A futópályán és a tanulásban is élre tör a debreceni atléta - interjú

Sok kiváló sportolót ismerünk, aki a tanulásban is jeleskedik. Ám talán kevesebb olyat, aki eredetileg annak érdekében vált sportágat, hogy még sikeresebb legyen a tanulmányaiban, aztán az új sportágában is kiváló eredményeket mutat fel. Közéjük tartozik Arany Attila Csaba, aki amellett, hogy a DSI Debrecen hosszútávfutója, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar gyógytornász hallgatója is. A sportoló fiatalon komoly sikereket ért el triatlonban és aquatlonban, ám a felsőfokú tanulmányai alatt váltott, végül a hosszútávfutásban teljesedett ki. 2021-ben megnyerte a nagy hagyományokkal bíró Kassa félmaratont, ugyanezen a távon idén Mostarban ezüstérmes, Kolozsváron pedig ötödik lett az erős nemzetközi mezőnyben. A 25 éves atlétával a Haon beszélgetett a sport-, és a tudományos pályafutásáról.

Egyfajta példát szeretnél mutatni a fiataloknak, hogy lehet magas szinten egyszerre sportolni és tanulni is?
Nem konkrétan példakép akarok lenni, mert az nem az én tisztem, hanem azt életutammal szeretném demonstrálni, hogy lehet viszonylag jó színvonalon egymás mellett végezni a sportot és a tanulást. Jó lenne, ha a fiatalok tudnák és elhinnék, beleteszik a munkát, jó a hozzáállásuk, akkor sokkal többre lehetnek képesek, mint amennyit gondolnak magukról. Nem kell megállapodni egy szinten, hanem igenis legyen meg a belső késztetés, a folyamatos fejlődésre. Én is próbálom a civil életben is a legjobban kiaknázni, ami bennem van.

Tehát erősíti egymást a tanulás és a sport?
A sportból hozott versenyszellem mindig bennem van. Ha egy kérdésre rosszul válaszolok órán, vagy egy vizsga nem jól sikerül, akkor nem dőlök a kardomba, hanem megkeresem, miben hibáztam. Utána mérlegelek, meghányom-vetem magamban a dolgokat, és ha van még lehetőségem, akkor korrigálom. Én például kifejezetten szeretek hibázni tanórán, mert nyilván sokkal jobb, ha akkor teszem, mint például államvizsgán. A tanulmányokban is rengeteget segít a sport, leginkább a hatékony időbeosztásban: nem a vizsgaidőszakra hagyni mindent, hanem folyamatosan, konstans foglalkozni a tananyaggal. A tanulás olyan, mint egy jól felépített edzésterv, amihez tartjuk magunkat minden periódusban. Ide tartozik, hogy abban az egyetemi kutatásban, amiben részt veszek, objektíven bizonyítottuk, a sport a legfontosabb elem, ami az egészséges, hosszú életet biztosítani tudja.

A egyetem és a DSI Debrecen mennyiben tud segíteni, hogy összehangold a sportot a tanulmányokkal?
A Debreceni Egyetem az országban is egyedülálló módon támogatja és ösztönzi a hallgatókat, hogy ne adják fel a sportolói múltjukat, hanem folytassák a tanulás mellett is. Az országban egyedülálló módon itt működik a Mentorprogram, de azon kívül is rengeteg segítséget kapunk a tanároktól, hogy mindkét területen haladjunk a célunk felé. A klubom, a DSI Debrecen is megad minden támogatást a lehető legjobb eredményt eléréséhez a sportban és a tanulmányaimban.

Családi indíttatásból jött a sport és tanulás szeretete?
Igen, hiszen szüleim, nagyszülei is végzett emberek. Szüleim emellett edzők, édesapám testnevelőtanár is, szinte kötelező volt sportolnunk. Általános iskolában kezdtem el a triatlont a nevelőedzőmmel. Először úszni tanultam meg nála, utána belevágtunk az aquatlonozásba, majd idővel beépült a kerékpározás, onnantól pedig már diákolimpiákra jártunk megyei és országos szinten. Arra az időszakra nagyon jó emlékekkel gondolok vissza, és nem is változtatnék visszamenőleg, mert az a nyolc év meghatározó volt a fizikális, illetve a kognitív képességek fejlesztésében is. Úgy végeztünk egész napos edzéseket nyáron, hogy tulajdonképpen észre se vettük, mert a kemény munka mellett a játékos részek is megvoltak az edzésben. A Fazekas Mihály Gimnáziumba jártam középiskolába, és a magas követelmények kezdtek mentálisan, fizikálisan is igénybe venni. A gimi alatt édesapám, Arany Csaba, aki korábban atléta volt, látta, hogy a futás megy a legjobban, és ő javasolta, érdemes lenne abba az irányba orientálódni a sportban. Utólag visszagondolva már tízedikben váltani kellett volna, de ehelyett még triatlonoztam egészen első éves egyetemista koromig. Így egy nagy álmomról is lemondtam, mert eredetileg orvosnak készültem.

Végül csak az egészségügyi vonalon kötöttél ki.
Igen, és büszke vagyok rá. Gyógytornász nélkül nincs is igazi rehabilitáció, gyógyulás. A gyógytornász tartja úgy életben a pácienst, hogy az jó minőségű életet tudjon élni. Abszolúte el tudom képzelni, hogy a sportpályafutásom végével gyógytornászként helyezkedek el, de most még rengeteg célom van a sportpályákon.

Melyik sikeredre vagy eddig a legbüszkébb a tanulmányi pályádon?
Általános iskolában kezdődött az egész, már fiatalon is sok tanulmányi versenyen indultam. Az egyetemet biológia-testnevelés szakos hallgatóként kezdtem el, idővel bekerültem a Sporttudományi Koordinációs Intézet, valamint a Belgyógyászati Intézet Immunológiai Tanszékének a közös kutatásába, ahol immunológia és sportimmunológia terén zajlottak a kutatások. Itt ismerkedtem meg témavezetőmmel, Dr. Papp Gábor egyetemi adjunktussal, aki elindított a tudományos élet útján. Nagy köszönettel és hálával tartozok neki, mert mindig bízott bennem, támogatott már a kezdetek óta. Két és fél évnyi munka után kijutottam az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK), ahol sporttudomány területén 2021-ben második lettem a döntőben. Ennek a kutatásnak a folytatásaként az idei TDK-konferencián Klinikai immunológia, reumatológia, sportorvoslás tagozatban az általam bemutatott pályamunkával az első helyet szereztem meg, kvalifikálva magam a most szerdán megrendezendő országos fináléba! Külön büszkeséggel tölt el, hogy gyógytornász hallgatóként egy orvosi tagozatban sikerült ez, remélem a döntőben is megállom a helyem.

Úgy hallottam szeptembertől tanítani fogsz az egyetemen.
Igen, ha minden jól megy, akkor anatómia gyakorlatot fogok oktatni, plusz egy-két gyógytornász szakórát is. Anatómia órán tisztázódnak le az összefüggések, vagy éppen ott jövünk rá új összefüggésekre az emberi test kapcsán. Ott látjuk, belülről miként dolgozik egy ízület, hogy nyúlik meg, feszül meg egy izom.

Korábban említetted, még rengeteg célod van a sportban.
A hosszú távú cél a maratonfutás. Ehhez viszont előbb a félmaratoniba kell beleerősödni, megszerezni azt a gyorsaságot, állóképességet, ami után majd tovább léphetünk a maratonra, ahol idővel szeretnék olimpiai szintet futni, illetve országos csúcsot dönteni. Mindkettő pokoli nehéz feladat. De előbb jól akarok teljesíteni a Kínában rendezendő nyári Egyetemi Világjártékokon, mert ott van félmaraton. Már ötödjére vagy hatodjára futottam meg a szintidőt, remélem sikerül elutaznom, hiszen az lenne a fő versenye az évnek. Mivel még sok időnk van a viadalig, lehetőség nyílna egy célirányos, mikro felkészülésre annak érdekében, hogy oda tudjuk időzíteni a csúcsformát. Nem ismerem a mezőnyt, így látatlanban egy pontszerző hellyel elégedett lennék.

Egy évben mennyiszer lehet csúcsformába kerülni?
Szerintünk maximum kétszer. A hosszútávfutás tavaszi és őszi szezonra oszlik, ideális esetben mindkét idényben egy versenyre ki lehet élesíteni a formát, de ez is soktényezős.

Mekkora különbség van a félmaraton és a maraton között?
Mintha nem is egy sportág lenne. Rengeteg kiváló félmaratonista van, akikből nem lesz jó maratoni futó. Nekem itt majd segítségemre lehet a triatlonista múltam, ugyanis voltak kétórás versenyeim. Az a 15 év triatlon nem tűnt el belőlem, a korábbi rengeteg edzés miatt a teherbírásom is nagy, és mentálisan is jobban viselem majd valószínűleg a megpróbáltatásokat a többségnél. De be kell tartani a fokozatosságot, különben nagy baj lehet belőle, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam.

Érzel néha türelmetlenséget?
Nem, mert mindig kis célokat tűzünk ki, amit így mindig meg tudok ugrani. Egy éven belül kettő-három kisebb is van, ezek teljesítése fontos motivációt ad.

Sokan azért nem mernek belevágni a futásba, mert ingerszegénynek tartják.
Én sosem unatkozom futás közben. A tanulmányaim okán minden futólépésnél elemzem a mozgásomat, melyik levegővételnél melyik izmom miként feszült, el tudom egyáltalán magam lazítani úgy, hogy azok a kereszt izomszinergizmusok működjenek, amik a legpihentetőbbek számomra. Hogyan tudom leggazdaságosabban kivitelezni a futómozdulatot, milyen módon tudok sérülést megelőző technikát alkalmazni. Rengeteg példa van rá, hogy hétköznapi emberek teljesednek ki a kocogásban, futásban. Én mindenkinek bátran ajánlom. 

Molnár Szilárd