Nem romhalmaz már a Füzéri vár!

Hollóháza, Füzér - Néhány éve még csak romhalmaz volt, ma ismét állnak a falak.

A pünkösdi hétvégén három barátommal hosszabb túrára indultunk Debrecenből a Zempléni-hegység északi részére, a Szlovák határ, Kassa közelébe. Az autót Hollóházán hagytuk (nem összekeverendő Hollókővel), majd az országos kék túra útvonalán gyalog vágtunk neki az onnan Füzérre vezető, nagyjából 14 kilométeres távnak. Az idő kezdetben remek volt, mindössze néhány bárányfelhő zavarta a napsütést. Árnyékban 25, napon 30 fok körüli értékeket mértek.

Medvecsapáson járunk?

A túra első szakaszán szép bükkerdőben jártunk. Egy idő után azonban útelágazáshoz értünk. Mivel egyik oldalon sem láttuk a kék-fehér jelet a fákon, és mindkét ösvény nagyjából egyformának látszott, dönteni kellett. Barátaim hiába voltak hagyományos papír térképpel és GPS-es mobiltelefonnal felszerelve, a rossz útra tévedtünk. De erre csak több száz méter megtétele után jöttünk rá, amikor az addigi ösvény „medvecsapássá” keskenyedett. Azért, hogy ne kelljen visszamenni – a két pont között a legrövidebb az út az egyenes elvét követve – balra igyekeztünk átvágni. Ott azonban szúrós bokrok állták utunkat. Leküzdöttük őket, de annyi kisebb karcolást, horzsolást okoztak, hogy egy életre megtanultuk, rövid nadrágban nem érdemes ilyen terepen mozogni. A magas fűben ráadásul kullancsok várják a prédát. Hiába fújtuk be magunkat az út előtt az ő elűzésükre hivatott permettel, két vérszívó egyik barátomra kapaszkodott. Szerencsére még időben észrevette őket, így nem okoztak problémát.

A Füzérig tartó gyalogtúra hátralévő része igencsak változatos tájon vezetett. A vadregényes erdős részeket, gyönyörű virágzó vadnövényekkel borított tisztások tagolták. Néhány száz méteres sík szakaszok után kisebb-nagyobb kaptatók következtek. Néha megálltunk pár percet pihenni. Jó volt látni, hogy az elmúlt években milyen sokat fejlődött a turisták szemlélete, már csak elvétve láttunk az út mentén eldobált szemetet.

Amikor már kezdtünk fáradni, egyszer csak előbukkant a fák közül a füzéri várhegy, a tetején pedig a büszkén álló, újnak tetsző, magas falú vár. Ez igencsak meglepett, hiszen gyermekkoromban még azt tanultam az iskolában, hogy a füzéri vár egy nagy romhalmaz, melynek köveit jórészt széthordták a környéken lakók építőanyagnak.

Nehéz feljutni, de…

A szél a várból csatazajt hozott felénk. (Mint később kiderült, várjátékokat tartottak.) A kis társaság ettől új erőre kapott, és nekiindult a még hátralévő néhány kilométernek. A várhegy tövében található Füzér faluban azzal szembesültünk, hogy 10 turistából legalább 7-8 autóval megy fel a nagyjából félúton található nagy parkolóba, és csak onnan veselkednek neki a kaptatónak. Mi viszont ezt a távot is az apostolok lován teljesítettük. Az utolsó néhány száz méter a legnehezebb, meredek lépcsőkön kell felkapaszkodni. Erős fújtatások közepette léptük át a vár tornyos főbejáratát, amely mintha tegnap épült volna. A belépő 2 ezer forint, amit kissé soknak tartottam, de mint utólag kiderült, megérte.

Például mindjárt a bejárat mellett egy középkori lovagi páncélba bújt férfi levetette „vasruhája” egy részét, melyet egy kovács „igazított méretre”, nagy kalapácsa segítségével. Beljebb reneszánsz dalokat játszó, korhű ruhákba öltözött zenészekbe, énekesekbe, táncosokba botlottunk. Közben kiderült, hogy még csak az alsó várban járunk. A messziről látható, magas falakkal szegélyezett felső várba nem egyszerű feljutni. A fa lépcsőket sok helyen a sziklából kivájt lépcsőkkel pótolták. A kilátás ugyan közben nagyszerű, de tériszonyosoknak nem árt a táv leküzdése előtt némi bátorságot gyűjteni. Végre fent, bejutottunk! A tömzsi kőtorony tetejébe vaslépcső vezet. Annak bástyáján piros-fehér-zöld népviseletbe öltözött füzéri fiatal idegenvezetőnő, Sebő Klaudia fogadja a turistákat. A vár történetéről elmondta nekünk, hogy 1670-ben az akkori tulajdonos Nádasdy Ferenc részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért elkobozták tőle az erősséget és a kincstár lett a gazda. Ezután 6 évig német katonákat szállásoltak el benne. De miután túl sok volt a környéken a rebellis és attól féltek, hogy a kezükre kerül Füzér, inkább tönkretették, felgyújtották a várat.

Komolyan nekilendültek…

Az újjáépítés 1992-ben kezdődött, de nagyon lassan haladt, míg nem 2014-ben uniós pénzből komolyan nekilendültek. Helyrehozták a palotaszárnyat, a kápolnát, az alsó bástyát, a pincét pedig megerősítették. A munka várhatóan ez év végén, vagy jövőre folytatódik. Kabinos felvonót is terveznek. A tavaly húsvéti megnyitó óta 80 ezren látogattak el hozzájuk, ami Füzér településnek is nagyon jót tett. A korábban lassan fogyó lakosságú, haldokló falu újra feléledt. A vár sok helybélinek munkát, megélhetést biztosít, így egyre többen költöznek oda. Itt-ott már építkeznek is.

A palota szárnyban egy huszonéves fiú tartott nagyszerű idegenvezetést. Minden szobában csak annyit és csak arról beszélt, ami a turistákat tényleg érdekelheti. A színes ólomüveg ablakokkal díszített, pazarul újjávarázsolt kápolna a vár egyik legszebb pontja. Nem csoda, hogy egyre többen ott tarják esküvőjüket – tudtuk meg például fiatal vezetőnktől. Közben Kassa felől kisebb zápor ért el minket. Az esőcseppek indulásra kényszerítettek, pedig még szívesen maradtunk volna. Szerencsére vissza, Hollóházára már egy jóval rövidebb, 4 kilométeres úton mentünk, melynek teljesítése nem jelentett nagy kihívást. Fáradtan, de felejthetetlen élményekkel telve értünk haza. Szóval, aki egy jó kirándulóhelyet keres, menjen Füzérre.

HBN–Orosz Csaba