A száz részre vágott kacsa gasztrotörténete

Peking - A kínai konyha sokoldalú – a teknőst azért „most, vagy soha” alapon kóstoltuk meg.

A magyar Kína-kutatók mellett a pekingi kísérőnk is megerősítette: olyan, hogy kínai konyha, mint egységes gasztronómia, nem létezik. Hogy is létezhetne egy 9,6 millió négyzetkilométeres országban, ahol csaknem 1,4 milliárd ember él…?! E tény viszont elképesztő változatossággal és gazdagsággal ajándékozza meg a kínai ízek kedvelőit. A Kínai Népköztársaság Turisztikai Hivatala (CNTA) tanulmányútján szembesültünk azzal is: ebben a hatalmas országban nyolc gasztronómiai régió ismert, egy-egy tartományhoz köthetően, saját íz- és színvilággal.

Csülök kontra teknős

Az ételeknek viszont nem csak az ízük fontos, hanem az is, ahogy elhelyezik az asztalon, díszítik, körítik – olykor színpadi produkcióval is! Az érkezés utáni első vacsora erre ékes példával szolgált, hiszen minden egyes fogás előtt egy-egy szépen megkoreografált előadással mutatták, épp mi kerül az asztalra.

Így történt a teknőssel is – amit bevallom őszintén, „most, vagy soha” alapon kóstoltam meg. Nem volt rossz, de azért nálam nem ingatta meg a csülköt pékné módra a kedvencek első helyén…

Na de tények és tévhitek a kínai konyháról: nem igaz például, hogy a kínaiak „rizs­evők”. A rizs valóban a kínai konyha fontos alapanyaga, de csak egyetlen elem a húsok, zöldségek, tészták, gyümölcsök széles kavalkádjában. Az viszont tény, a szimbolikában jelen van a vas rizses tál, mely a jól fizető állás, egzisztenciális biztonság jelképe, hisz ezt a tálat nehéz eltörni.

Nyert a száznapos tojás

Nincs étkezés húsos táska, húsos batyu nélkül, ezeket a hús mellett zöldségekkel is töltik. Különös előszeretettel fogyasztják a tavaszünnep alkalmával, ez Kínában olyan, mint nálunk a karácsony. Ott ez az új év ünnepe, ezért újhold alakúra formázzák – de a pénzhez is hasonlítják, szerencsét, gazdagságot remélve. Bátor, kísérletező kedvem fölött egyetlen étel győzedelmeskedett: a száz napos tojás. A kacsa vagy csirke tojását faszénből, oltott mészből, vízből és sóból kevert masszába teszik, és ebben tartják száz napig, néha hosszabb ideig is. Ettől a tojás belseje túrószerűen krémessé válik, és eléggé riasztó fekete színt nyer, általában ecettel vagy gyömbérrel ízesítve tálalják. Aki már kóstolta, nagyon ízletesnek tartja – talán majd legközelebb…

ÉKN–NYZS