„Magyar színek” és nemzeti trikolór

Debrecen - A maihoz hasonló trikolór formát sokan a forradalom eseményeihez kötik.

Az 1848. évi XXI. törvénycikk kimondja, hogy a „nemzeti szin, és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik.” Arany János, aki erről újságcikkekben tudósított felháborodottan ír arról, hogy az emberek többsége nem rendelkezik kellő információval a nemzeti színekről és azok jelentőségéről. A magyar trikolór, azaz a háromszínű zászló az úgynevezett libériás színeket felvonultató zászlócsaládhoz tartozik. Az ilyen lobogók az adott állam címerének színeit mutatják, a zászlókon azonban az aranyból sárga, – esetünkben pedig – az ezüstből fehér lesz. (A szakirodalom formailag különbséget tesz a zászló és a lobogó között: előbbi rúdhoz rögzített, utóbbit zsinórra húzzák. Ennek tudatában – de a szóismétlések elkerülése miatt – a két szót egymás szinonimájaként használtam.)

„Pannonicus tricolor”

Az Alaptörvény szerint „Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe.” Ez a három szín a forrásokban már igen korán megjelenik: pl. középkori falképeken, Hunyadi Mátyás függőpecsétjeinek zsinórjain, a Thúróczy krónikában. Különösen a királykoronázások alkalmával jelentek meg a címer színei, 1681-ben kifejezetten a „háromszínű magyar szövetről” esik szó, ekkor azonban még nem zászló formájában.

Az Udvari Haditanács 1743-ban szabályozta a hadi zászlók kivitelezését is. A császári jelkép mintájára készített – korabeli szóhasználattal élve – „magyar lábra állított” zászlókon már a „magyar színek” jelentek meg. Az ezredzászlók alapszíne fehér, a századzászlóké zöld volt, mindkét típus szegélyeit piros-fehér-zöld lángnyelvek díszítették. A felvilágosult gondolkodók a francia forradalom hatására és mintájára, később a reformkorban a haladó szellemiségű nemesség „tűzi zászlajára” a nemzeti színek használatát. 1801-ben József nádor felesége Nógrád megye zászlajára egy piros-fehér-zöld, úgynevezett zászlószalagot adományozott. Ezután alakult ki a maihoz hasonló trikolór forma, bár a köztudat ezt a forradalom eseményeihez köti. Kétségtelen viszont, hogy a nemzeti zászló használatát a már említett 1848. évi XXI. törvény szentesítette. A Bach­-korszakban tiltott jelképnek számított ám a kiegyezés óta több-kevesebb változtatással a nemzeti trikolór az állami lobogó is egyben.

O. Vilmos, XVI. Lajos és a nemzeti trikolórok

Az első modern, heraldikai motívumok nélküli trikolórt Orániai Vilmos alkotta meg, aki címerének színeit (narancssárga, fehér, kék) három egyszerű sávként jelenítette meg először katonái karszalagján 1574-ben, néhány évvel később pedig lobogóján is. A narancsszín különböző okok miatt később vörösre változott. Ennek mintájára jöttek aztán létre különböző módosításokkal például Szerbia, Horvátország, Szlovákia zászlói.

A francia trikolór a forradalom szüleménye volt: 1789-ben a párizsi nemzetőrség tagjai a város színeit mutató vörös-kék kokárdát kaptak. Néhány nappal később Lafayette márki a városházán XVI. Lajosnak gesztusképpen ugyanilyet adott át, amit az uralkodó a királyi fehér kokárda mellé tűzött. Ezt a márki egyfajta politikai üzenetképp értelmezte. Párizs népe és a forradalom vezetői is ezt a három színt a „szabadság színei”-ként értelmezte. Különböző próbálkozások után a francia trikolór színeinek mai sorrendjét 1794-ben nyerte el. A francia trikolór mintájára több nemzeti lobogó is született.

Címerrel vagy nélküle?

Bár a trikolór alapvetően nem tartalmazott címert, az állami zászlón kezdettől fogva megjelent az államcímer. Az 1956-os forradalom során a gyűlölt Rákosi-címert kivágták, kiszakították, így vált a lyukas zászló az események egyik jelképévé. A hivatalos állami lobogón 1957 óta nem szerepel címer. Magyarországon tehát az állami és nemzeti lobogó formailag megegyezik. Ugyanakkor az Alaptörvény és a jelkép használatát szabályozó 2011. évi CCII. törvény lehetővé teszi, a trikolór mellett meghatározott esetekben (nemzeti ünnepek, az ezekhez kapcsolódó és egyéb társadalmi, politikai, tudományos – rendezvények, katonai tiszteletadás alkalmával) címeres zászlók használatát is.

Szálkai Tamás