve című műve. Elterjedt az „időre szoptatás”, a kórházban a tea és a cukros víz itatása az újszülöttekkel. Már 3-4 hónaposan elkezdték a hozzátáplálást.

Ma már persze tudjuk, hogy a friss élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök a legideálisabb táplálékok a csecsemők számára is. A jó minőségű üveges bébiételeket is bátran alkalmazzuk, ha a szükség úgy hozza!

(PR cikk)