Fél évszázad a sport szolgálatában: Árvay Sándor szerencsés fickónak tartja magát

A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) 1924. július 2-án alakult meg. Ennek emlékére az 1994 szeptemberében tartott párizsi ülésen – magyar javaslatra – július 2-át a sportújságírók napjává nyilvánították, és 1995 óta ünneplik. Ebből az alkalomból kereste fel a Hajdú-bihari Napló Árvay Sándort, akit nemrég a Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíjjal tüntetett ki. A szakember a sporttal való kapcsolatáról, karrierjének alakulásáról és jövőbeni terveiről is beszélt.

– Gyerekkoromban a Nagy­erdőn laktunk közel a DEAC-pályához, és gyakorlatilag ott nőttem fel. Reggel kieresztettek, csak ebédelni mentem haza, meg utána valamikor este. A másik kedvenc helyem pedig a strand volt még, Rentka Laci bácsinál úsztam is pár évet, de inkább a tenisz mellett döntöttem. Abban sem voltam igazán jó, NB II.-ig eljutottam, de a későbbi életemet nagyban meghatározta ez a sportág – mondta.

Ötven éve járnak össze

Árvay Sándor saját bevallása szerint már általános iskolás korában eldöntötte, hogy sportújságíró szeretne lenni. Gimnazistaként bejárt a Naplóhoz, aztán 1975-ben az egyetem elvégzése után a megyei napilap lett az első munkahelye.

„Nagyon jó csapat gyűlt össze akkor az újságnál, többen is az Egyetemi Élettől kerültünk át. Egy baráti társaság volt ez tulajdonképpen, együtt jártunk kirándulni, volt a Naplónak focicsapata, amelyik játszott a városi bajnokság harmadosztályában.”

– Ez a gárda egyébként már az egyetemi évek alatt kialakult, és azóta is minden év májusában összegyűlünk és játszunk. Jövőre lesz az ötvenedik ilyen alkalom, amikor az országból mindenfelől Debrecenbe érkezik a társaság, futballozunk egyórányit, aztán a Teniszkében beszélgetünk egy jót – árulta el a szakember rámutatva arra, hogy milyen összetartó társaság gyűlt össze évtizedekkel ezelőtt.

A legjobbaktól tanult

A szakember nemcsak életre szóló barátságokat kötött a Naplónál, hanem az újságírás alapjaival is itt vértezte föl magát. – Jó mentoraink voltak. Azt, hogy elfogadható sportújságíró lettem Fülep Kornélnak, a sportrovat akkori vezetőjének köszönhetem. Rengeteg dolgot megmutatott, küldött sokféle eseményre, ráadásul abban az időben még nem volt internet, tehát meg kellett mindent tanulni. Azóta is azokból az alapokból élek, amiket anno tőle elsajátítottam. Budapesten aztán a Magyarország című külpolitikai hetilapnál a szintén debreceni Pálfy József, utána a Magyar Nemzetnél pedig Zsolt Róbert, az akkori időszak legjobb sportújságírója volt a mentorom.

„Szerencsésnek érzem magam, mert olyanoktól leshettem el a fogásokat, akik a szakmájuk legjobbjai voltak”

– emlékezett vissza.

Árvay Sándor miután 1982-ben Budapestre került, akkor kezdtek szerveződni Magyarországon az első profi teniszversenyek, amelyeknek a csapataiba eleinte sajtósként került be. Azonban megvolt a játékvezetői minősítése is, illetve több nyelvet beszélt, ezért miután megszerezte a nemzetközi vizsgát elkezdett játékvezetőként dolgozni a 80-as évek közepétől. Aztán a 90-es évek elejétől már nemcsak bíróként, hanem úgynevezett szupervizorként is közreműködött, ebben a pozícióban a versenyek szakmai irányítása volt a feladata.

Nem érzi fáradságnak

A szakember több mint 2000 mérkőzést vezetett Davis-kupákon, WTA- és ATP-tornákon, illetve olimpián is, olyan világklasszis játékosoknak, mint Jevgenyij Kafelnyikov, Martina Navratilova, Lindsay Davenport és Jennifer Capriati. Árvay Sándor a 2010-es évek közepéig játékvezetőként és 2019-ig szupervizorként tevékenykedett, ez viszont azt is jelentette, hogy a két nagy szerelmét a teniszt és az újságírást etikai okokból nem ötvözhette. Visszavonulását követően azonban létrehozta a tenisz-palya.hu hírportált, ami kizárólag a magyar teniszéletre fókuszál.

– Nagyképűség nélkül mondhatom azt, hogy ha valaki valamire kíváncsi a sportág hazai dolgaival kapcsolatban, akkor az a mi oldalunkat olvassa. Ez bőven kitölti a szabadidőmet, de egyáltalán nem érzem fáradságnak.

„Szerencsés fickónak tartom magam, mert egész életemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek, ezért nem is igazán tartottam soha munkának.”

– Ötvennyolc évesen papíron elmentem nyugdíjba, de azóta is ugyanúgy dolgozom, mint előtte. Ehhez viszont az kell, hogy azt csinálhatom, amit szeretek – mondta a szakember, aki a tenisz-palya.hu főszerkesztői feladatain kívül egy debreceni hírportál munkatársaként is tevékenykedik.

A vidék elismerése

A Magyar Sportújságírók Szövetsége nemrég életműdíjjal jutalmazta Árvay Sándort, aki nem számított ilyen rangos elismerésre. – Kaptam egy e-mailt, hogy várnak a kongresszusra, mert díjazni fognak. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen díjat kapok, úgyhogy nagyon meglepődtem. Ráadásul, a laudátor – aki az életpályámat ismertette – az egyik régi kollégám, S. Tóth János volt, ami még külön örömet jelentett. Annak ellenére, hogy 30 évig Budapesten éltem, én vidéki újságírónak tartom magamat, úgyhogy a vidék elismerésének is tekintem, hogy gondolnak a szakma nem fővárosi képviselőire is – fogalmazott.

A debreceni szakembernek természetesen egy életműdíjjal a zsebében is vannak tervei a jövőre nézve. A tavaly év végén megjelent Ki kicsoda a magyar teniszben? című egyedülálló lexikonon kívül az aktuális évkönyvek elkészítése, illetve a hajdú-bihari tenisz feldolgozása is a terveiben szerepel. Árvay Sándor a külföldre került magyar teniszezők életútját is szeretné bemutatni annak érdekében, hogy a hazai fiatal tehetségek betekintést nyerhessenek azok pályafutásába, akik Magyarország határain kívül próbáltak szerencsét.

Bakos Attila