A háttérből segítik hozzá a sikerhez a csapatot a masszőrök

Egy-egy siker kapcsán rengeteg szó esik a sport területén a sportolókról, edzőkről, szakmai stábról. A háttérben dolgozók viszont kevesebbszer kerülnek rivaldafénybe, pedig egy-egy csapatnál dolgozó masszőr is rengeteget tud tenni a sikerekért.

Ahogy tartják, ők is a szerves részét képezik az egységnek. Perge Mihály, aki jelenleg a DEAC NB III.-as labdarúgócsapatának a masszőre, huszonhat éve „él-hal” ezért a szakmáért.

– Gyógyfürdőben kezdtem el a pályát, tizenhat éve pedig a DVSC második számú gárdájánál lettem masszőr – beszélt a pályájáról Perge Mihály a Naplónak. A DEAC masszőre elmondta, hogy mindig is szeretett emberekkel foglalkozni, segíteni másokon, innen indult a karrierje, amivel ma nemcsak a kenyerét keresi, hanem élvezi is a munkáját a mindennapokban.

Mi is a konkrét feladata?

Megkérdeztük tőle, hogy mit is csinál egy masszőr egy focicsapat mellett. – Regeneráláskor a fáradt izomzatot hozzuk helyre, vagy éppen egy-egy sérülést próbálunk minél előbb helyrehozni – avatott be. Edzéseken is ott tevékenykedik mindig a labdarúgók körül amellett, hogy masszírozza is őket. Szerinte a mérkőzéseken pedig ő maga az egészségügyi személyzet egy az egyben, aki ellátja a sérült játékosokat, és igyekszik olyan állapotba hozni már akkor, amennyiben lehet, hogy hadra fogható maradjon a mérkőzésre.

Sok mindent láttam már életemben, de a szárkapocscsonttörés, az izomszakadás, valamint a fejsérülések a legdurvábbak, mindből kijutott nekem az évek során sajnos

– vallotta meg Perge Mihály. Szereti a futballt, de úgy egészében az összes sportágat szívesen nézi, a negatív élmények mellett természetesen pozitív dolgok is voltak bőven már eddig is a pályafutásában. – A legemlékezetesebb pillanatok egyike az volt, amikor a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő NB II.-es labdarúgócsapatával feljutottunk a legfelső osztályba. Az egységes csapat volt, együtt dolgoztunk meg a sikerért, melynek úgy érzem, hogy én is szerves része voltam. A másik pedig, mikor a DEAC együttesével az NB III.-ból az NB II.-be jutottunk fel szintén együtt, összedolgozva – idézte föl. Végül arról beszélt a szakember, hogy a legnagyobb kihívás számára az, hogy mindig a maximumot kell nyújtania. – Addig lehetek eredményes, amíg élvezettel csinálom, ezzel pedig egyelőre nincs gond, álmaim is vannak: szakmai előrelépések – mondta.

Palánki István