Életerő, lendület a doktornőtől

Mikepércs - Az emberek egészsége és szeretett települése, Mikepércs fejlődése tölti ki Kassai Gabriella életét.

A doktornő már nagyon régen nyugdíjas, de még mindig dolgozik; ellátja a bölcsődét, az iskolások egészségügyi szűrését és mint jelenleg is, helyettesíti a gyermekorvost.

Ottjártunkkor is a rendelőben volt, ott találtuk meg. Aztán beléptünk a váróba, kis asztalok, kis székek, szép képek, nyugtató színek, mintha óvodában lennénk. Majd fiatalos lendülettel kijön a doktornő, és néhány perc türelmet kér, mert éppen egy kisfiút vizsgál.

Aradról a front előtt

– No, megvagyunk, ha bármilyen probléma van, jöjjenek – kíséri ki az édesanyát és gyermekét a doktornő. Bent bemutatja asszisztensnőjét, aki nélkül – mondja nyomatékosan – sokkal kevesebbre jutna, hiszen mindenben a segítségére van. Elöljáróban elmondja, hogy 1963-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a háziorvos férjével 1962-ben költöztek Mikepércsre. Egyébként családja Aradról származik, és ahogy haladt a második világháború frontja, úgy menekültek ők is. Füzesabonyban telepedtek le, Egerben érettségizett. A diploma megszerzése után a Hajdú-Bihar megyei kórház gyermekosztályán dolgozott, majd a megyei tanács egészségügyi részlegén osztályvezető helyettes lett. 1989-ben korengedménnyel nyugdíjba vonult. A doktornő azonban ténylegesen nem vonult nyugállományba, az akkor létrehozott gyermekorvosi körzetben kezdett el dolgozni. 2017 elején sikerült átadnia egy lendületes fiatal gyermekgyógyász szakorvosnak.

Mikepércsivé lett

Tudom milyen volt, és milyen lett Mikepércs. Ötvenhat esztendő azért nagy idő. Szeretem a települést, az itt élő embereket, soha, semmi pénzért el nem költöztem volna innen. És büszke vagyok arra, hogy helyi önkormányzati képviselőként én is részese lehetek a település fejlődésének,ami 2002 után a jelenlegi vezetésnek köszönhetően kapott igazán lendületre”

– beszél mikepércsiségéről a doktornő. – Emlékszem, amikor ideköltöztünk, a falu a mainál lényegesen kisebb volt. Kevés kövesút, és még egy normális bolt sem volt. Stráfszekérről árulták a kenyeret, lisztet, cukrot. A halottat háztól temették, mert ravatalozó sem volt. Aztán épültek az utak, új bolt, iskola, a bölcsőde és az óvoda egymás mellett, elkészült a központi orvosi rendelő. Persze volt néha zohorálás egy-egy új létesítmény építése előtt. Például amikor a főtér munkálatait készítettük elő, többen kérdezték, miért ez kell nekünk? Mert erre adnak pénzt! – válaszoltam nekik. És ettől is szépül a falunk. Aztán elkészült a tér, tetszik mindenkinek, a fiatalok itt össze tudnak gyűlni, beszélgetnek, és a falu többi lakója is rájött, mire is jó egy főtér. Aki ide kiköltözik, mert sokan jönnek lakni például Debrecenből, mindenki a legnagyobb elismeréssel beszél a településünkről. Biztonságos Mikepércs, a biztonságot pedig a jó emberi kapcsolatok és az egymás iránti tisztelet,segítőkészség jelenti. Szeretetben élnek az emberek, ha bajban vannak, legyen a baj bármilyen természetű is, mindig van segítség. Jó szándékúak, segítőkészek, szorgalmasak az itt élők.

Tanácsok az egészséghez

Ha egy orvossal, ráadásul olyan orvossal beszélget az ember, aki több mint fél évszázadot töltött egy helyen, óhatatlan a kérdés: milyen a településen élők egészségi állapota, az hogyan változott az elmúlt évtizedekben? A válaszoló Kassai Gabriella beszéde továbbra is lendületes, viszont a hang tónusa megváltozott, aggódó lett.

– Az emberek állapota sokkal rosszabb, egyre több a rák. Amíg ebből a betegségből a ’60-as években évente 8-10 halálesetet regisztráltunk, addig ma ennek a többszöröse. Az, hogy miért, az egy összetett folyamat következménye. Elsőként említem a megváltozott táplálkozást. A növénytermesztésben, az élelmiszerek előállításában sok vegyszert használnak. Ráadásul a tápanyagok is hiányosabban állnak rendelkezésre a növényekben, gyümölcsökben. Vannak viszont ízfokozók. Az ilyen tartalmú élelmiszereket fogyasztó anya már a méhen belüli magzatot is károsítja. És hozzá kell tenni azt, hogy a hagyományos magyar konyha egyoldalú, szénhidrátban és zsírokban gazdag. Aztán a következő az elektroszmog, amely kivédhetetlen, elkerülhetetlen, hiszen együtt élünk a rádió- és mobiltelefonjelekkel, a lakásban pedig a wifivel. Arra azonban tudunk ügyelni, hogy a hálószobánkban ne legyen mobiltelefon, vagy hordozható számítógép.

Keveset mozognak az emberek. Még a gyerekek is. Iskolába, óvodába autóval hozzák és viszik őket. Hol van már a gyalogos közlekedés, télen a szánkózás, az év többi szakaszában a közös játék, a biciklizés!”

És persze meg kell említeni azt is, hogy kevés folyadékot viszünk szervezetünkbe. Naponta minimum 2-3 liter vizet meg kellene innunk. Ugyanakkor sok kólát, cukrozott és ízesített teákat, valamint energiaitalokat fogyasztunk. A szülő, ha jót akar a gyermekének, ne a pénzt adja oda neki, hogy vegyen valamit, hanem készítse el otthon a tízórait.

Logika mindenben

– Ha szabadidőm volt, akkor is dolgoztam – válaszolja nevetne a doktornő. – A háziorvos férjemmel sokat beszélgettünk a falu, az itt élők egészségéről, megvitattunk bizonyos eseteket. Persze ez most sincs másként. Egyébként az alternatív terápiákkal is foglalkozom; például a gyógynövényekkel, hogy miként lehet elkerülni a gyógyszer használatát, hogyan lehetne gyógyszermentessé tenni az életet. Az egyik étrendkiegészítőt terjesztő cég tanácsadó orvosaként is tevékenykedem. Ha pedig a hagyományos értelemben vett szabadidőre kíváncsi, akkor olvasok, zenét hallgatok, régebben sokat kirándultunk, sőt még csoportos utazásokat is szerveztem.

Aztán ismét az orvoslás felé fordítja a beszélgetést a doktornő, és a szavak szárnyán a középiskolás időszakába repít vissza. Akkor festett, grafikákat készített, rendszeres vendége volt az egri tanárképző főiskola rajztanszékének. Ugyanakkor zongoraórákra is járt. A zongoratanárnő orvos férje volt az, aki motivációt adott neki, hogy a gyógyítópálya felé terelje élete hajóját.

Az életem minden tevékenységét a logika irányította. Az orvoslás is egy logikai tevékenység. Mindig az okot keresem. Mindig felteszem a kérdést, hogy miért lett ez ilyen, milyen út vezetett a betegséghez? Ha ez megvan, akkor közelebb vagyunk a gyógyuláshoz.”

- Kovács Zsolt -