Olvasói levél: Utolsó csepp

De mi vezetett odáig, hogy a rajztanár nem tudott tovább magán uralkodni? Egész biztos, a diáknak (Norbinak) és társainak is, nem ez volt az első óra életében, melyiken fegyelmezetlen magatartást tanúsítottak. Az a nevezetes óra, amikor elcsattant a nyakleves, az utolsó csepp lehetett a pohárban. Szeretném tudni, mit csinált a diák?

Úgy korrekt az eljárás, ha a másik oldal megnyilvánulásairól is részletes leírást kapunk. Ismét kínos, megalázó helyzetbe került egy tanár. Meghurcoltatás vár rá, mindjárt a pályája elején. A legnehezebb felelőségre vonás mégis a saját lelkiismerete lesz. Hogy fog azzal elszámolni? Meddig fogja hordozni a bűntudatot?

Tűrheti a megalázó pillantásokat, hogy „ő volt az”! Ezt a helyzetet el lehetett volna kerülni. Mindössze annyi kellene, hogy a családban (mint ahogy az korábban evidens volt) megtanul a gyerek szót fogadni, értéknek tartani, megbecsülni a tudást, a jól végzett feladatot. A gyermeket felelőségtudatra, szorgalomra kell nevelni! Én magam 25 éve vagyok a pályán, nagyon szeretek tanítani.

De ma már nem ritkán fordul elő, hogy elkeseredve jövök ki az óráról. Sajnos egyre több gyerek és szülő akad, aki a törvényt, a rendet még megismerni sem akarja, nemhogy tisztelni és megtartani.

A pedagógusnak joga van számonkérni. Mi szeretünk a gyerekek között lenni, jó szívvel tanítjuk, neveljük, formáljuk őket, ám a fegyelmezés és a számonkérés is ehhez tartozik. Diákcsíny mindig is volt, legyen. A gyermeknek a játék és a móka fontos. Érezze jól magát az iskolában. A jó ízlés határán belül a vidámságra a tanár is vevő.

De legyen a diák előtt: meddig mehetek el? Ne tesztelje a tanár tűrőképességét, miközben tudja, hogy a felelősségrevonás csak a pedagógusra vár, ő kibújhat minden alól.

- Egy pedagógus -

Előzmények:

• A diákverés helyszínén, Biriben
• Koponyazúzódás az iskolában