Olvasói levél: „Budapest, Budapest, te csodás…”

Nekünk vidékieknek ez is jó…?!
Nekünk vidékieknek ez is jó…?! - © Fotó: Napló-archívum
Debrecen – A következő gondolatokat a Debrecenben diplomázott, ám ma a Pécsi Tudományegyetemen oktató olvasónk küldte el a Naplónak.

Ajánljuk olvasóink figyelmébe, és érdeklődve várjuk hozzászólásaikat a naplo@naplo.hu címre, vagy postán küldve a Debrecen, Dósa nádor tér 10. címre.

„Örülhetnek”

Nemzetünk egyre több törésvonal mentén oszlik két- vagy többfelé. Ezek közül csak egyik, és talán nem is a legfontosabb a főváros–vidék közötti. Mindennapjainkba beleivódott már és szinte észrevétlenné vált, hogy a hivatalok, a média és legfőképp a politika számára a fővárosi ember az elsődleges. Ez most éppen akkor jutott eszembe, amikor az legújabb InterCity Magazint forgatva vonatoztam „felfelé” Budapestre. Ezt olvastam ugyanis:

42 új FLIRT vonat javítja a szolgáltatást a budapesti elővárosi forgalomban. Az akadálymentesített járművek összesen 211 ülőhellyel rendelkeznek, végsebességük 160 kilométer/óra. A motorvonatok a kor követelményeinek megfelelően korszerű utastájékoztató rendszerrel, légkondicionált, tágas, kerekesszékek és kerékpárok fogadására is alkalmas utasterekkel, mozgáskorlátozottak által is könnyedén használható mosdóval, WiFi-vel, mobiltelefonok és laptopok töltésére alkalmas hálózati csatlakozókkal rendelkeznek. A fejlesztésnek a debreceni, füzesabonyi, miskolci, kunszentmiklósi és lajosmizsei vasútvonal utasai is örülhetnek, az új motorvonatokkal kiváltott járművek a jövőben őket szállítják majd. Más szavakkal: a vidéki utas örüljön, hogy a levedlett budapesti járműveket megkaphatja, mint fejlesztést. Tisztelt MÁV! Önöknél senkinek nem jut eszébe, hogy esetleg a vidéki utas kapja meg azokat az új vonatokat? Persze, hisz Budapest egy másik Magyarország.

Elfelejtették megkérdezni

Itt van például a budapesti olimpia, mely ötletnek politikai bázisa a Fidesz, bár tudjuk, ímmel-ámmal sokan mellé álltak. Ugyanaz a Fidesz, amely első országlása alatt a vidéki Magyarország felemelését tűzte zászlajára, amely – gyanítom – csak Budapest megbüntetése miatt vált számára fontossá. Most a budapesti olimpia ötletéről azonban elfelejtették megkérdezni a vidéki Magyarországot. Ezen belül is a legkevésbé fejlett régiókat. Pedig az az iszonyatosan egyoldalú fejlesztés, amely éveken át újra csak Budapestre összpontosulna, a vidéki polgárok adóforintjait is elvinné. A fennálló szakadék pedig már így is elviselhetetlenül mély.

A történelmi Magyarország több mint 20 milliós lakossággal rendelkezett, így Budapest, mint főváros, éppen megfelelő méretűnek bizonyult. Kivételes prosperitás jellemezte a századfordulón, minden tekintetben. „A huszadik század Budapesten készült.” A magyar főváros nem csak gazdasági és pénzügyi központja volt a régiónak. A nagy elmék és gondolatok tárháza is volt egyben, elsősorban a fizikában (Szilárd Leó, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Kármán Tódor, Teller Ede), de más tudományokban (Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Polányi Mihály) és a művészetekben is (Koestler Artúr). Mindannyian rajta hagyták ujjnyomukat az egyetemes emberi kultúrán. Egyesek a Budapest-jelenséget a Cinquecento Firenzéjéhez vagy a II. József korabeli Bécshez hasonlítják.

Túlméretezett vízfej

Trianont követően, de elsősorban a szocializmus „jóléti” szakaszában sok minden történt, mely a vidék leszakadása, illetve a teljes egyközpontúság állapotának fenntartása, sőt fokozása érdekében hatott. Napjainkban az a helyzet, hogy minden ötödik ember a fővárosban éljen, hosszabb távon nem tolerálható. Az ország nem képes eltartani egy ilyen túlméretezett „vízfejet”. Sajnos számottevő változás mégsem tapasztalható.

A külföldi tőke döntő többsége még mindig Budapesten és közvetlen környezetében koncentrálódik, a kvalifikált álláshirdetések szinte kizárólag fővárosi munkahelyet ajánlanak. Az pedig a végletekig hamis érvelés, hogy „mivel a főváros szedi be messze a legtöbb adót, ezért a fejlesztésekből ennek arányában kell részesednie” (Tarlós, korábban Demszky). Hiszen ez pont annak a helyzetnek a következménye, hogy eddig minden komoly fejlesztés a vidék rovására, a fővárosra irányult.) Ezért káros az ország lakosságára nézve minden olyan elképzelés, mely újabb forrásokat összpontosítana a főváros fejlesztésére, a vidéki Magyarország rovására.

Zajos, szennyezett

A gazdasági, kulturális, oktatási és pénzügyi lehetőségek visszavonhatatlanul elszívják a vidék kvalifikált munkavállalóit. Nem is meglepő, hogy a főváros kezd egyre kevésbé élhetővé válni, hiszen az ország legzajosabb, legszennyezettebb levegőjű városa. Az emberek agglomerációba költözése azonban nem csökkenti a központosítást, csak a főváros virtuális területét növeli.

Ezek a tények nem csak a főváros szabályozatlan növekedését támogatják, de növelik a régiók közötti egyenlőtlenségeket is. Ha a multik bezárják üzleteiket, ezt főképp vidéken teszik. Vidéki dolgozók kerülnek az utcára, egyéb munkalehetőség nélkül. Kifejezetten ritkaságszámba megy az olyan cég, amely az egyébként kvalifikált munkaerő kedvéért a fővárostól (vagy a nyugati határtól) távolabbra települ. (Gondoljunk az olyan egyetemi városokra, mint Pécs!) Marad hát a munkavállalók külföldre áramlása, emigrációja. Kinek a hibája mindez?

Ők is profitálnak

Minden politikai kurzus igyekezett kedvébe járni a fővárosi polgároknak például jobb ellátással, alacsonyabb árakkal. (a Kádár-érában sokáig alacsonyabb volt Budapesten a villanyáram, a buszjegy, stb. ára, mint a vidéki Magyarországon!) A gazdaságilag fontos autópályákat is csak centralizáltan lehetett épít(get)ni. Sajnos hamvába holtnak bizonyult a déli autópálya ötlete a 90-es évek elején, melyen egyébként hatalmas forgalmat lehetett volna átvezetni az országon Budapest elkerülésével. Távoli régiók és vidéki nagyvárosok is ( Olaszország…Pécs–Szeged–Debrecen…Románia/Ukrajna) közvetlen összeköttetésbe kerülhettek volna egymással. Az ügynek semmilyen politikai támogatása nem volt. Pedig a budapesti döntéshozók is beláthatnák, hogy ha egy forintot a vidékre költenek, abból is legalább harmincfillérnyit – ha nem többet – közvetetten a főváros profitál. Csakhogy, ha egy politikus a parlamentbe kerül, előbb-utóbb fővárosivá válik, döntéseit (ha van neki önálló egyáltalán) már csak ez befolyásolja. A ma döntéshozói is főleg fővárosi perspektívából látják az országot. És Budapest lakossága ma is politikai tényező…

– Varga Csaba, egyetemi docens –








hirdetés