Perzselő hőség, extrém viharok? - Mi lesz, ha leáll az Észak-atlanti-áramlat?

Debrecen - Tény: az elmúlt 50 évben 30 százalékkal csökkent az Észak-atlanti áramlás hőszállítása.

Hazánk éghajlatára, időjárására nem lesz drasztikus hatással az Észak-atlanti-áramlat gyengélkedése, esetleges leállása, hiszen Magyarország messze van az óceántól. Sokkal inkább az északi félgömbre jellemző, folyamatos, bár nem egészen egyenletes és egyelőre megállíthatatlannak tűnő hőmérséklet-emelkedésnek, valamint az ezzel együtt járó szélsőségesebb időjárási helyzetek gyakoribb megjelenésének leszünk részesei. És persze ezek a változások hazánk medence jellegéből adódóan mintegy húsz százalékkal erősebbek, mint a velünk azonos földrajzi szélességen lévő, medencén kívüli területeken.

Mindezt Szegedi Sándor, a Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszékének vezetője válaszolta kérdésünkre. Az egyetemi docenst a ma oly’ sokszor hangoztatott éghajlat változtató problémával, az Észak-atlanti-áramlat gyengélkedésének, esetleges leállásának Magyarország klímájára gyakorolt hatásairól érdeklődve kerestük meg.

A nem tudományos hírforrások ugyanis, mondván, meg­gyengül, leáll az Észak-atlanti-áramlat, eléggé rémisztő jövőt vetítettek előre a következő évtizedekre: perzselő hőség és szárazság nyáron, extrém erősségű viharok, jégverés. A télről azonban szinte szót sem ejtettek, miközben az óceáni áramlás hatása télen sokkal erősebb. Kezdjük azonban az Észak-atlanti-áramlat „anatómiájával”.

A leghatalmasabb áramlat

– A Golf-áramlat, amelyet a 40-45. szélességi körtől északra Észak-atlanti-áramlatnak neveznek, része az óceánjainkat behálózó hatalmas méretű vízáramlásnak, és ez a legnagyobb meleg tengeráramlás. Közel annyi vizet szállít, mint a Föld összes meleg tengeráramlata együttvéve. Amíg a „többiek” 1-10 kilométer szélesek és 100-150 méter mélyek, addig az Észak-atlanti-áramlat 100 kilométernél is szélesebb és közel egy kilométer mélységig mozgatja mintegy 10 kilométer/óra sebességgel délnyugat felől északkeleti irányba a trópusok meleg tengervizét – kezdi Szegedi Sándor.

– Mint ahogy a levegő a nagy földi légkörzés szélrendszerei által jut el a trópusokról a sarkokra és vissza, ugyanez a víznél az óceánokban is megvan. A meleg víz fő tömege – mivel könnyebb, mint a hideg víz – a felszínen indul el a Csendes-óceán középső vidékeiről az Indiai-óceánon át az Atlanti-óceán felé, majd ott a Mexikói-öbölbe (innen van az áramlat neve, a golf angol szó öblöt jelent) bejut, annak félköríves partvonala miatt mintegy gellert kapva, a trópusi szelektől hajtva Kuba és Florida között nagy sebességgel áramlik ki az Atlanti-óceánba. Innentől az elképzelhetetlenül hatalmas melegvíz-tömeg óriási hőmennyiséget szállítva közelíti Európa partvidékét, majd Izland térségében az immár lehűlt víz a mélybe bukik. Mintegy három-három és fél kilométer mélységben az Atlanti-óceán középső részén, hosszan dél felé haladva az Antarktisznak ütközik, ott az Indiai-óceán felé fordul és még mindig a mélyben, eljut a Csendes-óceán középső részéig, ahol – immár felmelegedve – a felszínre emelkedik. Ezt a kört a víz több ezer év alatt teszi meg. Persze a nagy áramlási rendszerhez a kontinensek peremén, mintegy fogaskerekek, kapcsolódnak még kisebb tengeráramlások.

– A víz mozgását a hőmérséklet- és a sótartalom különbség tartja életben, mozgási irányát pedig az uralkodó szél befolyásolja, de beleszól a Föld forgásának kitérítő hatása is. A magas hőmérsékletű Golf-áramlat hosszú útja során rengeteg hőt ad le, ám ezzel együtt a sótartalma megmarad. A hűlő víz elnehezül, veszít mozgási energiájából és, mint említettem, Izland környékén a mélybe süllyed.

Ezzel gyakorlatilag megszűnik az Észak-atlanti áramlás.”

A mélybe süllyedés méreteit szemlélteti, hogy az másodpercenként több millió köbméter vizet jelent.

Volt már, amikor leállt

– Azt pedig, hogy az Észak-atlanti-áramlat mennyire erős, mennyi hőt szállít, mennyire tudja fűteni Európát, és annak is leginkább a nyugati partvidékét, attól függ, hogy mennyi meleg víz érkezik az áramlatban és az hol bukik a mélybe – folytatja a meteorológiai tanszék vezetője. – Amennyiben az óceánba ömlő folyókból, az északi-sarkvidék olvadó jégmezőiből sok édesvíz jut az óceánba, az keveredik az ottani sós vízzel, jelentősen veszít sótartalmából, így a sóvesztés miatt könnyebbé váló, de a tengeráramlásban még mindig meleg víz lényegesen hamarabb süllyed a mélybe; vagy legalábbis erősen befolyásolja, hogy mennyire erős a meleg tengeráramlat. Napjainkban is ennek lehetünk tanúi, ugyanis az északi félgömb folyamatos melegedése miatt a sarki-, illetve a magashegységek jégtakarója folyamatosan olvad, tehát a korábbinál több édesvíz folyik az Atlanti-óceánba.

Tény: az elmúlt 50 évben 30 százalékkal csökkent az Észak-atlanti áramlás hőszállítása.”

Ám tekintsünk vissza a múltba. A korabeli halászati és időjárási események feljegyzései egyértelműen bizonyítják, hogy az Észak-atlanti-áramlatnak a mögöttünk lévő évszázadokban, évezredekben is voltak gyengélkedő periódusai, sőt, rövid időre le is állt, egyszerűen megszűnt. A hideg víz oxigénben, a meleg táplálékban gazdag, tehát a kettő találkozásánál sok a hal. A halászati adatokból tudjuk, a hideg- és a meleg víz határa térben és időben is nagyban változott a múltban. Ezek alapján következtethetünk arra, hogy egyes időszakokban az Észak-atlanti-áramlat csak a francia partokig jutott el, míg máskor Izlandtól északra is. Az előbbi időkben Nyugat-Európára kegyetlen és havas telek és viszonylag meleg nyarak jöttek, mivel nem működött a meleg tengeráramlat hőkiegyenlítő hatása. Az elmúlt években is feltételezhetően ezek okozhatják a havasabb, hidegebb teleket kontinensünk nyugati országaiban. Hiszen, az elmúlt fél évszázadban közel harmadával apadt az Észak-atlanti-áramlat által szállított hő mennyisége. Ez a változás értelemszerűen az Atlanti-óceánhoz közeli vidékek éghajlatát befolyásolja leginkább. Ott a meleg tengeráramlás további és immár jelentős gyengülése, esetleges leállása, súlyos, illetve beláthatatlan következményekkel járna. A mezőgazdasági termelésre alkalmatlan lenne a vidék, az építkezést, a gazdaságot, az emberek mindennapjait alapjaiban kellene átszervezni, mert a telek a jelenleginél legalább 10 fokkal lennének hidegebbek, a nyarak hőmérséklete pedig kevéssel magasabb. Mindez kevesebb és egyenlőtlenebb eloszlású csapadék mellett.

Egy fokkal lenne hidegebb

Az Észak-atlanti-áramlat gyengülése, leállása Magyarországra csak mérsékelt hatással lenne, mivel a mi éghajlatunknak csak egyik alakító tényezője az óceáni hatás”

– tér át a várható hazai hatásokra Szegedi Sándor.

– Világítsuk meg a problémát Debrecen példáján keresztül. A megyeszékhely évi középhőmérséklete 10 fok, a januáré mínusz 2 és mínusz 3 közötti, a júliusi plusz 21-22 fok. A tengeráramlás kontinenst fűtő hatását mi csak a téli félévben érzékeljük, mégpedig abban, hogy körülbelül 1-1,5 fokkal emeli a leghidegebb hónapok középhőmérsékletét.

Ha leállna az Észak-atlanti-áramlás, akkor az évi középhőmérséklet mintegy 9 fok, a januáré mínusz 3, mínusz 4 fok lenne. Ez utóbbi értékek egyébként most sem ritkák, és egy ilyen átlaghőmérsékletű január még csak nem is számít különösen hidegnek.”

A nyarunkra lényegében nincs hatással az óceán meleg tengeráramlata, mint ahogy a csapadék mennyiségére sem. Ahogy azonban haladunk nyugat felé, akárcsak Magyarországon belül is, úgy egyre szembetűnőbb volna a változás, az is inkább a tél zordsága tekintetében.

– A globális felmelegedés északi féltekén tapasztalható hatásai érvényesülnek leginkább Magyarország éghajlata változásában. Mi több, a trend még nálunk mintegy 20 százalékkal erősebb is, mint ami a mi földrajzi szélességünkre jellemző. Ennek oka a medencében való elhelyezkedésünk. A magas hegyekkel körbe vett mély fekvésünk mintegy erősíti az éghajlat változó elemeit – részletezi a Magyarországra várható éghajlatváltozást a Debreceni Egyetem docense, aki határozottan meg is jegyzi, hogy az éghajlat legalapvetőbb tulajdonsága, hogy az sohasem állandó, mindig változik. Most azonban immár bő másfél évszázada egyértelmű irányban, és egyelőre nem látni a változás végét. Majd a módosulás részleteibe bocsátkozik. – A mai középkorúak még az iskolában azt tanulták, hogy hazánk éghajlatát a keletről érkező szárazföldi és a nyugatról jövő óceáni hatások alakítják, amelybe időnként délről beleszól a mediterrán hatás. Az elmúlt évtizedekben azonban úgy változott az éghajlatunk, hogy mindhárom hatás lényegében azonos súllyal alakítja időjárásunkat. Azt azonban határozottan állítom, hogy Magyarország nem lesz mediterrán ország! Viszont az évi középhőmérséklet lassú, de folyamatos emelkedése, az egyre melegebb nyarak, a téli félév csapadékmennyiségének emelkedése és a szélsőségek gyarapodása tendenciaként megmarad azzal együtt, hogy itt a keleti országrészben a kontinentális, nyugaton az óceáni tekinthető fő hatásnak, mellettük egyre erősödő mediterrán befolyással.

- Kovács Zsolt -

A mai generációk már érzik a változást

Térségünkben a csapadékunk sokévi átlagos mennyisége gyakorlatilag nem változott – bár egyik évről a másikra erősen ingadozik –, annak ellenére, hogy az éghajlatváltozási előrejelzések csökkenéssel számoltak. Módosult viszont az éven belüli eloszlása. A mediterrán hatás erősödését mutatja, hogy a téli és a nyári félév körülbelül 50-50 százalékban osztozik a csapadékon; korábban nyáron volt több. Aztán a csapadékos napok száma kevesebb; minekután néhány évente eggyel-kettővel több nagy csapadékú nappal számolhatunk. Megnőtt a kis területre korlátozódó, rendkívül intenzív csapadék előfordulásának esélye. Ez jégkárral is járhat, kevesebb víz hasznosul, villámárvizek alakulhatnak ki, pusztítja a talajt és az Alföldön gondot jelent az elvezetése. Szembetűnő még a kevesebb havas nap és vékonyabb hótakaró télen.

Ám ez már a hőmérséklet változásával is összefüggésben van. Bár a téli hónapok hőmérséklet emelkedése jócskán elmarad a nyári hónapoké mögött, de mivel a december-február átlaga nulla fok körül van, illetve alulról közelíti a fagypontot, így a csapadék mind jelentősebb hányada folyékony halmazállapotban éri el a talajt. Az utóbbi évtizedekben alig-alig dőlnek meg negatív hőmérsékleti rekordok, és a minimum hőmérsékletek is magasabban alakulnak, kevesebb a fagyos, a téli és a zord nap. Extrém hideget, mínusz 25 és mínusz 30 közötti értéket évtizedenként talán egyszer, ha mérünk. Magyarország abszolút hidegrekordja 1940 óta mínusz 35 fok. Ugyanakkor az abszolút melegrekord 2000 és 2010 között kétszer is megdőlt.

Bár az előző évtizedtől eltérően ebben a tíz évben már nem annyira a szélsőségesen magas hőmérsékletek jellemzik a nyarainkat, tehát nem mérünk 40 fok feletti értékeket, hanem inkább a 35-38 fokos nappali maximummal tetőző hőhullámok tartóssága a szembetűnő. Ez a tendencia kedvező ugyan az idegenforgalomnak, de nem jó a mezőgazdaságnak, az emberek szervezetét pedig nagyon megterheli.

Szubjektív

Az emberiség történelmében a jelenleginél már voltak hidegebb és melegebb időszakok is. Túléltük! Most azonban mi mindent meg tennénk azért, hogy éghajlatunk maradjon olyan, mint amilyen most. Persze „kaparunk” azért, hogy meg ne főjünk, ki ne száradjunk, el ne ötsön bennünket a tenger. Van is miért! Gondoljunk csak a tengerparti városokra, gazdaságra, kultúrára. Nem pedig csak annyi a tét, hogy életben maradunk-e vagy sem! Kovács Zsolt