Húsz éve távozott Bányai Nándor, a Loki egykori vezetőedzője

Puskás Ferenc csapattársa és jó barátja, Breier Nándor 1928. március 8-án született Budapesten, s csak később vette fel a Bányai nevet. A Kispesti AC játékosaként 1945. május 31-én az Újpest ellen lépett először pályára az élvonalban. Érdekesség, hogy 15 évvel később, 1960. október 2-án szintén az Újpest ellen játszotta az utolsó NB I.-es mérkőzését – olvasható a Puskás Intézet közlésében. Bányai Nándor 1945-től 1960-ig 293 első osztályú bajnokin hét gólt szerzett a kispesti csapatban.

Bányai összesen 11 bajnoki medállal büszkélkedhetett a játékos-pályafutásának végén, ebből öt alkalommal az első helyért járó aranyérem kapott Puskás Ferenc és Bozsik József oldalán. Az egykori balfedezet 1959-ben tagja volt a Budapesti Honvéd első és egyetlen Közép-európai Kupa-győztes csapatának, egyedül a magyar kupában nem örülhetett siker, az 1955-ös döntőben a Vasas győzte le 3–2-re Bányai Nándorékat. A forradalom és szabadságharc leverése után ő is részt vett a Bp. Honvéd 1957-es dél-amerikai túráján, amelyről Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Puskás Ferenc nem tért haza. Bányai Nándor visszajött Magyarországra, viszont a túra miatt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) eltiltotta őt a játéktól. Bányai Nándor az ezt megelőző eseményekről, 1956. október 1-től naplót írt, amely a Puskás Intézet birtokában van.

Bányai Nándor a magyar labdarúgó-válogatottban kétszer kapott lehetőséget 1950-ben, a Csehlszovákia ellen 5–0-ra megnyert hazai barátságos meccsen, valamint az Ausztria vendégeként 5–3-ra elveszített barátságos mérkőzésen. Emellett nem hivatalos találkozón is szerepelt a nemzeti csapatban 1949-től 1953-ig.

A DVSC vezetőedzője volt

Kiemelkedő eredményei játékosként: 5-szörös magyar bajnok (1949–1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), 4-szeres bajnoki ezüstérmes (1946–1947, 1951, 1953, 1957–1958), 2-szeres bajnoki bronzérmes (1948–1949, 1958–1959), magyar kupa-döntős (1955), Közép-európai Kupa-győztes (1959)