„Mágikus” gasztroünnep a Márton-nap

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik a Márton-naphoz, amelynek dátuma mágikus.

Márton napja a karácsony előtti nagyböjt utolsó napja is egyben, amikor még meg van engedve a vigasság, eszemiszom. A paraszti év végét is jelentette régen ez az ünnep, ilyenkor zárták le a gazdasági munkákat, és kezdetét vette a téli pihenő. 1171-ből való az első feljegyzésünk a Márton-napi libalakomáról. A dínom-dánomot, lakmározást elősegítette az a babonás hagyomány is, mely szerint ezen a napon tilos bármilyen házimunka végzése, mivel az a jószág pusztulását okozhatja. Libát pedig kötelező volt enni, hogy bőven legyen mit fogyasztani a következő évben.

A korabeli rigmus szerint: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Szokás volt a papnak is adni a libából, különösen a hátsó részéből, innen származik a „püspökfalat” kifejezésünk.

Időjóslás és újbor

A kisült liba mellcsontjából az időjárásra következtettek, miután gondosan lefejtették róla a húst. Ha a csont barna és rövid volt, akkor sáros tél jön, úgy tartották, ha viszont hosszú és fehér, akkor lesz hó bőven a télen a jóslás szerint. A Márton-napi időjárást is megfigyelték: ha aznap fagyos volt az idő, enyhe telet vártak: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Borrá érett a must

A hiedelem szerint ezen a napon az újbort is mindenképp meg kellett kóstolni, hisz Márton a „bírója”, úgy vélték. A must ekkor érett borrá, a boros gazdák pedig szívesen kínálták boraikat a lakomákon, eldicsekedve az az évi termésükkel. Innen eredeztethető, hogy a nagyobb borvidékeken Mártont az újbor védőszentjeként is számon tartják. Más országokban persze máshogy emlékeznek a szentre, például német nyelvterületen ilyenkor fáklyás meneteket tartanak, ami különösen a gyerekek körében népszerű. A lampionos felvonulást itt a 19. században vezették be, egyházi rendeletre. Azért, hogy a fény, amely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Sötétedéskor a gyerekek elindulnak a többnyire maguk vagy szüleik készítette lampionokkal, és Márton-napi dalokat énekelnek. A menetet egy Szent Mártonnak öltözött lovas vezeti. Ilyenkor kis műsorral is készülnek, általában a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatják be. Végül meggyújtják a Márton-tüzet, és finomságokkal (főleg egy édes tésztájú, ember alakú figurával) ajándékozzák meg egymást.

Kettős együttállást ígér

Hogy miért is nevezhető mágikusnak ez az ünnep? Azok, akik jártasak az ezotériában, tudják, hogy a 11-es szám különös jelentőségű spirituális értelemben. Márton-napot pedig november 11-én, azaz 11. hó 11-én ünnepeljük. Az intuíciót, az együttérzést, a türelmet, az idealizmust jelképezi ez a szám, kettős együttállásával pedig (azaz a 11. hónap 11. napja vagy a 11 óra 11 perc) az univerzum az ébredésre hívja fel a figyelmünket – azokét mindenképp, akik hisznek ebben. Ha pedig együttérzésről és lelki kérdésekről van szó, el is jutunk a legenda – későbbi – Szent Mártonjához. Ő az, aki a Római Birodalom Pannónia nevű tartományában született a IV. század elején, és római katonaként szolgálva a franciaországi Amiens városában, odaadta köpenye felét egy didergő koldusnak. Éjjel álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában, ettől fogva állt egyházi szolgáltba. Márton önzetlenségének és jóságának hamar híre ment, ám mikor püspökké szentelésének tervét megtudta, libaólban bújt el a szerény misszionárius. De a libák hangos gágogásukkal elárulták, így 371-ben mégiscsak Tours püspökévé avatták.

HBN