Felőrlődtek a nyomás alatt

 Az eredeti célkitűzéstől, és a remélt teljesítménytől elmaradva tizenegyedik helyen végzett a magyar női kézilabda-válogatott az északmacedón-montenegrói-szlovén közös rendezésű Európa-bajnokságon. A hat DVSC Schaeffler játékost – Vámos Petra, Töpfner Alexandra, Bordás Réka, Füzi-Tóvizi Petra, Hornyák Dóra, Kácsor Gréta – felvonultató nemzeti csapat mindössze Svájcot és Szlovéniát tudta legyőzni, kikapott viszont Horvátországtól, Norvégiától, Dániától és Svédországtól, ezzel a középdöntő után búcsúzott a további küzdelmektől.

A Haon Köstner Vilmost, a DVSC tiszteletbeli elnökét kérte fel, hogy értékelje a mieink szereplését. 
– A torna előtt azt mondtam, sorsdöntő lesz a horvátok elleni találkozó, sajnos pont azon a meccsen teljesítettünk a legrosszabbul – kezdett bele a mesteredző. – A svájciak elleni nyitómeccsel nem érdemes különösebben foglalkozni, hiszen ellenük kötelező volt a győzelem, a végjátékban hoztuk, addig azért meglehetősen nyögvenyelősen kézilabdáztunk. Bíztam benne, hogy Horvátország ellen már jobb teljesítményt fogunk nyújtani, de nem ez történt, hiszen végig alárendelt szerepet játszottunk.

A játék semmilyen szegmensében nem tudtunk felvenni velük a versenyt. A harmadik összecsapáson, Norvégia ellen hiába nyújtottunk egy jó félidőt, fordulást követően simán bedaráltak minket. Azon a találkozón is látszott, hogy kevés a bevethető játékosok száma, emiatt vagy túl későn, vagy túl korán rotált Golovin Vlagyimir kapitány. A cserék nem tudták hozni a kezdőcsapat szintjét, így az első sor a második félidőre elkészült az elejével – elemezte.

Köstner Vilmos úgy látta, a középdöntőben jobban játszott a válogatott, a dánok ellen is gyakorlatilag végig partiban voltak Vámos Petráék, és csak a végjátékban – elsősorban a fáradtság okán – elkövetett hibák miatt nem tudták megtartani a vezetést. Azt sem tagadta, a svédek elleni meccs megint csalódást okozott számára, főleg a három nap pihenő fényében. – Azon a találkozón domborodott ki leginkább a válogatott fizikális hátránya.

Ott a magyar válogatott végre úgy játszott, ahogy azt végig szerettünk volna: felszabadultan, eredményesen, dinamikusan, körülbelül azt a tudást hozva, amellyel a csapat bír – fogalmazott.

A Loki valaha volt egyik legsikeresebb trénere arra hívta fel a figyelmet, főleg az északi ellenfelekkel szemben jött ki látványosan a fizikai elmaradás. Hozzátette, ez az elmaradás nem csak erőnléti hiányosság volt, hanem a testsúly, testmagasságbeli különbség miatt is kiütközött, mivel a nagyobb testsúlyú, erősebb játékosokkal való ütközések sokat kivesznek a kézilabdázók erejéből. 
– Ökölvívó kifejezéssel élve: üsd a testet, és meghal a fej, azaz a szellemi teljesítményre is kihat a fizikális felőrlődés. Ezek a testsúlykülönbségek a meglehetősen alacsony szerkezetű, könnyű testsúlyú magyar válogatottat további fizikális hátrányokba sodorták a már meglévő erőnléti problémák mellett. Utóbbit én elsősorban az alapállóképességbeli hiányosságokban látom.

Ám a pszichológiai felkészítést is érdemes volna gorcső alá venni, hiszen a lányok egyedül a már tét nélküli szlovének elleni meccsen kézilabdáztak felszabadultan. Összegzésképp nem nevezném tragikusnak a szereplést, de mindenképpen tanulni kell belőle, hisz van min változtatni a magyar kézilabdában. Adott esetben meg kell nézni a kiválasztást, az utánpótlás-képzés problémáit. Utána kell járni, miért van az, hogy amíg az utánpótlás válogatottak kis túlzással sikert sikerre halmoznak, a felnőttek között mégsem sikerül az áttörés egyelőre – mondta el Köstner Vilmos.

A mesteredző zárszóként megjegyezte, ha végig úgy játszottak volna a lányok, mint a szlovének ellen, teljesíthető lett volna a célkitűzés, az első nyolcba kerülés.

MSZ