Fákba kapaszkodva, bokáig sárban gázolva írt történelmet két debreceni fiatal

Debrecen - Első magyarokként járta végig a Pireneusok spanyol oldalát Radics Tamás és Kiss Judit. A túra során fel kellett készülniük a hideg időjárásra és a mediterrán 40 fokos nyárra is, így a hátizsákban kénytelenek voltak a pehelykabátot és a fürdőruhát is magunkkal cipelni.

840 kilométer, 46 nap és 48 térkép – a Transzpireneusok Trekking fontosabb számai. Radics Tamás, a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének Ph.D. hallgatója és Kiss Judit, másodéves geográfushallgató nemrégiben első magyarokként járták végig a Pireneusok gerincét a spanyol oldalon. - Az út 40 kilométer szintemelkedést és ugyanennyi szintvesztést tartalmaz, ezért előfordult, hogy napi 36 kilométert tudtunk haladni, de volt, amikor csak 17-et – magyarázta a geológus. Mint mondta, a túra a hegygerincen, a völgyek felső részében vezetett, lakott településekre pedig ritkán jutottak le, ezért olyan speciális főzőt kellett magukkal vinniük, amely gázzal és üzemanyaggal is működött, utóbbit pedig olykor a favágóktól kértek. - A trekking során fel kellett készülnünk a hideg, akár havas időjárásra és a mediterrán 40 fokos nyárra is, így a hátizsákban kénytelenek voltunk a pehelykabátot és a fürdőruhát is magunkkal cipelni. Ehhez jött a sátor és az a 48 térkép, amely lefedte az útvonalat – sorolta.

Kolomp az éjszakában

Kiemelte, a túra alatt legtöbbször reggeltől estig folyamatosan haladtak, csupán az ebéd idejére álltak meg, amely olajos halat, vagy nutellás kenyeret jelentett, meleg ételt pedig vacsorára ettek.

Általában valamilyen zacskós tésztát készítettünk, de egy alkalommal paprikás krumplit is főztünk, amely, mivel nem volt fűszerünk, nem igazán sikerült jól, de legalább meleg volt

– emlékezett vissza. Megjegyezte, az éjszakai pihenést kolompoló állatok nehezítették, ugyanis a jószágokat nyár elején felterelik a magasabban fekvő völgyekbe, hogy ott legelésszenek, a pásztor pedig nem figyel rájuk, hanem a nyakukba akasztott kolomp alapján keresik meg azokat az évszak végén.

Kiss Judit | Fotó: Magánarchívum

– Olyan helyre igyekeztünk felverni a sátrat, ahol nem voltak állatok, egy alkalommal viszont sötétedés után a legelésző csordák körülvették a sátrat és nem mentek tovább, hiába próbáltuk elkergetni őket, így egész éjjel nem aludtunk kolompolás hangjától – idézte fel az egyetem munkatársa. Hozzáfűzte, az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig tartó utat mindenféle külső segítség nélkül tették meg, a túra során pedig nem csak sziklát másztak a súlyos felszereléssel, de fenyőfákba kapaszkodva is ereszkedtek le meredek lejtőkön, vagy éppen bokáig érő sárban trappoltak.

HBN

Csontig hatoló fájdalom

A Khan Tengrit ugyan nem, de a Csapajev egyik csúcsát sikerült meghódítani.