Frankenstein

Időelfecsérelő kézikészüléknek is szoktam nevezni (nem egészen ezt a kifejezést használva…) az okostelefont, és ha hajlamos volnék összeesküvés-elméletek gyártására, olyasfélére gondolnék: biztosan azért kapatják rá a fiatalokat az említett eszköz szinte vég nélküli használatára, mert amíg az ifjak így pazarolják el az idejüket, zömük addig sem gondolkodik világjobbító cselekedeten vagy találmányon – és az így továbbra is egy szűk elit kiváltsága maradhat. (És ez csak egyetlen szempont. Mert ugye, melyik a jobb fogyasztó, az agyatlan zombi vagy a tudatos polgár? És így tovább…) Fábián György írása.

Nemrég arról lehetett olvasni a sajtóban, hogy vezető informatikai világcégek egykori gurui vagy épp jelenlegi befektetői szánombánomot jelentettek, ráébredvén, mit művelhet gyermekeink agyával (és persze a miénkkel) a mértéktelen okostelefon-használat, miféle függőséget okozó módon működnek a közösségi alkalmazások, és mi lesz így a jövő nemzedékével. Annak is híre ment, már korábban, hogy a Szilícium-völgyben dolgozók nem igazán adnak a gyerekeik kezébe kütyüt. Az „okosvilág” igazságbeszédei…

Persze az üzleti élet nagyfejűi ilyenkor a szokott módon széttárják karjukat, s azt mondják: senki nem adta erőszakkal a kezetekbe az okkertelót, tetszettek volna meg nem venni… S mossák kezeiket. A fentebb említett nagy megvilágosodók persze rámutatnak arra is, miféle álszentség ez, s mifajta közvetett kényszerek vezetnek minket a mobilfüggőséghez, amelyek után azok, akik ránk szabadítják az agypusztító technológiát, nyugodt szívvel kibújnak a felelősség alól.

Lehet, hogy az alkotók közül néhányan már vissza is gyömöszölnék a fogkrémet a tubusba, látván, teremtményük által hová halad a világ…

- Fábián György -

[related-post post_id="3757667"]

[related-post post_id="3757201"]