Anna néni titka: egyszerűen kell élni

Nyíradony - Ne urizáljon, ne nyűglődjön, éljen szegényesen! Ez a hosszú élet titka.

A humor, a jókedv, az őszinteség sugárzik a 93 éves Krómer Istvánné Bodnár Anna néni minden szavából. Még mindig ereje teljében van: felássa a szomszéd krumpliját, három disznót nevel, húsz tyúkot lát el, és egy nagy kertet is megművel.

Még mindig fürge

Annus néni szívesen mesél mindenkinek, mindig lelkesedéssel vár, ha az ember bejelentkezik hozzá egy-egy vizitre. Legutóbb egy régi receptről kérdezve kezdtünk beszélgetésbe. Mi is az a „cinke”, és hogyan készül? – Ó, hát az semmiség! Egy-kettő kész van – mondja, s már szalad is pillekönnyedséggel a pince lépcsőjén lefelé, ahol gyönyörű mályvák vészelik túl a telet. Mellesleg megjegyzi, ő hordta le mindet, s már kapkodja is a krumplikat, ami a cinkéhez kell, annyit azért megenged a beszélgetőtársának, hogy ő vigye felfelé.

Miközben fő a krumplis étel, mesébe kezd, hogyan kezdődött az élete 93 esztendővel ezelőtt. Sámson közelében egy kis tanyán látta meg a napvilágot, és ott töltötte el szép kisgyermekkorát is. Laktak Hajdúsámsonban árendás házban – így nevezték akkoriban az albérletet. Aztán 11 éves korában, mikor édesapja meghalt, Aradványpusztára költöztek: anyja Sád Gyula uraság cselédjének állt, és nagy tejeskannákat mosott – az uraság innen hordta a tejet az Augusztára, a szanatóriumba. Anyja többé nem ment férjhez, s képzelhetjük, hogy három kislány meg egy özvegy édesanya sorsa milyen volt: sem könnyű, sem szép, férfi híján mindent ők végeztek. A szegénység miatt a munkát csak munkával tudták honorálni. – Aki eljött kiszántani a földünket, annak elmentünk kapálni – emlékezik, miközben a fedőt meg-megemeli, vajon megfőtt-e a krumpli.

A házasság dolgáról kérdezgetve kiderül, hogy Annus néni még a fővárost is megjárta. – 1950-ben, mikor a napszámosvilágnak vége lett, Pestre mentem szövőnőnek, egy rokonuknál laktam, s a leendő uram épp katonaként szolgált ott, így ismerkedtünk meg. A Flórián téri görögkatolikus templomban esküdtünk örök hűséget, és 53 évig éltünk boldog házasságban – mondja könnyes szemekkel. Majd hazatértek a Nyíradonyhoz tartozó Aradványpusztára, és nagy keservesen hozzákezdtek a közös élethez, melyet azzal kezdtek, hogy vettek egy tehenet, hogy tudjanak gazdálkodni. A sok munka közben sorban születtek a csemeték: két fiú, két lány. Annus néniék noha nagy szegénységben éltek, sose kértek kölcsön, mindenért áldozattal megdolgoztak. Mégis, mire kellett, gyermekeiknek egy-egy szerény lakodalmat is szerveztek. Sőt, egyiknek bútort, másiknak motort vettek.

A főtt krumpli gőzölög, arra vár, hogy valaki összetörje. Aradványpuszta nagy mesemondója nem rest, már kapja is a krumplitörőt… Végül kérésre átadja a beszélgetőtársnak, s folytatja a mesét. Azt is tudatja, hogy világéletében szeretett énekelni, s nagy nótafája volt az Aradványpusztai Pávakörnek, sok helyen felléptek, s még a rádióban is énekelt egy népdalt szólóban. A téesz-időkről is csillogó szemekkel beszél. Előbb az aradványi dohányföldön dolgozott, aztán az adonyi Kossuth Tsz-ben.

– Metszettem a fákat, szőlőt kötöztem, szüreteltünk, rengeteget dolgoztunk. Emellett itthon 2-3 tehenet fejtünk, a tejet a csarnokba vittük, onnan kaptunk egy kis tejpénzt. Szegények voltunk, de sose éheztünk.

Kemencében sütöttek kenyeret. Hétköznap főztek egy-egy nagy fazék habart paszuly- vagy rántott krumplilevest, azt ették három napig. Emellett a földet és a kertet is művelték. – Ezt a rengeteg munkát a mai ember nem bírná elvégezni – mondja őszintén az idős asszony.

Hogy miképp bírja magát még mindig ilyen jól, s mi a hosszú élet titka? Elneveti magát, s azt mondja:

Az, hogy az ember mindig jól érezze magát. Ne urizáljon, ne nyűglődjön, éljen szegényesen! Hotdog meg gyros helyett egy darab szalonnát, hozzá egy fej vöröshagymát vagy hagymaszárat egyen…"

A cinke tényleg hamar elkészült, s Annus néni már ki is tett hűlni egy adagot a tányérra, s ügyesen egyengeti fakanállal. Rácsorgatja az illatos paprikás zsírt, s tovább mondja. A mai fiatalok élete nagy válságban van, mert nem csinálnak semmit. Csak ennének, öltöznének, meg munka helyett henyélnének. – Cigarettáznak, isznak, erkölcstelen életet élnek. Veszik fel a sok hitelt, így nincsenek tisztában a pénz értékével, hiszen azonnal mindent megkapnak – mondja borúsan.

Sose volt baja

S hogy szerinte miképp lehetne ezen változtatni? Annus néni egyszerű szavai csattannak a levegőben: – Ezzel már semmit sem lehet kezdeni. Minden az oroszok bejövetelével kezdődött. A papokat gyilkolták vagy elvitték, a vallást betiltották, és elfajult a népség. A mi generációnk másként nevelődött. Én legszívesebben most is hajnaltól estig kapálnék, és soha el nem fáradnék, felásnám az összes szomszéd krumpliját. Mindenkinek azt kívánom, hogy az Úristen úgy éltesse, ahogy engem: sose volt semmi bajom.

HBN–Tulipán Csilla