Könyvek Francois Hollande kampányáról

Budapest/Párizs, 2012. június 2., szombat (MTI) - Könyvek egész sora jelent meg - vagy kerül hamarosan a francia könyvpiacra - a tavaszi elnökválasztásról, mintegy folytatva az öt évvel korábbi sorozatot.

    2007-ben Nicolas Sarkozy megválasztásáról Yasmina Reza írta a legsikeresebb kampánynaplót, hónapokon át követte az akkor győztes jobboldali jelöltet. A hajnal, az este vagy az éjszaka című könyvét a Flammarion kiadó jelentette meg két kiadásban, és a mű csaknem 300 ezer példányban kelt el.

    Az Archipel kiadó 2012-ben biztosra ment. Mint arról a párizsi Le Figaro beszámolt, mindkét jelölt kampányát követték emberei, és rögtön a győztes kihirdetése után beindultak a nyomdagépek. Az egyik kötet címe Egy győzelem kulisszatitkai volt. A másiké: A hihetetlen vereség. Hogy melyik kötet kiről szóljon, volt idő eldönteni.

    Május 10-ére ütemezték be a Seuil kiadónál Eric Dupin könyvét A mérgezett győzelem címmel. Ez a szerző is megvárta könyvének lezárásával a május 6-i végeredményt. A Moment kiadó két könyvet is bejelentett: az elsőben a Le Figaro munkatársa, Nicolas Barotte és Nathalie Schuck, a Le Parisien újságírónője közösen elemezte a Sarkozy-Hollande párviadalt, a júniusra beígért Guy Carlier-kötetet pedig szatirikus kampánykrónikaként harangozták be.

    Claude Estier veterán szocialista politikus június 7-re jelentette be a maga monográfiáját az új elnökről. A Livres Hebdo című könyves szaklap szerint a könyv "hatalmas meglepetést" tartogat. Az Albin Michel könyvkiadó már piacra dobta a maga hozzájárulását, az Antonin André és Karim Rissouli alkotta páros művének ravasz címe: Az ember, akinek nem kellett volna elnökké válnia.

    A Moment kiadó emellett júniusra helyezte kilátásba egy Sarkozyhez közel álló személyiség könyvét, a Flammarion pedig egy másik magas rangú politikus művét ígérte - egyelőre mindkét szerző és az alkotások címe is ismeretlen, csak az elnökválasztási téma biztos.

    Ezzel koránt sincs vége a listának, amelyben rendhagyó művek is szerepelnek.

    Így például Mathieu Sapin a gallok földjén mind népszerűbb új médiaműfajban, képregényriportban fogalmazta meg beszámolóját. 

A cím kissé bonyolult: Ségo, Francois, papa et moi - Ségo, Francois, papa és én. (Ségo Ségolene Royalt, Hollande volt élettársát jelöli, aki öt évvel ezelőtt szocialista elnökjelöltként alulmaradt Sarkozyvel szemben). Sapin szerzőtársa Olivier Faure, Francois Hollande tanácsadója volt, aki szabad óráiban maga is érdeklődik a politikai képregény iránt, egyet ő maga is alkotott már. 

    Hála Faure-nak, Sapin "páholyból" követhette a szocialista politikus kampányát, vagyis részt vehetett a különböző stábok megbeszélésein - igaz, köteleznie kellett magát arra, hogy bizalmasnak minősített információt, olyan szavakat, amelyek közlése kellemetlen lehet a nyilatkozóra, nem használ fel.

    Ezzel szemben a képregénykrónikás számára előnyös helyzetet jelentett, hogy egy rajzolótól nem nagyon tartanak a biztonsági szolgálatok, így legkülönbözőbb fura helyzeteket örökíthette meg. Egyebek között papírra vetette, ahogy Hollande egyik tévészereplése előtt kigombolt ingben, papucsban üldögél egy páholyban, feltehetően az elmondandó szövegre koncentrálva. Vagy felskiccelte, amint az éhes jelölt ráveti magát az egyik fogadáson kínált péksüteményes tálra. Kiderül a képregény-tudósításból, hogy a szocialisták táborában sohasem mondták ki a nagy ellenfél, Sarkozy nevét, helyette csak azt bökték ki: "a másik".

    És a másik vesztett.

kbd krp kpt

MTI