Vámbéry Ármin nyomában

Üzbegisztánban a mecsetek és erődfalak között lenyűgöző építészeti emlékeket találunk.

Az egykori szovjet tagköztársaságban, Ázsia szívében fekvő Üzbegisztánban talán legszebbek az egykori selyemút városai: Khíva, Bukhara, Szamarkand. Magyarországról kevés turista jut el ide, pedig van mit megnézni, és mint a diktatúrák többségében a közbiztonsággal minden rendben, az utazók biztonságát nem fenyegeti veszély. Az infrastruktúra helyenkénti hiányossága néha kényelmetlenséggel jár, de a látnivalók sokasága kárpótolja az utazót.

Az emberek kíváncsiak és barátságosak. A turista itt ritka madár, így léptem-nyomon mosolyogva kérdezik, honnan jöttünk, és vidáman bólogatva nyugtázzák, hogy Vengrija, vagyis Magyarország, majd jöhet a közös fénykép az egzotikus külföldivel. Itt, az Amu-darya-menti birodalomban talán a legszebbek az épületeket borító mázas csempék, amelyekből a „sima” díszítés mellett Korán-idézeteket is olvashatunk a falakon.

Állomásfelügyelő

Az ország fővárosa Taskent, amely a selyemúttól északra, a kazah határnál, a Tien-san hegység nyugati peremén elhelyezkedő iparváros (gépgyártás, gyapotfeldolgozás, élelmiszeripar) és közlekedési csomópont: metróval, és repülőtérrel. Izgalmas utazásunk volt Közép-Ázsia egyetlen metróján, mely nagyon hasonlít a moszkvaira. A mozgólépcsők, a túldíszített peronok, a vonatok; a különbség, hogy nincs akkora tömeg, és a viteldíj is olcsóbb. A rendőrök itt is elmaradhatatlan kellékei a metrónak, egy állomáson 2-3-an is vannak, és természetesen a dezsurnaja, az állomásfelügyelő hölgy, aki zöld tárcsájával irányítja a forgalmat. Nagy bánatomra a metróállomáson a fotózás tilos. Nem baj, a főtéren is bőven akadt fotótéma: hatalmas, szépen karbantartott park, furcsa kupolaszerű építmény, monumentális parlament. A II. világháborúban sok ezer üzbég halt meg, nevüket fémlapra felvésve láthatjuk. Az ő emlékükre ég a sirató anya örökmécses.

A történelem bája

Khíva, az iszlám világ legegységesebb építészeti együttese, a sivatag gyöngyszeme. Története évezredekre nyúlik vissza, de valódi jelentőségét a szomszéd város, Urgencs pusztulásával nyerte el. Timur Lenk, a nagy hódító, – aki Üzbegisztánban nagy tiszteletnek örvend – hírhedt gyilkológép volt, ellenségeinek koponyájából gúlákat építtetett. 1379-ben gondolta birodalmához csatolni az eddig független kánságokat. Urgencs ellenállt, vesztére, mert ez a pusztulását jelentette. Így emelkedett fel Khíva a selyemút legszebb és egyik legjelentősebb városává. A három kilométer hosszú városfalak közti óváros olyan, mint egy színházi díszlet. Mintha megállt volna az idő, csak a mellékutcákban van modernebb lakóház, a mecsetek, medreszek, és paloták úgy állnak, ahogy a pszichopata bűnöző építtetői hagyták. Itt érezhetően kevesebb a nyugati turista, a hétvégén a közelebbi falvakból idelátogató üzbégek viszont kellemes színfoltjai a városképnek.

Először Vámbéry Ármin adott tudósítást Khíváról, Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyvében. Vámbéry a török szultán parancsával érkezett, már az első találkozásukkor megkedvelte a város ura, Szejd Mehemmed kán. 1863 júniusában egy hónapig tanulmányozta az itteni szokásokat, nekünk csak hét nap állt rendelkezésünkre, nagy örömünkre, az egyik szállodává átalakított medreszben testközelből átélhettük a régmúlt történelem báját.

Arany a szájban

A bazár az üzbég kultúra melegágya, igazából itt lehet megtapasztalni a helyi élet „ízét”. A nők tradicionális, térd alá érő hosszú ingben, alatta bokáig zárt buggyos nadrágban járnak. A férfiak a hagyományos hosszú ruhában és a fejükön az elengedhetetlen „fejfedővel”. Itt minden kapható, amit nem lehet megvenni, az nincs is az országban. Kedves mosollyal – kivillanó arany fogsorral – kínálják portékájukat. Az aranyfogsor „divat” a szovjet időkre nyúlik vissza, az idősebb korosztálynál elterjedt. Régen a porcelánt nehéz volt beszerezni, ezért alkalmazták e nemesfémet a tehetősebb emberek, ezzel is kifejezvén, hogy megtehetik. A pénzváltás a piacokon működik, itt az árfolyam 30 százalékkal jobb a hivatalosnál. A legnagyobb szum címlet az ezres, így nagy zseb, vagy inkább egy kisebb zsák kell, hogy eltegyük a helyi pénzt.

A bazárban számos étkezési lehetőséget is találhatunk. A nemzeti eledel alapvetően a rizs és a hús, de a képlet természetesen nem ilyen egyszerű. A rizs (egy piacon átlagosan 7-10 fajtát találni) a hús (birka, marha, csirke), valamint különböző fűszerkeverékek, zöldségek, szárított gyümölcsök kombinációja adja meg minden vidék, város és étterem egyedi kulináris ízvilágát.

HBN–Becsi Etelka