Törvényeink árnyékában

Valahogy próbáltam felidézni magamban valami pozitívumot a témával kapcsolatban, de igazából nem nagyon sikerült. És ezt most nem azért írtam, mert annyira pesszimista világszemléletem lenne, hanem valószínűleg, mert a valóság korántsem volt annyira szép és jó, mint egy ideális világban, vagy akár csak egy normális morálú helyen.

Azt már igazából megszoktuk, hogy a politikától egyre több ember fordul el, és már azon sem lepődünk meg, hogy bármelyik politikusunk ellen folyhat valamilyen vizsgálat, egy valószínűleg „korrekt” eljárás.

Azon sem lepődünk meg, hogy a törvényeink sem igazából hatékonyak, főleg az utóbbi időben igen gyakran felmerülő olyan kifejezésekre gondolva, mint a magántulajdon védelme, vagy a megélhetésibűnözés, vagy csoportos garázdaság.

 Ha jól emlékszem volt az egyik tv adóban egy szavazás arról, hogy az emberek megvédhessék-e fegyverrel a magántulajdonukat. A szavazók válasza: 98% igen… Ezen igen komolyan el kellene gondolkodni. Most igazából egy ilyen szavazati aránynál nem különösebben lehet hivatkozni arra, hogy reprezentatív-e a minta, vagy sem, mert valószínűsíthető, hogy a többség véleménye a teljes lakosság körében is hasonlóan magas arányt mutatna.

Na, már most, ha demokráciában élünk, akkor elméletileg a törvényeknek a nép akaratát kellene kifejezni, ez esetben javasolhatunk egy Btk. módosítást…
Valószínűleg, ha az ember szegény, akkor kevésbé lehet boldog.

Ezzel nem azt akartam írni, hogy a pénz boldogít, hanem csak gyakorlatilag azok a cikkek, termékek, amiket a pénzzel meg lehet venni, boldogabbá tehetik az embert.

Na már most, itt nálunk az emberek nagy része nem éppen a túl magas fizetéséről híres. Ez most főleg annak tudatában, hogy egyesek kevesebb munkával, vagy semmivel több pénzre „tesznek szert”, különösen bosszantónak hat. Most a ködösítés hatása miatt, ide több büntetőjogi kategória is sorolható (lopás, sikkasztás…), illetve az utóbbi hónapokban a politikai állóvízét egy kicsit felkavaró segélyezési rendszer.

Ez utóbbiról igazából akármilyen szakértőt is megkérdezve általában mindenkinek egy közös gondolata volt, aminek a lényege, hogy a mostani rendszer rossz.

 Megoldás? Azt senki sem tudja, vagy nem vállalja fel…Vagy ha valakinek lenne valami javaslata, akkor valakik biztos ráaggasztanának valami csúnya jelzőt, aminek köze van a divatos rasszista szó valamilyen változatához…
A törvények adják egy társadalom stabilitását, illetve jellemzik magát az országot is.

 Na már most mit, mondjuk egy olyan országra, ahol az emberek úgy érzik, hogy a törvények nem a rendes jogkövető eljárást tanúsító állampolgárokat védik. Mert, milyen jó hogy vannak olyan törvényeink, amik megbüntetnek, ha 40-nel megyünk egy az útfelújítás után ott hagyott táblánál, de ettől sokkal rázósabb történeteink is vannak. Precedens értékű, vagy legalábbis mivel nálunk nem az amerikai jogrendszer van, mondjuk csak úgy, hogy példaértékű ítéletekre várunk néhány igen csak komoly kérdésben.

Mondjuk, akár a korábban említett magántulajdon védelme kérdésben, itt utalnék a kesznyéteni esetre, vagy a mostanában újra előtérbe kerülő lincselés témakörre (az olaszliszkai esetben még mindig nincs még csak első fokon sem ítélet).

Ezek jelen pillanatban a legsúlyosabb kérdések, amikre várjuk a példamutató ítéleteket (figyelembe véve az alapvető jogokat, mint a magántulajdonhoz való jog, az emberi méltósághoz való jog… stb.).

Később szükségesnek tartjuk az Btk. megváltoztatását, oly módon, hogy az több visszarettentő erővel rendelkezzen a hasonló esetekben. Addig is előbb várjuk meg a bírósági ítéleteket, habár a társadalom nagy része már magában meghozta a saját ítéletét...