Ha magolva nem, majd hallgatva megszeretik a verseket az emberek

Debrecen - Azokkal szerettetik meg a verseket, akiket az iskolapadban nem fogott meg a költészet. Interjú Németh Ferenccel és Popovics Györggyel, a Kávészünet együttes gitáros-vokalistájával és frontemberével.

A Kávészünet nevű zenekar adott koncertet az iskolánkban március 27-én. A fiatal zenészek magyar költők verseit zenésítik meg, így hozva közelebb az irodalmat a diákokhoz. Sokan voltunk kíváncsiak előadásukra, és nagyon örültünk, hogy előtte még készségesen válaszoltak kérdéseinkre is. A koncertet mindenki nagyon élvezte, a fiúk igazán jó hangulatot teremtettek az átlagosnak indult szerdai délutánon. Reméljük, hamarosan újra találkozunk velük.

Ketten alapítottátok a zenekart 2005-ben. Milyen volt a kezdet, kik támogattak benneteket?

Fecó: Egy tanárunk fedezett és karolt fel később minket. Eleinte csak unaloműzésből zenéltünk magunknak vagy a koliban a többieknek. Sokan támogattak minket, sokaknak tetszett az, amit csináltunk. Később kisebb tehetségkutatókon is részt vettünk, majd jött a Csillag Születik.

Egészen a műsorig nem volt nevetek. Ki volt az, aki végül elnevezte a duót, és miért így?

Fecó: Én találtam ki, mert jelentkezéskor muszáj volt valami nevet találni magunknak. A név abból ered, hogy az általunk előadott zene kellemes, megnyugtató, épp egy kávé elszürcsöléséhez ideális.

Hogyan állt össze a jelenlegi csapat? Vannak kisebb-nagyobb összezördülések a bandán belül?

Fecó: Most van egy friss basszus gitárosunk, akinek tulajdonképpen a mai lesz az első fellépése. Egyébként nem veszekszünk, minden rendben megy köztünk, voltaképp elég harmonikusan működünk.

Azzal foglalkozhattok, amit szerettek, de mégis melyik része munka a munkának?

Gyuri: Igazán az utazások terhelőek és az azzal kapcsolatos felkészülés, szervezés.

Mit gondoltok az internetes jelenlét fontosságáról?

Fecó: A mai világban már elég lényeges. Van honlapunk, jelen vagyunk Facebookon, Instagrammon és persze youtube-on. Itt szoktunk a koncertekről, „trendhagyó” alkalmakról képeket posztolni, vagy azt, hogy hova készülünk éppen. Sokan kérnek gitárkottákat, amiket a neten könnyen tovább tudunk adni.

Ki a kedvenc költőtök?

Fecó: Igazán fontos számunkra József Attila, lehet azért is, mert a kolink is az ő nevét viselte. De szeretjük Radnóti Miklóst és a kortárs költőket is.

Általában hová kaptok felkéréseket?

Fecó: Járunk iskolákba trendhagyó órákat tartani. Aztán fesztiválokra, külföldre is. Többször voltunk már Erdélyben, Kárpátalján és Felvidéken. Sőt már Brüsszelben is léptünk fel.

Gyuri: És tervben van egy amerikai út.

Mi a célotok a versek feldolgozásával?

Fecó: Megszerettetni azokkal, akiket nem fogtak meg az iskola padjait koptatva vagy otthon magolva. Akiknek nem jött be a tananyag és nem keltette fel az érdeklődésüket. A versek kortalanok, így mi is mindenkihez szólunk, és szeretnénk, hogy mások is hallgassák őket, ha már olvasva nem volt emlékezetes számukra.

Itthon mennyire üzlet ma a könnyűzene? Dolgoztok mást emellett?

Fecó: Vannak, akik még tanulnak a bandából és vagyunk mi, akiknek a zenélés a munkájuk, illetve minden, ami a zenekarral kapcsolatos.

Mennyit foglalkoztok rajongóitokkal, követőitekkel? Vannak törzsrajongók, akik végigkísérték jóban-rosszban a zenekart az elmúlt tizenkét évben? Tartjátok velük a kapcsolatot?

Gyuri: Az első rajongóink, azaz a törzsrajongóink még a kollégiumi időszakunkból valók, akik mai napig jelen vannak az életünkben és folyamatos kapcsolatban állunk velük.

Van valamilyen „furcsa szokása” a csapatnak a fellépések előtt?

Fecó: Beállni. (Mindenki nevet.) Mindig felállunk a színpadra, előkészülünk, alapozunk, megteremtjük magunknak a hangulatot egy egy fellépés előtt.

Mesélnétek nagyobb elismerésekről?

Fecó: Nem igazán szeretnénk elismerésekről dicsekedni, hiszen számunkra maga a zenélés az. De onnantól kezdve, hogy megemlítenek minket cikkekben, egészen a rajongóink dicsérő szaváig minden elismerés.

Gyuri: Nekünk már az is nagy elismerés, amikor a videóink alá kommentben odaírják páran, hogy: „nektek köszönhetően sokkal gyorsabban megtanultam a verset”.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Gyuri: Megdicsért az anyukám!

Fecó: Arra, hogy itt vagyunk.

- Kapusi Klaudia és Kardos Laura 11.D, DSzC Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziuma -