Biztonság stadionon belül és kívül, zavargások esetén is

Ezt Képíró János, a DVSC biztonsági csoportjának vezetője mondta még a Loki Kaposvár elleni találkozója előtt, amikor a vírusveszély-helyzetben tartandó hazai derbire való készülődésükről kérdezte a Hajdú-bihari Napló. Ellentmondást nem tűrő, határozott és komoly hangú kijelentésének hangzottak el, viszont mindennek az 1-1-es döntetlennel végződött meccs utáni történések adtak igazán alapot.

A jó hangulatért

A találkozó előtt jó másfél órával még csendes volt a Nagyerdei Stadion környéke. Szerelmesek csókolóztak az egyik padon, a popkornos lányok tetésen megpakolt kis talicskájukkal ügyeskedtek a futópálya alatt, a biztonsági őrök csoportjai éppen az eligazításukat követően széledtek szét állomáshelyükre, futók rótták a köröket a lombkoronák magasságában, a piros-fehér italozó előtt néhány drukker sörözgetett.

- Az már önmagában öröm, hogy kijöhettünk a meccsre! Csak a hangulatért, a társaságért jöttünk. Az az atmoszféra, amit a stadion nyújt, meg a szurkolás. Mindannyian azt várjuk, hogy legyen egy kis szurkolás, buzdítsuk a csapatot, és a csapat is még jobban tegye oda magát, nem szeretnénk ha kiesnének – válaszolta a Napló kérdésére egyikőjük, hozzátéve, az másik kérdés, hogy a szigorítás mit hoz majd. Szájmaszk, másfél méter távolság betartása. Remélik a legjobb hangulatot.

A jegypénztáraknál éppen senki nem volt, így szóba elegyedhettünk az egyik jegyáruslánnyal. – Persze hogy vesznek jegyet, három szektor már megtelt. A gumikesztyű, a maszk nem kötelező, csak az ülésnél tartsák be, hogy minden negyedik székre lehet csak ülni, a többi széket a biztonságiak leszalagozták.

Folytattuk a stadionkörünket, és a sárga-fekete műanyagcsíkkal körbevett, a stadionba vezető terület mellett fekete arcmaszkos férfi igen határozottan von bennünket kérdőre, hogy hová tartunk. Egyértelműsíti: ez a védett zóna, azon belül, beleértve a játékteret is, csak az érvényes negatív koronavírus-teszttel rendelkezők léphetnek be. Megkerültük a védett zónát és felgyalogoltunk az egyik szektor bejáratához, ahol szintén biztonsági őrök állítottak meg. – Jegy, bérlet van? Ha nincs, akkor hagyják el a területet! Sajtóigazolvány? Az ide nem érvényes! Még fotózni sem mehetnek be! – jött az ellentmondást nem tűrő hang. Semmi gond, visszafordultunk, így legalább találkozhattunk Monori Gyulával és családjával. – Nagyon hiányzott a meccs, 40 éve drukkolok a csapatnak, és jött utánam a család is. 3-1 ide,ez lesz a vége! Ha most nem győzünk, akkor nagyon nagyon a szélén leszünk. Szégyen lenne egy ilyen múltú csapatnak, hogy kiessen – válaszolgatott kedélyesen a Napló kérdéseire.

A vezetési pontban

...és megérkeztünk Képíró János „birodalmához”, egy fedett kisteherautó hátuljában kialakított irányítóközpontba. – Mindig van valami probléma, most például három vendégjátékos neve nem szerepelt a listán. Nyilván utólag be lehetett szerezni, de őszintén szólva nem ettől félek. Háromnapos munkával a lelátókat, székeket az előírásnak megfelelően lekerítettük, kíváncsi vagyok, mindezt hogy fogadják majd a szurkolók. Minden feljáróra tettünk kézfertőtlenítőt, minden rendező biztonsági szájmaszkban fog dolgozni. Az előkészületeket megtettük, a hivatalos utat végigjártuk. Az alaplétszámon felül 15-tel vagyunk többen. Aztán itt van még a meccs eredménye. Ha döntetlen, ha veszítenek, mindenre fel kell készülni. Nincs könnyű meccs. Van A és B terv. A vezérszurkolókkal mindig egyeztetünk, mi az amit ők szeretnének, mi az amit mi. Nem erőből dolgozom velük, hanem beszéddel, hosszú évek óta együtt dolgozom velük. Vallom, hogy amit nem lehet kommunikációval megoldani, ott baj van.

Kovács Zsolt