Casablanca: időtleníti a humor és a szerelem

Debrecen - Egy igazi kultuszfilm, a Casablanca került képernyőre az új év első napján.

Nem sokat játsszák a magyar csatornák, talán éppen ezért hat még mindig üdítően a Humph­rey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével készített alkotás. (Meglepő, de a két színészóriás nem kapott Oscart az alakításáért, ellenben a Legjobb filmnek, a Legjobb forgatókönyvnek és a Legjobb rendezőnek járó díjat elnyerték az alkotók.)

Szerencsére kereskedelmi célú megszakítások nélkül sugározták a filmet, de így is pillanatok alatt elrepült az a 102 perc, amit Kertész Mihály álmodott filmvászonra. Ha belegondolunk, hogy 1942-ben készült a mozi, s a poénok – főleg a bártulajdonos Rick flegma beszólásai, illetve a rendőrfőnök Louis Renault brillírozásai – most is ülnek, talán ez lehet az egyik titok, amiért a Casablanca „időtlen” alkotássá vált. S természetesen a másik mozgatórugó a szerelem, amely – akár főhőseinket – olykor a magasba emel, majd a mélybe taszít. S ez az az érzés, ami még egy olyan kemény figurát is, mint Richard (Rick) Blaine szentimentálissá tud tenni.

Kellemes, mégis szívbe markoló érzés, amikor felcsendül a Múlik az idő, s széles mosoly ül ki arcunkra, amikor zárásként elhangzik a felejthetetlen (magyarosított) utolsó mondat: „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én”. (Az eredeti filmben így szól a klasszikus idézet: „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”)

A Casablanca zsenialitását bizonyítja, hogy napjaink szétdigitalizált világában még az sem ronthatja el a szórakozásunkat, hogy fekete-fehér a film.

- Boros Norbert -

Rendező: Kertész Mihály

Szereplők: Humphrey Bogart, Ingrid Bergman, Claude Rains, Dooley Wilson