Kulcstényező, hogy együtt éljük át

Debrecen - Tizenkilencre lapot húznak minden évben – ami idén innováció, jövőre már beépült program. Interjú Bódor Edittel, a Főnix Rendezvényszervező ügyvezetőjével.

Tartalmas időszak van a Főnix Rendezvényszervező háta mögött, vannak még teendők a virágkarnevált illetően?

Ez az egész olyan, mint a kereszténységben a krisztusi kenyérszaporítás. Van a központi ünnep, melynek annyi szála van, hogy kidagadt a teknőből és önálló életet él. Bedagasztottuk, mint egy jó kenyeret, és kovásszal naggyá lett. Augusztus 20-án nem ért véget az eseménysor, 21-én még együtt „táncolt a város” a Kossuth téren és a korábbi évek hagyományainak megfelelően néhány kocsi útnak indult, hogy határon túli magyarlakta területek egy-egy rendezvényének ékessége legyen.

Közben már azon gondolkodunk, melyek voltak a karneváli hét legnépszerűbb programjai, mit lehetne másképp csinálni, még frissek az élmények. Ezzel a maroknyi szervezőcsapattal annyi minden történik, időnk sincs tudatosítani ezeket; egyszer csak észleljük, egy-egy rendezvény kellős közepén vagyunk. Negyven előadás a szabadtéri színpadon, bor- és jazznapok, nemzetközi kórusfesztivál, katonazenekari találkozó, majd a virágkarnevál – a nyár programjai.

Hogyan értékeli az idei virágkarnevált?

Hála van a szívemben, amiért az íróasztal mellett kiötlött elképzeléseinket maradéktalanul meg tudtuk valósítani. Bár a virágkarneválra egyre többen jönnek az innovatív elemei miatt, amelyekkel az utóbbi években gazdagodott, de sokakat a nosztalgikus érzés vonz, hiszen jövőre már az ötvenedik alkalommal gyönyörködteti az érdeklődőket. Mindkét vonzerő és mindkét közönségcsoport megtartása, behívása fontos. A virágkarnevál ereje az, hogy a saját értékeinkből tevődik össze. Sokan megszólítanak az utcán, és megköszönik, hogy debreceninek – és magyarnak – érezhették magukat, boldogok, hogy részesei lehettek. Tíz éve, amikor szerettük volna a rendezvényt kissé felrázni, ez volt a vezérfonal: érezzük mi, debreceniek az ország második legnagyobb városában, hogy ez a karnevál a miénk, miközben ne engedjük el augusztus 20-a lényegét sem.

Fontosnak tartottuk a fiatalok bevonását, biztosítva a fél évszázados hagyomány jövőjét. A kicsik a Galiba Fesztivállal szinte belenőnek ebbe a forgatagba. Már ez is egy egyhetes programsorozattá nőtte ki magát. A határon túliakra való odafigyelés, az összetartozás erősítése szintén célunk. Idén a gyergyószárhegyi gyerekek is részesei lehettek a Galibának; felemelő, hogy Böjte Csaba személyesen jelen volt több programon.

A virágkocsik megújulására is folytonos figyelmet kell fordítanunk. Bár az alvázak is megértek már a renoválásra, a leglényegibb szempont a kompozíciók készítésekor évről évre az, hogy minél több érzékszervet aktivizáljanak, minél nagyobb élményt nyújtsanak a nézőnek. A tigrist ábrázoló alkotás jó példa, bizonnyal minden résztvevő fel tudja idézni a látványát, ha behunyja a szemét. Az élő virágokon idén is nagy hangsúly volt, bár nagy rizikófaktor van abban, hogy csak 18-án szállíthatják ide például a hollandiai Zundertből a 700 ezer szál dáliát, mert így maradhat friss a felvonulásra. Mindenből unikálisat, a legkiválóbbat szeretnénk idehozni, fontos a minőség, amiből nem engedünk.

A Karneváléjen – ami már branddé fejlődött – immáron ötödik alkalommal telt meg a Nagyerdei Stadion. Az egyik sztárfellépő az Eurovíziós Dalfesztiválból ismert Alexander Rybak volt, aki több platformon is megosztotta, milyen jól érzi magát, vitte a rendezvény hírét. Közel kétezer táncos adott este műsort, közülük mintegy ötszázan külföldiek. Az estben szintén számos rizikólehetőség van: a fellépők egyetlen stadionbeli összpróbát követően állnak ki 20-án a húszezer néző elé. Mindig nagyon izgulunk, hogy fog menni.

Ez a rekordok virágkarneválja is volt: 326-an táncoltak egyszerre Mikepércsi csárdást, illetve itt készítették el az ország leghosszabb kürtős kalácsát a maga 13 méterével. Ezek híre összefonódott a virágkarnevállal. A Food Truck Show és a Cseh Sörkert a karnevál gasztronómiai különlegességét is megalapozta. Ahogyan a város Debreczeni mézes-mázas nevű tortája is. Ebben az egy tortában is rendkívüli összefogás rejlik. A virágkarnevál ünnepe körbeölel minket, együtt vagyunk debreceniek. Ez a kincsünk, ez a szellemi tőkénk.

Egy sajtótájékoztatón elhangzott, hogy több igény volt a virágkocsikat illetően, mint amit tudtak teljesíteni. Ez abból fakad, hogy fizikailag nincs több kocsi, vagy nem tudnak többet indítani a felvonulás időtartamának hossza miatt?

Is-is. Összesen tizenhat alváz van, melyekre ezek a kompozíciók épülhetnek. Figyelembe kell vennünk azt a megtiszteltetést, hogy a Duna Televízió élőben közvetíti a felvonulást, így három óra időtartamba bele kell férni. A fellépők és a nézők befogadóképessége is véges.

Jövőre már az ötvenedik virágkarnevál következik. Idén úgy harangozták be a rendezvényt, hogy többet ígér, mint valaha, meddig lehet ezt fokozni?

Mindig lehet még jobbnak lenni. A virágkocsik például rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Mi mindent lehet kifejezni velük? Hogyan tudnának vizuálisan is egységet képezni? Számtalan ötletünk van ezzel kapcsolatban. A művészeti csoportok kiválasztásánál a jövőben is az egzotikum, a különlegesség és a színvonal játszik szerepet. Az igényekhez igazítva a felvonulási út mentén nyolc lelátó volt, ezek átrendezésén gondolkodunk.

Az utóbbi évek újdonságai meghozták az eredményt, s megalapozták az elkövetkező éveket, bizonyították létjogosultságukat. Idén például – kártyázók fogalmával élve – 19-re lapot húztunk, 20-ra pedig egy napot és bevált: rendkívül népszerű volt az augusztus 21-i ráadásprogram, az esti utcabálon, koncerteken a nap címének megfelelően valóban táncolt a város. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a közönségtől, de ami idén innováció, jövőre már beépült része az karneváli hétnek, ezért mindig újabb és újabb dolgokon törjük a fejünket.

A nagyközönség idén aktívan is szerepet vállalhatott, nem csak szemlékőként.

Igen, népszerűek voltak például a kiscsoportos városi díszítések. Megtapasztalhatták, milyen beszúrni egy-egy virágot, mennyi ideig tart, egy kicsit mindenki részese lehetett ennek a titoknak. Akik szerettek volna, a kocsidíszítő hangárba is kimehettek. Autistákat és látássérülteket is fogadtunk itt. Egy látássérült álma teljesült azzal, hogy vezethetett egy virágkocsit. Nekem pedig azzal, hogy az érzékenyítést fontos része lett a karneváli hétnek.

A kerékpárosok jelenléte meghatározó volt mind éjjel, mind nappal. A Déri Múzeumnál egy helyi közösség három estén át hívogatta táncba az arra járókat. Néztem ezt a több mint száz főre duzzadt salsacsoportot és olyan érzésem volt, mintha Olaszországban lennék. Boldogság, nyáreste és tánc. Csodálatos volt látni, mennyien a részesei akarnak lenni az ünnepnek.

A rendhagyó virágültetés szintén régi vágya volt.

Igen. A Székelyek parkjában a Wass Albert-szobornál ültettünk rózsát az ideérkező csoportokkal. A külföldieket kértük, hozzanak magukkal egy maréknyit az anyaföldjükből. Ezeket szórtuk a rózsák tövébe, szép szimbólum, hogy mindenki elhoz hazájából egy darabot, számára fontos értéket – több művészeti csoport folklór műsorral készült – és ezek keveredve táplálnak évtizedek óta egy közösségi eseményt. Kinő belőlük a virágkarnevál. A kultúrák találkozása a karnevál egyik megtartó ereje. Ráadásul az ültetést éppen a kereszténység ünnepén tettük.

Említette, hogy sokakban nosztalgiát ébreszt a virágkarnevál. Emlékszik arra, hogy ön mikor találkozott először a rendezvénnyel?

Igen, tisztán előttem van most is. Nyolc-tíz éves lehettem, a Péterfia utcán álltunk, a tömegből nem láttam ki, és egy lengyel néptáncegyüttes lépett éppen fel. Már akkor is létrával és kisszékekkel indultak meg a debreceniek a karneválra. Az emberek mai napig kíváncsiak, újra és újra részesei akarnak lenni ennek a csodának.

- Vass Kata -

[related-post post_id="3956899"]

[related-post post_id="3957756"]

[related-post post_id="3957702"]

[related-post post_id="3958521"]

[related-post post_id="3956934"]