Közös jelképeink nyomában

Nagyvárad, Debrecen - Megnyitották a Bihar vármegye közösségi jelképei című kiállítást Nagyváradon a Lorántffy Központ Dísztermében április 25-én.

A tárlat a vármegye és a települések pecsétlenyomataiból ad ízelítőt, anyagát a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar megyei tagintézménye és a budapesti Országos Levéltár anyagából válogatta össze dr. Szálkai Tamás levéltáros, a tárlat kurátora. „A kiállítás a debreceni levéltár és a Partiumi Magyar Művelődési Céh együttműködése keretében valósult meg” - fogalmazott köszöntőjében Horváth István, az utóbbi intézmény igazgatója.

Fontos tényekre

A tárlatot követően dr. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltáros a székely közösségi jelképek történetét mutatta be. - Fontos, hogy pontos történeti tényekre alapozzunk, amikor ezekről beszélünk - említette az elmúlt időszakban sok vihart kavaró székely zászló kapcsán. - Ezt a lobogót 2004-ben alkották meg Székely Mózes erdélyi fejedelem zászlaja alapján, vagyis van történelmi alapja, ugyanakkor az eredetileg rajta lévő monogramot kicserélték a stilizált Nap és Hold szimbólumra, a székelyek ősi jelképeire, továbbá a sáv színét ezüstről aranyra változtatták. A Napot nyolcágú csillag alakban ábrázolták, így utalva a nyolc székely közigazgatási egységre, régi nevükön székekre” - fogalmazott Pál-Antal Sándor, az MTA külső tagja.

Források tűntek el

- Annak ellenére, hogy milyen nagyarányú forráspusztulás történt az évszázadok során, viszonylag gazdag pecsétanyag áll rendelkezésre - kezdte előadását Szálkai Tamás. Az elmúlt évek kutatásai során nemcsak a megye, hanem több település esetében is korábbi – eltérő címert tartalmazó – pecsétnyomatok is előkerültek. A vármegye feliratot tartalmazó pecsétjét a 17. század elejéről ismerjük, míg címert ábrázoló adománylevelét 1690-ben adományozta I. Lipót király – derült ki az előadásból.

A közösségi jelképek jelentős részét a települési pecsétek alkotják, amelyeket többféleképp is lehet tipizálni. A középkorba nyúlnak vissza a Szent László alakjával kapcsolatos és az Isten báránya motívumot megjelenítő települési pecsétek, de igen jelentős a mezőgazdasági tevékenységre utaló ábrázolások száma is. Szálkai Tamás további érdekességként kiemelte, hogy néhány település a török megszállás után külföldi aprópénzeket használt pecsétnyomóként, ahol a pecsét fotójának tükörképét nézve az érem körirata is olvasható: pl. Hegyközszentmiklós község (ami nevét temploma védőszentjéről kapta), a salzburgi érsek – püspököt ábrázoló – veretével hitelesített. Előadása lezárásaként elmondta, az évszázadok pusztításait átvészelő jelképek – amiket az adott közösség elfogadott – az identitástudatot erősítik és a folytonosságot szimbolizálják. Ez a kiállítás közös jelképeink eredetére, változásaira és megőrzésük fontosságára hívja fel a figyelmet.

- HBN -

Skype: barakbea