Magot hint és imádkozik

A Vojtina révén Debrecen „mesevilág” (képünk a színház egyik tavalyi rendezvényén készült a Romkertben)
A Vojtina révén Debrecen „mesevilág” (képünk a színház egyik tavalyi rendezvényén készült a Romkertben) - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A jó mese jó felsőbb üzenettel feledhetetlen, mint az ismerős illat.

„Nem ihat akárki az élet vizéből, csak akinek tiszta a szíve. Én arra jártam, s kaptam belőle, azóta folyton-folyvást mesét mondok, s énekelek, láti?” – zárta Az élet és a halál vize egyik bábelőadását Écsi Gyöngyi felvidéki mesemondó, aki 15 éve használja e gyönyörű eszközt arra, hogy fontos dolgokról beszélgessen közönségével. A hetényi lelkész-előadóművész, a Ghymes együttes egykori tagja pénteken a Játékkal, Mesével Nevelő Óvónők XXII. Országos Szakmai Konferenciáján járt Debrecenben.

Emberközelben

– Úgy nőttem fel, hogy hallottam az énekeket, gimnazistakoromban már néprajzkörbe jártam, áldom azon angyal tanítókat, akik vezettek bennünket. Részem volt a néptáncmozgalomban. Amikor 10 éves voltam, olyan csodálatos tanáraim voltak, akik hozták magukkal a néptáncoktatókat. Ez akkoriban nálunk Felvidéken forradalmi dolognak számított. Kétszeres, hatékony tiltakozás az ellen, hogy mi itt mennyire veszélyeztetve vagyunk a saját kultúránkban. Később olyan szakmát kerestem, amivel emberközelben lehetek. Magyar néprajzot akkor nem lehetett tanulni, ezért úgy gondoltam, újságíró leszek.

Écsi Gyöngyi | Fotó: magánarchívum Écsi Gyöngyi | Fotó: magánarchívum ©

Aztán rájöttem, hogy nem nekem való a cenzúra miatt, ráadásul én egyáltalán nem olyasmiről szeretnék beszélgetni, ami az átlagembert érinti, hanem inkább olyanról, ami a kevesebbet, a maradékot, a minőséget, a különleges gondolkodásút. Így lett belőlem lelkész. A mesemondás megmaradt, mint eszköztár. Most az istenes mesékkel dolgozom. Ez egy gyönyörű üzenet az ősi magyar Isten- és Jézus-képről. A magyar népmesében meg kell halni ahhoz, hogy az ember feltámadjon, ehhez nagy bátorság és segítő erők kellenek. A népmese egy szép életre felkészítő, bátorságot és önazonosságot erősítő dolog – mondta Écsi Gyöngyi, aki úgy véli, a meseírás felelősség.

– Horváth Borbála –