Nádudvari kosárfonó Kirgizisztánban

Nádudvar - Pályafutása legnagyobb elismerése érte Balogh Károly kosárfonó népi iparművészt nemrégiben.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) pályázati résztvevőjeként Kirgizisztánban oktathatta a fűzvessző fonás alapjait nemrégiben a nádudvari kézműves mester. A megtisztelő feladatra a Népművészeti Egyesületek Szövetsége választotta ki Károlyt, aki civilben a járási hivatal ügyintézője. Hazánkból még három mesterség jeles képviselője segített a helyi szakembereknek, a reménybeli későbbi oktatóknak a kosárfonás mellett a csuhé feldolgozásában, gyapjú fonásában-szövésében, illetve a magyar hímzési technikák elsajátításában.

A FAO célja a közép-ázsiai országok mezőgazdasági melléktermékeinek ésszerű felhasználása, ezzel munkahelyek teremtése, elsősorban a vidéki lakosság számára. Kirgizisztán mellett Üzbegisztán volt a célterület. Az oktatáshoz a szakember egy ütemtervet dolgozott ki, amelyet lefordítottak angol és orosz nyelvre – némi fejtörést okozva a speciális szakkifejezések a fordítóknak.

A fűz, ami nem fonható

A helyszínen nem várt probléma adódott: az itt beszerzett fűzvessző gyenge minősége teljesen felborította a gondosan kidolgozott szakmai tervet, az alapanyag kosár fonására alkalmatlan volt.

Tovább fokozta az elvárásokat, hogy a kirgiz országos sajtó mellett a projekt indításakor jelen volt az ország kulturális minisztere, az agrárügyi miniszter helyettese, a FAO régiós képviselője, a helyi népművészeti egyesületek elnöksége, valamint hazánk kazahsztáni nagykövete (Kirgizisztánban nincs külképviseletünk – a szerk.).

Ilyen előkészületek után 13 jó erőben lévő, többnyire vidéki fiatalember ült tettre készen a tanteremben, voltak olyanok, akik több mint 1000 kilométert utaztak tudásra szomjazva. Néhány percnyi újratervezést követően a magyar népművészetben is jelen lévő fűzvesszőből készült építmények technikája tűnt megvalósíthatónak.

Balogh Károly 10 napon át megszakítás nélkül oktatott: nagyobb méretű, építményekre hasonlító fonott struktúrákat, virágágyások kerítéseit, baromfik számára rekesztékeket készítettek a hallgatók. Közös munkájuk megkoronázása egy két méter átmérőjű, három méter magas jurta modell megépítése volt.

A szakmai tervet annyiban teljesítették, hogy a kosárfonás főbb technikai elemeit alkalmazták. Megfelelő alapanyaggal a későbbiekben nem okozhat gondot a kosárfonás sem – vélekedett a mester. Úgy tűnt, ez megnyerte a helyiek tetszését, mivel egyik reggel az országos tévécsatorna stúdiójában reggeli élő műsor keretében tanítványaival egyetembe mutatkozhatott be. – Persze nekem tolmács nélkül túl sok beszédre nem maradt lehetőség – élcelődött a televíziós szereplés mikéntjén a népi iparművész.

Jurtában jók

A kirgiz népművészeti alkotások a gyapjú és a bőr feldolgozásában, a jurta készítésében – ami összetett feladat – kimagasló színvonalúak. Az alkotásaikban fellelhető jelképek számunkra is ismerősek, honfoglaló őseink tárgyait idézik fel.

A magyar népművészet megjelenítésével, oktatási módszereinkkel, a kirgizek számára ismeretlen alapanyagok elterjesztésével, képzavarral élve – hiszen a fűz dugványról szaporítható – kollégáival együtt magvető szerepet tölthetett be Balogh Károly kelet Svájcában, Kirgizisztánban.

- Marján László -

Betonrengeteg mellet rengeteg hegy

A hatmilliós Kirgizisztán három ország: Üzbegisztán, Kazahsztán és Kína közé ékelődött állam. Fővárosa Biskek, s ennek a kissé szocreál szürkeségű fővárosnak egyik művészeti középiskolájában várták Balogh Károlyt a képzésben részt vevő felnőttek. A betonrengeteggel éles kontrasztot mutatott a fővárost körülvevő, több mint 4 ezer méter magas hegyek látványa, a Tien-San hegység havas csúcsai.

A városi közlekedés első pillantásra kaotikus: többnyire japán belpiacos jobbkormányos gépkocsik közlekednek három-négy sorban a kétsávos úton. Gyakori a kürtjelzés, ennek ellenére idegességnek nyoma sincs, a rendszer valahogy működik. További kuriózum a tömegközlekedés hiányosságait kompenzáló taxis közlekedés, bármely személygépkocsi másodpercek alatt bérkocsivá válik némi szom (helyi valuta) felmutatása ellenében.

A magyar vendégek ellátása kifogástalan volt, megízlelhették a mesés kelet konyhaművészeti csodáit Biskek számtalan jobbnál jobb éttermében. A helyi ételek változatosak, ízletesek, a különleges fűszerek emlékeztettek arra, hogy a főváros a Kínából Európába vezető Selyemút egyik állomása.

Rokonnak tartanak

A kirgiz emberek melegszívűek, barátságosak és vendégszeretők, mindenütt hangsúlyozzák a magyar vérrokonságot – szerintük egy nép voltunk, csak mi elkóboroltunk nyugatra. Nomád életmódjukat a XX. század közepén adták fel. Országuk alpesi tájakat idéző hegyei között a lovak és a szarvasmarhák ridegtartása a mai napig jelen van. A magyar kosárfonó maga is tanúja volt, hogy a hegyoldalakban, mokány, edzett lovak a hó alól kapirgálják az eleséget.