Bár a kezem a cumisüvegen volt, a fülemben mindig zene szólt

Debrecen - „A főzőszakkörbe túl fiatal voltam, a sportokban ügyetlen, hát klarinétozni kezdtem.” Interjú Lugosi Dániel Alival, a Virtuózok tehetségkutató győztesével.

Ha valakinek el kellene magyaráznom, mit jelent az „istenadta tehetség” fogalom, egyszerűen bemutatnám Lugosi Dániel Alit. A csendes tizenhét éves fiú nem a születésekor, hanem három nappal később találkozott édesanyjával. Maga sem választhatott volna jobban: zenészcsalád fogadta örökbe. Megnyerte a Virtuózok tehetségkutatót. Sikeresen felvételizett zenei egyetemre. Nemrég megcsodálta Anglia leghíresebb hangversenytermét, a Royal Albert Hallt, s eljátszott a gondolattal, hogy egyszer ott fújjon. Egy hónap múlva fog is. Nem csoda, ha vallja, érdemes Jézusra hagyni, hogy vezesse őt. Hétfőn a Kodály Filharmónia meghívására a Szegedi Szimfonikus Zenekarral lépett fel a cívisvárosi közönség előtt a Kölcsey Központban.

Csukott szemmel játszom, képeket látok ilyenkor, elképzelem a zenét

Úgy képzelhetnénk, hogy te csecsemőkorodban kisautó helyett is valamilyen hangszerrel aludtál el, ehelyett a sport és a főzőszakkör érdekelt. Hogyan lettél zenész?

Lugosi Dániel Ali: Igen, isteni humor hogy pont egy zenészcsaládba csöppentem. Bár a kezem a cumisüvegen volt, a fülemben mindig zene szólt: klarinét, hegedű, zongora, sokszor egyszerre. A családi krónika szerint a hazaérkezésem után pár hónappal vágtak bele egy gospel stílusú instrumentális album készítésébe, így különösen sokat gyakoroltak együtt és én mindig ott lábatlankodtam körülöttük. Verocska nővérem azt mesélte, kérlelhetetlen „próbavezető” voltam. Ha gyakorolt és leállt, rögtön bőgni kezdtem, ezért kénytelen volt folyamatosan hegedülni. Anyukám már csendre vágyott három zenész gyermek után, és amikor egy fiúért, – akit Alinak hívhat – imádkozott, az nem igen volt a fohászában, hogy zenész legyen. De jöttem én, Alfonz nagyapámtól örökölt második névvel és bár próbálkoztam focival, kosárlabdával a csapattagok jelenlétemmel csak többen voltak. A főzőszakkörbe túl fiatal voltam. Akkoriban kezdett egy klarinéttanár az iskolában és – hogy értelmesen teljen a délutánom – végül „odavetődtem”.

A Bécsi Zeneművészeti Egyetemre jársz, miközben számos fellépésed van itthon és a határon túl is. Hogy telnek a mindennapjaidat?

Lugosi Dániel Ali: Koromnál fogva még előkészítő osztályos vagyok, így ebben az évben csak heti egy-két alkalommal kell kiutaznom klarinét főtárgyra a professzoromhoz, de jövőre már gyakran ott kell aludnom. Most Budapesten járok gimnáziumba egyéni órarenddel, és igyekszem – több-kevesebb sikerrel – pótolni a kimaradt napokat.

Amikor a Virtuózokba jelentkeztél, már az egyetemre jártál. Mit vártál a műsortól és mit kaptál a győzelemtől?

Lugosi Dániel Ali: Valójában a tapasztalatszerzés miatt indultam és úgy véltem, jó buli lesz. Álmomban sem gondoltam, hogy a fináléban is ott leszek majd, és a közönség engem szavaz fődíjasnak. Jó volt sok zeneszerető kortárssal megismerkedni.

Úgy nyilatkoztál, a nyereményből saját hangszert vennél és jótékonykodnál. Miért olyan fontos neked, hogy másokon segíts?

Lugosi Dániel Ali: Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy így vigyázott rám. Fontos, hogy ezt továbbadjam. A díj az adózás után nem volt elegendő egy jó hangszer megvételére, így a szüleim félretették, hogy biztosítsák az elkövetkezendő években a bécsi tanulásom. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor megvehetem a hangszeremet és létrehozhatok egy alapítványt család nélküli gyermekek részére, ahogy terveztem. Addig is örömmel veszek reszt jótékonysági koncerteken, s adom a jó célhoz a talentumomat.

A komolyzene mintha a felnőttek, idősek műfaja lenne. Neked mit ad? Mivel biztatnád a fiatalabbakat, amiért érdemes komolyzenei koncertekre ellátogatni?

Lugosi Dániel Ali: A zene több mint a szó, kifejezőbb. Nekem például nehezen megy az interjúadás, zenével sokkal jobban át tudom adni, amit gondolok. A zene örömöt okoz, vigasztal, és még sorolhatnám, egy szóval a minden. Ahogy Pajor Tamás, az AMEN zenekar vezetője mondani szokta: „a zene, a zene, a zenergia”. Ha ezt valaki megízleli, ráerez, hallgatni és csinálni akarja. Ezért érdemes „belekóstolni” mindenkinek, a kortársaimnak is.

Mit hallgatsz, ha nem komolyzenét?

Lugosi Dániel Ali: Legszívesebben gospelt, filmzenét, EDM-et (– elektronikus tánczene /a szerk./). A hobbim is a zeneszerkesztés és -szerzés. Órákat tudok eltölteni ezzel. Nyáron van két hét szünet, amikor a kedvemtől teszem függővé, az egyébként természetes, napi három óra hangszeren gyakorlást. A felszabaduló időben általában zenét szerkesztek. A futás kapcsol még ki, igyekszem naponta időt szánni rá. Magánéletre egyelőre nem jut, a hangszerem a legjobb barátom és a gyülekezetben vannak hozzám közel álló kortársak. Velük olykor eljutok moziba.

Hogyan kezelnek egy ilyen fiatal tehetséget a nagy zenekarok?

Lugosi Dániel Ali: Sok zenekarral játszottam és rendszerint kellemes emlékeim maradnak. Sajnos nem mindig jut idő a gyors próbán egymás zenei elgondolásának megismerésére, ami olykor kicsit több fellépés előtti izgalmat eredményez. De a színpadon már csak a zene van, és a harmónia számít. A Kodály Filharmónia szervezőiroda, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar és karnagya, Gyüdi Sándor segített abban, hogy az együttes egy próbájára elutazhassak a tiszaparti városba, így megérezhettük egymást. Nyitottan, szeretettel fogadtak. Remélem a muzsikálás felszabadultságából a debreceni közönség is megérez valamit.

A meghívóimnak és a helyi kórusnak, zenekarnak általában utánanézek. Mielőtt idejöttem, azt olvastam neves, színvonalas együttes a debreceni.

Miért Jézus a példaképed?

Lugosi Dániel Ali: Gyülekezetbe járó családban élek, természetes az igével, Jézussal való mindennapi kapcsolat. Jézusra az állhatatossága és engedelmessége miatt szeretnék hasonlítani, bevallom, van még mit tennem ez ügyben, de kétség kívül megéri bízni benne és ráhagyni a vezetést. Ezt többször tapasztaltam.

- Horváth Borbála -