„Egyet sose felejtek el, amiért mindig éltet a versenyzés: kiszolgálni a nézőket”

A hajdúsámsoni rallyversenyző pályafutásának csúcsára ért.

A dobogó legfelső fokán Molnár Lacika a Ladaracing Feszten, Kukucson

Forrás: Lada Photo Hungary

A hajdúsámsoni Molnár Lacika már gyermekkora óta mondhatni Ladák között nevelkedett fel. Élete fontos része, szenvedélye lett ezzel az autó márkával a rallyversenyzés, hiszen csak egyszerűen szeretett mindig is vezetni. Az ország egyik legnívósabb rallyversenyén, a Ladaracing Feszten, Kakucson Slide kategóriában nemrégen I. helyezést ért el, aminek eredményeként sikerült feljutnia a meghívott gálás pilóták közé, ahol a rendezvény főversenyét is megnyerte, ezzel felérve eddigi pályafutásának csúcsára.

Alapvetően a szakmám hentes, az autószerelés pedig a mindennapjaim részévé vált, aminek érdekes története van. Elvittem annak idején a kocsimat szerelőhöz, de még rosszabb állapotban hoztam vissza. Ezt én is megtudom így csinálni, gondoltam, ha nem jobban, és ezután ellestem pár fortélyt az autószerelési szakmáról

– válaszolta arra a kérdésre a versenyző, hogyan is indult a pályafutása, hiszen autóját maga szereli, építi.

Az első megmérettetése 2003 nyarán volt Kabán, egy kollégája kocsijával versenyzett, felejthetetlen élménnyel. 2006-ban vette meg a DPL-121-es Ladát. – Szerencsére ismertté vált ez a rendszámú kocsim sok mindenki számára, múltja van, hiszen ezzel kezdtem el a rallyzást, borultam, sérültem vele, ami a mai napig közel áll a szívemhez – árulja el Laci, majd folytatja. – Emlékszem, hogyan építettem meg ezt a versenyautómat. Nem éppen a legjobb állapotban volt, amikor megvettem, de én megláttam benne a lehetőséget. A színén tanakodtam, kitaláltam, legyen metál narancssárga. Itt jegyezném meg, hogy egy neves autóversenyző kolbászzsírmetálnak hívta. Mindenki kinevetett, hogy hogy fog majd kinézni, majd egy nyaralás alkalmával leállt mellénk egy motoros a forgalomban, a tankja metál narancssárga színű volt és a feleségem azt mondta, ez szép. Sok mindenki volt, akik tanácsaival, tudásával hozzájárultak a sikeremhez, de többek között két nagy, tapasztalt versenyző, Zsíros Zoltán és Bődi Sándor is nagy hatással voltak, vannak rám a mai napig.

Ezután jöttek sorra a futamok. 2010-ben Kunmadarason kategória III. helyezést ért el, ezt követően élete egyik legnagyobb versenyén, Miskolcon a hegyekben autózhatott, ahol a fanatikus közönség magával ragadta. – Nehéz pályán kezdtünk, az igazi rallyautóktól még messze álltam. De hangulatban, élményben ez a kihívás mindent vitt – emlékezik vissza.

Lacika két gyermekes családapa, aki a mindennapokban kamionsofőr. – Most lett a fiam, Lacika 18 éves. Szeretne a nyomdokaimba lépni, már kicsi kora óta szimulátoron tanulja az autóversenyzést. Mi is lehetett volna számára a legszebb születésnapi ajándék, mint az, hogy egy igazi versenyen száguldhat. Így titokban beneveztem a legutóbbi megmérettetésre, a szervezők segítségével a 318-as rajtszámot kapta, ahol az első napon időre versenyzett, a második napon az én nyomdokaimba lépve ő is a közönség elismerését tűzte ki céljául, ahol remekelt. Életre szóló élmény maradt nemcsak neki, hanem az egész családnak.

Lacika 2013-tól minden évben nevez a Ladaracing dzsemborijára, melyet idén Kakucson tartottak meg egy fesztivál keretében, ahol eljött a nagy pillanat a versenyző életében. Slide kategóriában és a meghívott pilóták között is sikerült a dobogó legtetejére állnia. – Egy nagyon jó közösség alakult ki az elmúlt több, mint 10 év alatt ezeken a rendezvényeken, melyen rengeteg barátot, ismerőst szereztem, úgy járunk erre a családommal, mintha hazamennénk. Úgy érzem, megérett hosszú éveim munkája, de egyet sose felejtek el, és amiért mindig éltet a versenyzés: kiszolgálni a nézőket. Nem érdekel, mit mérnek a stopperek, én nem megyek, csak a nézőknek – zárta e gondolatokkal a beszélgetést a pilóta.

Dandé Melinda