A közösségben megélt testi-lelki feltöltődés a cél

Nyíracsád - Tíz fővel indult, ma már negyvennél is többen vannak a nyíracsádi görögkatolikus nyugdíjasklub tagjai.

A jó hangulat, a szerető, összetartó közösségi lét megélése, az imádság, éneklés és persze a sok-sok közös program, ami egyre több tagot vonz a nyírségi település görögkatolikus nyugdíjasklubjába. A csaknem egy éve alakult csoport tagjai szerdánként találkoznak az egyházközség szolgáltató házában, ahol először tízen voltak, ma pedig már negyvennél is több azoknak a tagoknak a száma, akik a klub foglalkozásain részt vesznek.

– 20-25 tagunk minden alkalommal jelen van. Fontos számunkra, hogy a községünkben élő idősödő korosztály rendszeresen találkozhasson, és egymást segítve, közösséget alkotva tegye mozgalmassá a sokszor magányos hétköznapokat – fogalmazta meg a klub célját Duczár Jánosné Terike, aki pontos naplót vezet minden klubfoglalkozásról. Feljegyzi a dátumot, a megjelent tagok számát, a találkozás témáját és szinte mindig fotót is csatol a bejegyzéshez. Így aztán csaknem egy év távlatából sem okoz gondot a témák, események, kirándulások felidézése. Többször voltak már Debrecenben, Egerben Máriapócson, de eljutottak Budapestre és a határon túli Érszeléndre is.

Szentkútra készülnek

– Ha itthon vagyunk, közös imádsággal és énekkel kezdünk minden foglalkozást, aztán megbeszéljük az egyházközség és a település aktuális eseményeit. A megyei napilapban megjelenő, helyi vonatkozású cikkeket osztjuk meg egymással, néztünk már filmet, gyűjtöttünk régi egyházi énekeket és imádságokat, de volt rá példa, hogy egy tagtársunk által kapott hivatalos levelet segítettünk értelmezni és válaszolni is rá. Télen néhány alkalommal gyógytornász segítségével még egyszerű, kímélő tornafoglalkozásokon is részt vettünk – magyarázta lelkesen Terike.

A jelenlévők közül Kerti Jánosné Julika néni, Bisztrán Jánosné Ica és a maga 81 évével rangidősnek számító Jobbágy Ferencné Irénke néni beszélnek talán a legbátrabban. A többiek véleményét is tolmácsolva mondják, hogy nagyon jól érzik magukat a közösségben. Amíg ott vannak, addig sincsenek egyedül, a társaság felvidítja őket. A zarándoklatok és kirándulások alkalmával pedig olyan helyekre juthatnak el, melyek a közösség nélkül sokuk számára bizonyára elérhetetlen lenne. Nagy az izgalom a klub háza táján, hisz mindenki a szeptember végi búcsúra készül Szentkútra, ahova természetesen ismét közösen kelnek útra, előre láthatóan legalább negyvenen.

- Kedves Zilahi Enikő -