A Loki két kiváló szakembere is tízéves jubileumát ünnepli

A DVSC labdarúgócsapatának két kulcsembere is „belépett a tízesek klubjába”, Frida Ferenc és Erdélyi Miklós ugyanis napra pontosan ennyi éve dolgozik a klubért. A szakemberekről, elvégzett munkájukról a dvsc.hu közölt hosszabb összeállítást pénteken.

Frida Ferenc: játékosból lett megoldóember

Pontosan 10 éve, hogy a debreceni születésű Frida Ferenc, a Loki egykori játékosa ismét csatlakozott a DVSC-hez: technikai vezetőként minden egyes áldott vagy áldatlan nap hoz kihívásokat, egy évtized alatt pedig tonnányi megoldandó problémával szembesült. Frida Ferenc azonban nem pánikol, mindig mindent megold, pedig például a koronavírus-járvány miatt az elmúlt időszakban még a szokásosnál is több dolga akadt.

Feri ígéretes labdarúgóként indult, saját nevelésű játékosként már 13 évesen bekerült a korosztályos nemzeti csapatba, ahová később is rendszeresen meghívót kapott: 18 éves koráig több mint 40 válogatott meccset játszott, védőként három gól is fűződik a nevéhez. Tizenhét éves volt mindössze, amikor Garamvölgyi Lajos vezetőedző bevonta a Loki felkészülésébe, majd 1996 tavaszán a Videoton-Debrecen meccsen az élvonalban is bemutatkozott, a folytatásban pedig rendszeresen pályára lépett a Lokiban.

A Loki-szurkolók kedvelték a fiatal tehetséget, azonban labdarúgó-pályafutása nem tudott kiteljesedni. Sorsa viszont újra egybeforrt a DVSC-vel, hiszen 2011 januárja óta ismét a piros-fehér klub sikereiért dolgozik, technikai vezetőként meglehetősen felelősségteljes munkakörben.

Aki ismeri, tudja, Frida Ferenc nem szereti a felesleges beszédet és a túlzott szereplési vágyat. Mikor a klubhonlap a nyilatkozatát kérte, csak annyit mondott:

„Majd a következő NB I.-es bajnoki dobogónál, vagy Magyar Kupa-győzelemnél.”

Erdélyi Miklós: Szerencsés vagyok

Szintén 10 éve tevékenykedik aktívan a klub első csapatánál Erdélyi Miklós, mint kapusedző. A dvsc.hu-nak büszkén mesélte, hogy összesítve több mint 400 tétmeccsen ült már a kispadon, beleértve az együttes bajnoki-, kupa- és nemzetközi találkozóit.

A debreceni születésű, Cica becenévre hallgató szakember a DVSC mellett többek között a Budapest Honvéd, a Lombard Pápa és a Nyíregyháza kapuját is őrizte, Debrecenbe tíz éve, 2011 januárjában tért vissza. Nagyon ritka Magyarországon, hogy egy kapusedző ilyen hosszú időt tölt el egy felnőttcsapat élén, ezért még nagyobb megtiszteltetés számára, hogy a DVSC-nél dolgozhat.

„Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul ezt a nevelőegyesületemnél végezhetem. Nyilván nagyon sok jó kapussal dolgoztam együtt az évek során, akik ez idő alatt remek teljesítményt nyújtottak a Lokiban”

– mondta. Ez egy jó visszaigazolás a kapusedzőnek, aki 2016-ban megszerezte a legmagasabb „UEFA Goalkeeper A-Licence” képesítést. – Hazánkban az első turnusban kezdtem ezt a képzést, mely során sok külföldi és magyar kollégával tanulhattam együtt – jegyezte meg Erdélyi Miklós, aki két bajnoki címet, két Magyar Kupát és két bronzérmet nyert a DVSC-vel.

A 40 éves szakember tíz év alatt rengeteg kellemes, de kellemetlen élménnyel is gazdagodott.

– Szerencsére több volt a pozitív élmény, mint a kudarc. Szívesen gondolok vissza a bajnoki címekre, kupagyőzelmekre és a meccseken aratott sorozatos sikerekre. Ha egyetlen találkozót kellene kiemelnem, akkor a DVSC-MTK kupadöntőre gondolok, melyet a régi Puskás Ferenc Stadionban büntetőpárbajban nyertünk meg. Azért volt különleges számomra, mert az első félidő végén a játékvezető kiállította egy játékosunkat, majd a 93. percben Szakály góljával emberhátrányban tudtunk egyenlíteni. A 3-3-as végeredmény után büntetőpárbaj jött, melyet megnyertünk, Verpecz Pista pedig kettőt is hárított. Ha a kellemetlen emlékekre gondolok, a BATE Boriszov elleni utolsó perces kiesésünk nyilván engem is nagyon megérintett, csakúgy, mint a tavaly nyári, NB I.-ből való búcsúzás – idézte fel a szakember.

Boldog és jól érzi magát a Lokinál Erdélyi Miklós, aki soha nem gondolkozott azon, hogy másik csapat kispadjára ül át. – Addig szolgálom a gárdát, amíg a klubvezetők úgy ítélik meg, hogy szükség van rám. Bízom benne, hogy ez erőben, egészségben sokáig tart ki – zárta gondolatait.