Sólyommal nincs két egyforma vadászat

Debrecen - A ragadozómadárral történő vadászatnak több mint 4 ezer éves múltja van. Akit egyszer magával ragadott ez a hobbi, egész életében szeretni fogja.

Aktívan mintegy 35-50 ember foglalkozhat ma Magyarországon solymászattal; igaz, az elnevezés megtévesztő, mert ez a tevékenység más ragadozómadárral is végezhető – tudtuk meg Prágay Istvántól, a Magyar Solymász Egyesület (MSE) elnökétől. Az egyesületnek összesen mintegy 90 tagja van; rendes, pártoló, illetve örökös tagok, utóbbiak általában azok, akik maguk már nem solymászkodnak, de érdeklődésük megmaradt. Mert, ahogy az elnök mondja, akit egyszer magával ragadott ez a hobbi, egész életében szeretni fogja.

Alacsonyan és magasan

A ragadozómadárral történő vadászatnak több mint 4 ezer éves múltja van, a bölcsőjét valahol keleten kell keresni. Európába a solymászatot a honfoglaló magyarok hozták be, és a lőfegyverek megjelenéséig igen elterjedt volt, királyok, nemesek időtöltése. Ma a kontinensen több tízezren foglalkoznak vele, Dániában sokáig tiltották, de – az utolsó uniós országként – ez évtől ott is engedélyezték, meg is alakult rögtön az egyesületük és mi már fel is vettük velük a kapcsolatot – idézi fel a MSE elnöke.

– Kétféle technikával lehet ragadozómadarakkal vadászni. Az alacsonyröptűek, a héja, a karvaly, a szirti sas elengedve nagyjából az erdők lombkoronájának magasságáig emelkedik, úgy 30 méterig, itt dolgozik. Ezeket az állatokat (a szirti sas kivételével) néha a települések kertvárosi részein, a házak fölött is megfigyelhetjük.

A magas röptű sólyom fölköröz az égbe 300-400, de akár hatszáz méterre is, onnan néz körül zsákmányt keresve és vág le”

– magyarázza a felosztást Prágay István. Hozzáteszi: hazánkban a legtöbben héjával és vándorsólyommal vadásznak.

– A solymászat sport és élethivatás is. Persze, meglehetősen extrém tevékenység és rendkívül időigényes, ezért nem sokan művelik. A madarunkkal minden nap foglalkozni kell, tréningezni, reptetni ahhoz, hogy kibontakoztassuk a képességeit. Nem elég jó vérből származónak lennie, hanem, mint az élsportolókat, megfelelően edzeni is kell. A solymászat mindennapos újrakezdés, és nincs két egyforma nap, egyforma repítés, egyforma vadászat. Minden alkalom más és más: mert nem ugyanolyan az időjárás, nem mindegy, hogy milyen az állat kondíciója, evett-e eleget előző nap, tudott-e zsákmányt szerezni… – sorolja.

Mint Prágay István elárulta, sólymot csak tenyészetből lehet szerezni, mert fokozottan védett madár, a természetben kevés van belőle. Héját, karvalyt, ezekből fiatal, a fészekből „épphogy” kirepült példányt hatósági engedéllyel be is lehet fogni. A „nyers” fiókák nem tudnak még vadászni, meg kell tanítani őket, és ezt a szüleik helyett a solymász végzi el.

Bizalmi viszony

– Rá kell vezetni a madarat, mi az elvárásunk, és ehhez először bizalmi viszonyt építünk ki vele. Ez persze sokkal könnyebben megy tenyészetből származó, kézből nevelt madaraknál, mint befogottaknál. Mint általában az állatokat, őket is a hasukon keresztül lehet megfogni: táplálékot adunk nekik, és hamar megtanulják, hogy amit kapnak tőlünk, az nekik jó. Később már elviselik, hogy kézre vegyük őket, majd apró lépésenként haladva képezzük az állatokat – avat be a szakember. – Megtanítjuk különböző dolgokra, például, hogy hívó szóra vagy egy tollbábu pörgetésének látványára még nagy távolságból is visszajöjjenek. Ezt pedig azért teszik meg, mert bíznak bennünk, tudják, hogy valami jó dolog fog velük történni, mondjuk finom falatot kapnak. Ritkán fordul elő, hogy elveszítjük őket, de ennek nem elsősorban az engedetlenség az oka, hanem külső tényező: viharos szélbe kerülnek, vagy más ragadozómadárral konfliktusba keverednek, olykor hollók üldözik el őket.

– A ragadozómadarak zsákmánylistáján sokféle állat van, mezei nyúl, fácán, stb. Nem hozzák el a zsákmányt nekünk, mint a kutyák, úgy mondjuk, csak pedzik azt; lerúgják, elmarkolják, majd a földön rögzítik. Elkezdik tépkedni róla a szőrt vagy a tollat, de erre nincs sok idejük, mert odamegyünk, átvesszük a prédát. Ezután jutalomfalatot adunk a madarunknak, és a kezünkre vesszük.

A jutalmazás nagyon fontos, mert akárcsak a munkakutyák, a madár is ezért dolgozik!”

– hangsúlyozza Prágay István.

Azt is elmondta, a madár zsákmánya lehet „láb alól” kelő, vagyis gazdája néhány méteres körzetében ejti el, de például a menekülő nyulat akár húsz méterre vagy még távolabb is lecsaphatja. Száz méternél messzebb azonban nem kell a solymásznak keresgetnie.

A kezdettől ember által nevelt csibék nyilvánvalóan szelídebbek. Van egy téves bevésődésük, miszerint az embert tekintik anyjuknak, majd felnőtt korukban fajtársuknak, párjuknak. Kezesebbek, hamarabb képezhetőek, mint a vadonból befogottak, nem ismerik az embertől való félelmet. Azonban csak mesterséges termékenyítéssel tenyészthetők. Érdekesség, hogy a vadonból befogott állatok egész életükben az állam tulajdona maradnak, habár a solymász gondozza őket.

Csak nyers húst!

A vándorsólyom fokozottan veszélyeztetett, mert az ötvenes években használt DDT nevű rovarirtószer hatására szinte kipusztult. Az elfogyasztott táplálékon keresztül felhalmozódott a madarak szervezetében a méreganyag, megváltozott a viselkedésük, vékony héjú tojást tojtak, stb. Csak az utóbbi húsz évben tapasztalható sikeres költésük. – A hazai természetvédelmi törvény erősen védi ragadozómadarainkat, ezek eszmei értéke magas, de a tenyésztett madarak elvileg jóval drágábbak. Azért elvileg, mert itthon az a gyakorlat, hogy a solymászok baráti, kölcsönösségi alapon szerzik be a madaraikat, így nem beszélhetünk piacról. Nyugat-Európában igen, ott 2500-3000, de akár 4000-4500 eurót is elkérnek egy jó tenyészetből származó héjáért, sólyomért – magyarázza a MSE elnöke.

Mint rámutat, a tojók jóval értékesebbek, mert a ragadozómadaraknál ezek a nagyobb testűek, így a zsákmány-repertoárjuk is szélesebb. Azt mondhatjuk, egy hím vándorsólyom fácántyúk méretig, jobb esetben fácánkakasig tud zsákmányt ejteni, a tojó vándorsólyom kacsát, vadlibát is elejthet.

A ragadozómadarak tartásáról elmondta: fontos, hogy csak nyers hússal etethetjük őket, semmilyen főtt, vagy bárhogyan feldolgozott táplálék nem jó nekik, könnyen megbetegszenek, ha nem megfelelő takarmányt kapnak! Étlapjuk meglehetősen korlátozott, galambot, naposcsibét, esetleg marhaszívet vagy fürjet esznek, természetesen nyersen. Bár frissen kell adni, belefér, hogy nagyobb tételben szerezze be és fagyasztva tárolja a solymász, akinek így rendelkeznie kell valamilyen mélyhűtővel, esetleg hűtőkamrával. Élő állatot is tartania kell, mert az a kiképzéshez szükséges. A napi adagja egy vándorsólyom tojónak az elvégzett munka minőségétől függően, egy vagy két galambmell ­szárnnyal együtt, illetve ennek megfelelő mennyiségű más takarmány – érzékeltette.

SzT