Mások sokan vannak

Felderült az arcom, látván, minek az ünneplése köt össze bolygólakó társaimmal. A népesedési világnap – gondoltam együgyű­en – arra biztat, amire Isten: „Szaporodjatok, és sokasodjatok”. Úgy folytatódik, hogy „töltsétek be a tenger vizeit”. Erről nem tud nem eszembe jutni, hogy július 14-én van a cápatudatosság (!) napja. Megyesi-Horváth Borbála írása.

Felhősítette kedvem az újabb információ: az ENSZ célja felhívni a világ – főként a harmadik világbeli országok – figyelmét a Föld túlnépesedésének veszélyére. A „világnap”, ami inkább csak néhány országnak szól.

Magyarország nincs az említett körben, az úgynevezett fejlődő országokéban. S egy-egy hazai eset megerősít, hogy nem is fejlődünk sehová, már ami a toleranciát, odafigyelést, felelősségvállalást illeti. Bár tudnánk olyan „együgyűek” lenni, mint a színész, akivel a napokban beszéltem. Varga Klári minden léthelyzetben az adott ügyére koncentrál az összes erejével, és fáradhatatlanul keresi, mit adhatna még hozzá. Ha mindenki az aktuális hivatását szolgálná egészen – legyen az gyermeknevelés, családi élet vagy munka – akkor nem fordulhatna elő, hogy nemi szerven harap akárki gyereke egy másikat, miközben nincs jelen az óvónő. Az sem, hogy szülők kérik, ne kerüljön az értelmileg sérült osztálytársak képe a tablóra az ő szabványarcújuk mellé, bár a diákokban ez fel sem merült. A hazai családok évében, a népesedés „világreggelén” súgták egy elsétáló ötgyermekes anya mögé a főtéren: „Mennyi purgyé.” Ilyen könnyen ítélkezünk. (Ezt tesszük a 30 fölötti gyermektelen házaspárokkal is.) Remélem, csak azért, mert közeleg a bíróságok napja…

- Megyesi-Horváth Borbála -