Lejtmenetben, őrült tempóval száguldozott a debreceni kerékpáros a jó eredmény felé

A downhill a kerékpársport egyik legdurvább, legdinamikusabb szakága, melynek lényege, hogy a versenyzők a hegyoldalban kialakított erdei pályát lejtmenetben teljesítik, általában 3-5 perc alatt. Attól függően, hogy a lejtő milyen meredek, akár 60-70 km/h-s sebességet is elérhetnek a bringások. A cívisvárosi Moldvai András ebben a szakágban ér el szép eredményeket, legutóbb az olaszországi Val di Soléban megrendezett világbajnokságon a 41. helyen végzett a junior férfiak mezőnyében.

A salakmotorozás kedvelőinek ismerősen csenghet főhősünk neve, ugyanis Moldvai András 9 évesen ismerkedett meg az ovál pályák világával, s 15 éves koráig körözött, szórta a salakot. Az ifjú salakszóró miután letette a versenyzéshez szükséges minimumvizsgát, két szezonban viadalokon indult, a magyar bajnokikon túl nemzetközi megmérettetéseken is starthoz állt, többek között Szlovákiában. Bár volt érzéke a speedwayhez, még a karrierjének kiteljesedése előtt szögre akasztotta a vaspapucsát. Elárulta, azért hagyta abba a salakmotorozást, mert nem érezte, hogy egyről a kettőre jutott volna, s egyeztetve édesapjával, a befejezés mellett döntött.

Váltás, de maradt a két kerék

– Már amikor salakoztam, akkor kinéztem magamnak a downhillt. Nagyon tetszett, ahogy a kerékpárosok a hegyről lefelé száguldoztak, rengeteg videót megnéztem róluk. Amikor abbahagytam a salakozást, elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam. Két éve kezdtem el űzni ezt a sportot, s életem szerves részévé vált – nyilatkozta a Haonnak a 18 esztendős Moldvai András, aki elárulta, a nem túl sok dombbal, még kevesebb heggyel rendelkező Alföldön nem egyszerű felkészülni a downhill viadalokra. – Ahogy a sportág nevében is benne van, dombról vagy hegyről lefelé kerékpározunk, s az a lényeg, hogy minél gyorsabban teljesítsük a kijelölt pályát.

„Debrecenben elég körülményes felkészülni, hiszen a Nagyerdőben kialakított pályánk szintkülönbsége nagyjából 6 méter, míg a hétvégi olaszországi világbajnokságon 540 métert ereszkedtünk.”

– A cívis szánkódombok alkalmasak arra, hogy megismerkedjünk a sportág alapjaival, de ez elég kezdetleges, egy idő után kevésnek bizonyul. Éppen ezért, ha edzeni akarok, akkor fel kell mennünk a hegyekbe. A gyakorlásaim száma változó, van, amikor hetente el tudunk menni az ideális helyszínre, de átlagban havi két ilyen alkalom már jónak számít. Most már a rendelkezésünkre áll egy lakóautó, így akár több napra is bele tudom vetni magam a gyakorlásba a lankák között. Amikor nincs lehetőségem elutazni, akkor itthon edzem, sokat futok és rendszeresen biciklizem sík talajon is, nincs olyan tréning, hogy 60 kilométer alatt abbahagynám a tekerést.

Jövőre már az elitben

A debreceni sportoló elárulta, speciális kerékpárokkal versenyeznek, felszereltségtől függ, hogy 700 ezer vagy 3 millió forintba kerül egy-egy ilyen bringa. – Ezeken a kerékpárokon az a lényeg, hogy lefelé menet legyen hatékony, éppen ezért a tapadása a legfontosabb. Ennek megfelelően nagy kerekei vannak, kiemelten lényeges a fék, a rugózás és a gumi minősége. Annyira speciális egy-egy versenykeró, hogy utcai hajtásra rettentő kényelmetlen – sorolta a bicikli legfontosabb tulajdonságait Moldvai András, aki két éve downhillezik versenyszerűen, s egyre jobb eredményeket ér el.

– A debütálásom Szlovákiában volt, ahol végig szakadt az eső, s a csúszós pálya igencsak megnehezítette a dolgom, az U17-es mezőnyben a 12. lettem. Már Európa- és világbajnokságon is rajthoz állhattam. A maribori kontinensviadal nagyon emlékezetes maradt, mert hatalmasat estem, s a mai napig nem tudom, hogyan úsztam meg súlyos sérülés nélkül. A magyar juniorok mezőnyében a legjobb 5 versenyző közé tartozom, s rendszeresen indulok szlovákiai viadalokon is. A legjelentősebb megmérettetésen az olaszországi vébé volt, ahol egyedül képviseltem Magyarországot. Ennek több oka is lehetett: sűrű a versenynaptár, a Val di Sole-i pálya az egyik legembertpróbálóbb feladat a versenyzőknek, illetve a szövetség nem támogatta a szereplést, így önköltséges volt a részvétel. Bevallom, büszke voltam magamra, amikor teljesítettem a pályát, valóban kőkemény volt lejönni azokon a lejtőkön – emlékezett vissza a 2GP LiMiT Team downhillese, aki nem mellesleg a debreceni Mechwart András Gépipari Technikum 11. osztályos gépész tanulója.

Az ifjú titán elárulta, miután két évet lehúzott a juniorok mezőnyében, így hiába még csak 18 esztendős, jövőre már az elit felnőtt mezőnyben kell bizonyítania. – Itthon profi szinten nem lehet űzni ezt a sportágat, így csakis az lehet a célom, hogy élvezzem, amit csinálok. Most „nagyon élem” a downhillt, tetszik, hogy rengeteg adrenalint ad, szép környezetben versenyezhetek, s az utazások is feltöltenek. Szeretném jól érezni magam a bicóm nyergében és szép eredményeket elérni a jövőben is – zárta a beszélgetést a fiatalember.

Boros Norbert