2016.04.26. 15:26
Fotók: 31 éves a csernobili zóna - Élet az atom árnyékában
Jerzy Wierzbicki feltérképezte, mi minden változott a lezárt zónában az elmúlt harmincegy évben.
Jerzy Wierzbicki feltérképezte, mi minden változott a lezárt zónában az elmúlt harmincegy évben.
Az 1986. április 26-ai csernobili atomkatasztrófa után az atomerőmű 30 kilométeres körzetét evakuálták és kialakították a zónát, amelyet a rendőrség és a hadsereg őrzött. Jerzy Wierzbicki, a BBC fotóriportere az atomerőmű két egykori dolgozójával tért vissza a zónába, hogy megmutassa, mi minden változott három évtized alatt a lezárt területen. A tíz napon keresztül kiáramló grafittűz során keletkezett radioaktív anyag harminc évvel ezelőtt beterítette Európa jelentős részét, de főként Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot.
A zóna ugyanakkor ma már nem teljesen lakatlan. Az erőmű területének ugyan nincs állandó lakosa, de az ott dolgozók megszabott ideig Csernobilban tartózkodhatnak. Nem messze a zónától, egy Parishev nevű kis faluban él Maria és Ivan Semieniuk. A balesetet követően 20 kilométerre költöztek Csernobiltól, de a hatóságok azt ígérték nekik, hogy három nap múlva visszatérhetnek otthonukba. Amikor rájöttek, hogy hosszabb idő is eltelhet egy Zaporozhets autóba pakolták minden vagyonukat és Borodianka felé vették az irányt.
A hatóságok hideg vízzel tisztították meg őket és Ivannak azt mondták, hogy most alkalmaznák építőmunkásként. Két évvel később végül visszatérhettek Parishevbe, azóta pedig ott élnek.
A lezárt zónába látogatók különböző értékeket mérnek a sugárzásmérőn, Ivan és Maria otthonában viszont nagyon alacsony szintet mutatott a műszer. Az átlagos sugárzási érték 0,9-től 2,5 mikrosievert/óra között mozog.
A legmagasabb értéket Pripjaty városa mellett, azon a területen mérték, ahová a szarkofág építése során használt teherautókat és egyéb eszközöket szállították. Itt a műszer 214,2 mikrosievert/óra mértéket jelzett, azaz itt néhány percet is veszélyes tartózkodni.
Pripjaty ma már igazi szellemváros. Az 1970-es években épült település az atomerőműben dolgozó munkásokat szolgálta ki és ötvenezer ember otthonává vált. A fiatal város uszodával, három iskolával rendelkezett, de mintegy 36 órával a katasztrófa után az egész település kiürült.
Az orvosi rendelőben gyógyszerek és ki nem bontottak vakcinák hevernek, az óvodában játékok és kis székek hevernek a porban.
A lakóknak azt mondták, hogy kis időre kell elhagyni otthonukat, összesen mintegy 116 ezer embert evakuáltak a zónából.
Az egyik lakás padlóján egy fotó hever Vladimir Leninnel, és egy másik jel, hogy Pripjaty eltűnt a világról. A fiatal várost egykor panelek tarkították és kevés növényzet volt látható, miután viszont az emberek elhagyták, a természet visszatért a 15 emeletes betonrengetegek közé. A város egyetlen lakói a folyamatosan növekvő számú vadállatok.
Nem messze Csernobiltól több tucat faház, amelyen a mai napig láthatóak a híres szovjet rajzfilmsorozat, a No megállj csak! karakterei.
Nem messze onnan, az erdő mélyén egy hatalmas katonai létesítmény épült, hogy megóvja a várost a hívatlan látogatóktól, de ennek működését leállították a nukleáris katasztrófa után három évvel.
A zónában a földön hevernek az egykori likvidátorok gázálarcai, amelyek a mai napig sugárszennyezettek. Becslések szerint 600 ezer ember vett részt a tűz eloltásában és az erőművet körülölelő szarkofág megépítésében.
Forrás: bbc.com | Fotó: Jerzy Wierzbicki.
1986. április 26-án történt a világ egyik legsúlyosabb katasztrófája. De mindent tud róla?
A csernobili robbanás milliók életét változtatta meg 1986 április 26-án: alapjaiban rengette meg az emberek tudományba és atomenergiába vetett hitét, a szovjet kormány tájékoztatási kudarca miatt hozzájárult a birodalom összeomlásához.
